Dr. Bors Katalin reumatológus és rehabilitációs főorvossal sorra vettük a térdízület leggyakoribb betegségeit, a kórisme felállítása után lehetséges műtéti, vagy konzervatív beavatkozások sokszínűségét.
A kétlábon járásnak, mint kiemelt humán funkciónak, központi végrehajtója a térdízület – mondja Dr. Bors Katalin. Ennek megfelelően szerkezete is ámulatba ejtő. Nem csak a mindenki által ismert hajlító és feszítő mozgásokra képes, hanem számtalan kiegyenlítő funkcióval is bír, hajlított helyzetben korlátozott mértékű, ízületen belüli elfordulást is lehetővé tesz, a benne lévő struktúrák pedig olajozottá teszik, ugyanakkor stabilizálják az ízület működését.
Mi is van odabenn?
A combcsont és a sípcsont alakilag nem illeszkedik pontosan egymáshoz, végződésüket az üvegporcon kívül nagyobb ellenállóképességű rostos porccal rendelkező meniscusok segítik, valamint többféle szalag. A térdkalács és a nyáktömlők is mind a zavartalan működést garantálják. Az ízületet tok burkolja, működésében pedig még pozitív szerepe van az un. synoviális folyadéknak, és a bursának nevezett tömlőcskéknek, ez utóbbiak biztosítják a bőr és az ínak közötti zavartalan mozgást. Az ízület működését elülső és hátulsó keresztszalagok, valamint belső-, és külső oldalszalagok stabilizálják.
Dr. Bors Katalin, reumaetológus és rehabilitációs főorvos Fotó: Budai Egészségközpont
Miért ilyen bonyolult ez az egész?
A térdízület kiegyensúlyozó szerepe meghatározó a testsúly viselésében, a járásban, a futásban és a helyzetváltoztatásokban. Térdeink állandóan korrigálnak, például az ereszcsatornák miatt kismértékben döntött járdák kellemetlenségeit ez a precíziós órához hasonlítható szerkezet könnyedén korrigálja. És még nagyobb csodája mindez a természetnek, ha tudjuk, hogy sima járáskor is testsúlyunk 50 %-a nehezedik egy-egy térdízületünkre, lépcsőzéskor pedig ennek többszörösét viselik el szegények – mondja Bors Katalin. A tökéletes „műszernek” a működését alapvetően megbontja, ha nem ideális a BMI-ink, mert minden plusz kiló 4-7-szeres erővel nyírja a térdízületet. Ez azt jelenti, hogy ha például valaki 10 kilóval súlyosabb a kelleténél, akkor lépésenként akár 70 kilónyi extraterhelést cipelnek a járás karmesterei. Ez a hatás pedig hosszú távon porckopáshoz, gyulladáshoz, fájdalomhoz vezethet.
Fájnak a térdeim, tehát megvénültem?
A közhiedelemmel ellentétben a térdfájdalom és funkció beszűkülés nem kizárólag az időskor problémája. Újszülötteknél pl. nem ritka a térdficam, amit manuálisan és sínbe helyezéssel korrigálni lehet. Kisgyerekeknél az ó-láb is statikai problémát okozhat, mely másfél éves korra spontán rendeződhet. Ha ez nem történik meg, csontosodási zavart,vagy nagyfokú D-vitamin-hiányt szükséges keresni. Szerencsére az X-láb is kiskamaszkorra az esetek többségében magától elmúlik. A serdülőkornak is megvannak a mozgásszervi térdbetegségei, ilyen a chondromalacia patellae, amelynél a fájdalmat okozó mozgások kerülése javasolt. Ugyancsak konzervatív kezeléssel az esetek többségében uralható az Osgood-Schlatter betegség, amely főként fiúknál jelentkezik kamaszkorban (15+), és a panaszok a térdkalácsról érkező ín tapadásánál csúcsosodnak ki.
Idősödő és idős korban a térdízület kopásos elváltozásai mindenkinél különböző mértékben jelentkezhetnek, ilyenkor az ízületben működő harmonikus mozgások megbomlanak, a porcfelszín különböző mértékben károsodik, és a degressziós folyamatban az ízületi toktól a synoviális hártyán keresztül az oldal-, és keresztszalagok, valamint az izomzat is sérül. A beteg számára ez mozgásterjedelem beszűkülésben, instabilitásban, és néha elviselhetetlenségig fokozódó fájdalomban mutatkozik meg. Eleinte csak az un. indítási fájdalom érzékelhető, később egyénenként különböző fokozatokon keresztül a fájdalom állandósulhat, ízületi duzzanattal és deformitással kísérve.
A térdízület felnőttkori betegségeit okozhatja a térdben lévő ínak gyulladása is, pl. az egyenlőtlen terepen sportoló tájékozódási futók egyik jellegzetes panasza éppen ez, amit a térdhajlati ín gyulladása okoz. A térdkalács ina is begyulladhat, melynek oka legtöbbször a combfeszítő izomok krónikus túlterhelése. Közismert probléma az úgynevezett futótérd, aminek során a fájdalom kiváltója a térdkalács ütközése a combcsont végéhez.
A térd betegségei közül magának a térdízületnek a gyulladása is okozhat betegséget, ilyenkor a folyamat ismert tünetei jelentkeznek: duzzadás, nyomásérzékenység, a bőr piros elszíneződése, fájdalom és funkciócsökkenés.
Hangsúlyozni kell, hogy minden esetben, ha láz és elesettség is kíséri a panaszokat, a képalkotó eljárásokon kívül laborvizsgálatok is szükségesek – mondja a szakértő. Gócként elsősorban az urológiai, pulmonológiai és a füll- orr- gégészeti, fogászati betegségek szerepelnek.
A Rheumatoid arthritis autoimmun rendszerbetegségében is jelentős tényező a térdízületi gyulladás, a DAS-score ízületi számsorában is szerepelnek ezek a tartóizületek. A reggeli merevség, a hullámzó lefolyás és az egyéb RA-ra jellemző tünetek megjelenése a térdizületi gyulladásra éppúgy jellemző, mint e polyarthritis többi ízületére. Természetesen más rendszerbeteg jelenléte is felmerülhet, hogy csak egy továbbit említsünk, például a köszvényé – mondja a szakértő.
Ismerünk olyan térdízületi megbetegedéseket is – folytatja Bors Katalin – melyek vélhetően a nem megfelelő vérkeringés következtében keletkeznek, ilyen lehet például az osteochondritis disscans genu. Tünete a gyulladásos jelek mellett az elakadás hajlításkor és kinyújtáskor, és a ropogás a térdkalács alatt.
A szalagszakadások közül leggyakoribb az elülső keresztszalag részleges vagy teljes szakadása, mely a sérülés pillanatában rögtön rendkívül erős fájdalommal jár. Az oldalszalagok szakadása oldalirányú instabilitáshoz vezet, míg a hátsó keresztszalag szakadása jóval ritkább sérülés, mely szintén duzzanatot, fájdalmat okoz, de az ízület stabil marad.
Milyen szakorvosok vesznek részt a diagnosztikában és a terápiában?
A diagnózist és a terápiát döntően befolyásolja, hogy az elváltozások sérülés, gyulladás vagy kopás következtében alakulnak-e ki – magyarázza a szakorvos. Ennek eldöntésétől függ, hogy a diagnosztikus palettán szereplő lehetőségekből mit választ az orvos. Speciális vagy általános laborvizsgálatok, röntgen, ultrahang, CT és/vagy MR elrendelése, ízületi folyadék vizsgálata (tenyésztés vagy citológiai vizsgálat) vagy még műtéttel össze nem kötött diagnosztikus arthroscopia jöhet szóba. Ha utóbbi a terápiával is összekapcsolódik, és az elváltozás erre lehetőséget ad, a kevéssé invazív beavatkozással az ízület átöblítése, a porckárosodás ellátása, és az elhalt szövetek eltávolítása is megtörténhet. Ha a kórelőzményben a páciens nem tud akut teendőt igénylő jelenségről vagy elváltozásról – pl. magas láz, nagyfokú elesettség, mozgás-, vagy járásképtelenség – maximum néhány napos pihenés, borogatás, NSAID-ok használata nyugalomba helyezéssel megkísérelhető, a diagnózistól és az izület statusától függően chondroprotectiv készítmények is alkalmazhatók – mondja Bors Katalin. Ajánlatos – a gyógyszerfelírási szükségleten kívül – a háziorvos nagyfokú tapasztalatára, tanácsaira támaszkodni. Ha a családorvosi konzílium úgy dönt, hogy a szakorvosi ellátás szükségessége egyértelmű, reumatológus, ortopéd, immunológus, infektológus felkeresése indokolt. ilyenkor az ellátó orvos választ a konzervatív vagy esetlegesen műtéti kezelés lehetőségei között, ennek megfelelően irányítja a kivizsgálást vagy kórházi felvételt, protézis műtét szükségessége esetén a várlistára való felkerülést. Szinte bármelyik diagnózisról van szó, az analgetikumok, non szteroidok, pakolások, esetleg fájdalomcsillapító borogatások, tapaszok kiválasztása is azonnali életminőség javuláshoz vezethet. Gyógyászati vagy rehabilitációs eszköz felírása is szükség lelet.
Összességében a gyógyítási, és szükség esetén a rehabilitációs folyamat hosszát, a segítő team összetételét a diagnózis és az orvos által indikált terápia határozza meg – mondja szakértőnk.
Ha érdeklődsz a gerinc működése és érzékenysége mögött rejlő tudásanyag iránt, ezt a cikket ajánljuk.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!