Mérföldkő a malária-immunizációban

Egy uniós finanszírozású kísérlet során beigazolódott, hogy van mód a malária-fertőzés megakadályozására: önkénteseket, akiknek folyamatosan adták a betegség elleni szerek egyikét, a chloroquine-t, a kórokozó parazitával fertőztek meg. Megállapításaik, melyeket a New England Journal of Medicine-ben tettek közzé, s amelyeket a World Pharma News ismertet, azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy hamarosan lehetővé válik oltóanyag kifejlesztése a pusztító betegség ellen.

A maláriát a Plasmodium nevű egysejtű parazita okozza, amelyet szúnyogok (az Anopheles faj nőstényei) terjesztenek; a betegség világszerte évi egymillió embert pusztít el, nem kis számban öt év alatti gyerekeket. A malária-vakcina megalkotása egyrészt azért nehéz feladat, mert a parazita elleni védettséget természetes úton nehéz megszerezni, másrészt azért, mert még mindig nem ismeretes, mi is a lényege az ember maláriaval szembeni immunitásának.

Az ötlet, hogy besugárzással legyengített parazitákat használjanak vakcinaként, egy ideje már foglalkoztatja a téma kutatóit. A besugárzott Plasmodiumok ugyanis provokálnak immunválaszt, azonban nem képesek rá, hogy teljesen kifejlődjenek az emberi szervezetben. Ez az eljárás azonban csak akkor hoz eredményt, ha besugárzott szúnyogok öt vagy ennél is több immunizációs alkalom során több mint ezerszer megcsípik a kísérleti alanyokat. Meglehetősen kevéssé praktikus technikáról van tehát szó.

Állatkísérletek során kiderült, hogy az állati szervezetbe juttatott „kezeletlen" paraziták is kiválthatnak védettséget, ha az állatok chloroquine-t kapnak. (A hatóanyag akkor pusztítja el a parazitákat, amikor életciklusuk az emberi szervezetben a végéhez közeledik. Ez a módszer összehasonlíthatatlanul praktikusabbnak tűnik a parazita-besugárzásosnál.

A kis számú humán egyeden végzett mostani kísérlet során francia, holland és szingapúri kutatók összesen tíz, chloroquine-nel kezelt önkéntest fertőztek meg malária-parazitával, akiket három alkalommal – két alkalom közt egy-egy hónapos időközökkel – malária-hordozó szúnyogokkal csípettek meg. Az összehasonlítás végett öt önkéntesen ugyanezt nem-fertőzött szúnyogokkal hajtották végre.

Az „szúnyog-kúra" utolsó alkalma után nyolc, az utolsó chloroquine adag beadása után négy héttel mind a tizenöt önkéntest malária-parazitákkal fertőzött szúnyogok csípéseinek tették ki. Azok az önkéntesek, akik a kísérlet első szakaszában ki voltak téve parazita-fertőzésnek, nem betegedtek meg, az öt kontrollszemély azonban megkapta a maláriát, majd kezelésben részesítették őket.

A kutatók a továbbiakban azt szeretnék kideríteni, vajon mennyi ideig hat ez a fajta immunizáció – ezt egy követéses vizsgálattal igyekeznek majd megállapítani. (A kísérletek végén elővigyázatból mind a tizenöt alanyt standard malária-ellenes kezelésnek vetették alá.

A tudósok az ígéretes eredmény ellenére is úgy vélik, hogy ez az immunizációs módszer teljes populációk esetében nem praktikus, de hangsúlyozzák, hogy „az ép-parazitás malária-vakcina koncepciója mindenképpen további mérlegelést érdemel".
A publikáció tényei alkalmas időben láttak napvilágot, a New England Journal of Medicine ugyanazon számában ugyanis egy másik cikk arról számol be, hogy a malária-parazita egyre ellenállóbb az artemisnin-vegyületekkel szemben – jelenleg ezekből készülnek a betegség elleni leghatékonyabb gyógyszerek.

További információk:
Radboud University Nijmegen Medical Centre, http://www.umcn.nl
New England Journal of Medicine (NEJM), http://content.nejm.org