Magyar egészségügy – rajtunk bukik, rajtunk áll!

Rohad az egészségügy, több béremelést! Bűnbakkeresés, nagybeteg, remény és türelem, megelőzte a bolgár egészségügy is, katasztrofális, kisebb és nagyobb rákfenék, Európában az utolsók közt – az elmúlt hetek, hónapok, évek egészségügyi szalagcímeit sorolja a Mandiner cikkének szerzője.

Mint írja, utáljuk és szenvedünk tőle mindannyian, mert az impozáns bruttóinkat filigrán nettókká karcsúsító állam pont akkor látszik minket az út szélén hagyni, amikor a legelesettebbek vagyunk. Az egészségügyről nem vagyunk képesek civilizált beszélgetéseket folytatni: aki elégedett vele, leginkább azért az, mert alig szorul rá az igénybevételére; aki pedig elégedetlen, azt vagy a kétségbeesés peremére sodorta a fájdalom és a betegség, vagy pedig kényelmes témát kereső és találó ellenzéki aktor. A kívülálló, a beteg és a pártkatona üléspontjaiból nem lehet előremutató álláspontokat megfogalmazni, így tartalmas diskurzusra sincs esély.

Pedig civilizált, tárgyilagos vitára van szükség, mert alattunk rohad szét a rendszer, ha nem leszünk képesek kiköpni végre néhány folyóméternyi kádári mézesmadzagot.

Nem értünk az egészségünkhöz, nem vagyunk egészségügyi szakemberek, alig észleljük az ellátásunk anyagi vonzatát, de belekényelmesedtünk abba, hogy a tb-nkért minden ingyen jár – ha pedig nem jut, nyüszítünk.

Joggal tesszük, de mégis igazságtalanul, mert egy korlátos rendszertől kívánjuk vakon a végtelent. Törekednünk kell arra, hogy átlássuk ezt a rendszert, és ebben sokat tud segíteni egy régi ismerős: Victor R. Fuchs amerikai egészségközgazdász, valamint Who Shall Live, azaz Ki éljen? című könyve, melynek mély igazságtartalmából – bár lassan 34 éves lesz – semmit nem rágott le az idő vasfoga.

Kezdjük a legmegrázóbb ténnyel, amit az idén 95 éves Fuchs az arcunkba vág: nincs olyan, hogy „kimagasló minőségű ellátás mindenkinek”.

Vagy kimagasló minőségű ellátásunk van (a legmodernebb technikával, mosolygó doktorokkal, várólisták nélkül, méregdrágán); vagy ellátást biztosítunk mindenkinek (hosszabb várakozás után, szerényebb technikai körülmények között, megfizethetően). Ha azt korábban elhatároztuk, hogy nem akarjuk a teljes állami költségvetést egészségügyre fordítani, már politikai döntés kérdése, hogyan egyensúlyozunk minőség és lefedettség között. Továbbiak a teljes cikkben