Állami vagy magánorvosi ellátás: kórkörkép az ágazatról

Magánrendelés vagy állami egészségügy? Nem az orvosokkal, hanem elsősorban az állami járóbeteg-ellátások elérhetőségével elégedetlenek a betegek felmérések szerint. Az állami és a magánorvosi ellátás közötti különbség abban a legnagyobb, hogy mennyit kell várni egyes műtéti beavatkozásokra. Szakértők szerint a népegészségügy fejlesztése nem csupán az ágazatban dolgozók kompetenciája és felelőssége, ezért szélesebb körben kell megvitatni a helyzetet. Látleletünk az egészségügyi szolgáltatások rendszeréről, írja a Világgazdaság online. 

A Magyar Népegészségügy Megújításáért Egyesület, rövidebben a Népegészségügy 3.0 Egyesület kidolgozott egy úgynevezett fehér könyvet, amelyben tételesen összefoglalta, mit talál a jelen problémáinak, és miket javasol a megoldásukra.

A dolgozat idézi az Egészségügyi Világszervezetet, amely szerint a népegészségügy „a társadalom szervezett tevékenysége az egyének, meghatározott csoportok vagy az egész lakosság egészségének fejlesztésére, védelmére, javítására és — szükség esetén — helyreállítására”. Hozzátették: sajnálatos módon a népegészségügytől elvárt eredmények, például az elhízás terjedésének megállítása, az egészségegyenlőtlenségek csökkentése vagy akár a globális járványok elleni védekezés területén továbbra is elmaradtak az elvárhatótól.

Ráadásul az emberiség jövőjét veszélyeztető új kihívások, a fenntarthatóság, a biodiverzitás csökkenése, az ökológiai rendszerek károsodása és a klímaválság miatt is egyre gyakrabban merül fel, hogy a népegészségügy megújításra szorul.

Az egyesület szerint Magyarország bizonyítványa sem jó a több tízmilliárdos fejlesztés dacára, mert a rendszer egészében nem sokat javult: becslésük szerint 2011-ben 32 ezer, 2020-ban 33 ezer haláleset lett volna megelőzhető a megfelelő népegészségügyi beavatkozásokkal.

Na de akkor mit kellene tenni, hogy jobb legyen az egészségügyi ellátás?

A dolgozat öt kulcsterületet rögzített, ezek a következők:

egészségügyi rendszer,

média,    

döntéshozók,    

köznevelés,

szakemberképzés.

Ezen az útvonalon elindulva a beavatkozási irányokat is megadták:

korszerű szemléletnek megfelelő képzési anyagok kidolgozása, képzések megvalósítása;

országos népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése, kiterjesztése; 

kommunikációs kampányok megvalósítása,

országos, köztes és helyi szintű egészségkoalíciók kezdeményezése, szakmai támogatása;  

beavatkozásokhoz illeszkedő szabályozási környezet kialakítása.

A  szerzők fontosnak tartották rögzíteni, hogy 

a népegészségügy fejlesztése nem csupán az egészségügy kompetenciája és felelőssége,

ezért szélesebb körben kell megvitatni a helyzetet. 

További részletek a vg.hu-n.