Kiújult brit vita az eutanáziáról

Dehhie Purdy neve csak néhány hete vált közismertté Nagy-Britanniában. A 46 éves asszony a sclerosis multiplex nevű, végzetes kimenetelű izomsorvadásos betegségben szenved, jó ideje már csak tolószékkel tud mozogni. Ugyanez a betegség végzett Jacqueline du Prével, a neves csellóművésszel aránylag fiatal korában. Debbie Purdy nem akarja kivárni, amíg a betegség eljuttatja abba az utolsó fázisba, amikor már teljesen magatehetetlenül, vegetálva kell várnia a szó szoros értelmében megváltó halálra. Ez azonban jogi probléma elé állította.

Az 1961-es öngyilkossági törvény értelmében öngyilkosságot megkísérelni már nem büntetendő cselekmény ugyan, de tizennégy évig terjedhető börtönbüntetéssel sújtható az, aki ebben akár tevőlegesen, akár tanáccsal segítséget nyújt. Most vár ítéletre az az ember, aki halálos betegségben szenvedő apjának, az apa kérésére revolvert csempészett be a kórházba, hogy végezhessen magával.

Debbie Purdy nem akarja, hogy férjének bántódása essék, de tudja, hogy néhány hónap, talán fél év múlva már csak az ő segítségével tud eljutni Zürichbe, ahol a Dignitas nevű, törvényesen működő intézetben kíméletesen, fájdalommentesen teljesítik kívánságát. Kérelmével a bírósághoz fordult, de többszöri fellebbezés után a legfelső bíróság is elutasította. Végső elkeseredésében az ország legmagasabb fellebbviteli bíróságához, a lordok házához fordult azzal a kéréssel, hogy mondják meg, mi várhat férjére, ha segítségére van abban, hogy eljuthasson Zürichbe, amikor erre már egyedül képtelen.

A lordok háza múlt csütörtökön megadta válaszát. Debbie Purdynek joga van megtudni, hogy a főügyész milyen szempontokat érvényesít, amikor eldönti, hogy férje ellen vádat emeljen-e. Az eddigi helyzet az volt, hogy ezt nem kellett előre közölni azzal, aki ilyen cselekményre készül. A lordok háza most utasította az ügyészséget, hogy jelentse be, milyen körülmények között áll el ilyen ügyben a vádemeléstől, és egyben javasolta, hogy az alsóház új törvényben tisztázza a jogi helyzetet. A felsőházi döntés értelmében „megengedhetetlen beavatkozás Debbie Purdy magánéletébe, ha előírják, hogy utolsó napjait vagy óráit hogyan töltheti el".

Elfogadta az asszony érvelését, hogy ha egyedül kell Svájcba utaznia, ezzel gyakorlatilag szükségtelenül megrövidítik az életét. A közvéleményt régóta megosztja az öngyilkosság könyörületből való elősegítése. Ellenzői vallási, erkölcsi és jogi érvekre hivatkoznak. A logikus jogi ellenérv az, hogy családtagok anyagi nyereség kedvéért, vagy egyszerűen kényelemszeretetből mielőbb meg akarnak szabadulni végzetesen beteg, állandó gondozásra szoruló rokonaiktól. A beteg ezt tudja, és ez elviselhetetlen erkölcsi nyomást gyakorol rá, hogy elszánja magát az öngyilkosságra.

Debbie Purdy esetében is ki kell jelentenie a főügyésznek, hogy ha az asszony férje segítségével utazik Zürichbe, elkerülhetetlen a vizsgálat, hogy kiderítsék, nincs-e a férj hasznára felesége idő előtti halála, és hogy nem nehezedett-e erkölcsi nyomás a betegre a végzetes döntés meghozatalára. Sokan attól tartanak, hogy a lordok háza döntése százak, ha nem ezrek előtt nyitja meg az utat az öngyilkosság felé, és sok esetben nem lesz bizonyítható, hogy az öngyilkos döntését nem mások sugalmazták önző érdekből. Debbie Purdy arra hivatkozott, hogy Oregonban, az Egyesült Államok egyetlen államában, ahol megengedett az öngyilkosság segítése, a döntést követően nem emelkedett az öngyilkosságok száma.