Mikor mondhat nemet az orvos?

Vitát gerjesztett, hogy egy egyházi kórházban nem végeznének abortuszt a szülészek. Meddig terjed a gyógyítók lelkiismereti szabadsága? Milyen erkölcsi kérdéseket feszeget a bioetika?

A betegeket is érintő kérdésekről rendelkezik az orvosi etika: a titoktartásról és a betegek kötelező tájékoztatásáról éppúgy, mint az eutanázia és a hálapénz elfogadásának ügyéről. Miért van szükség az orvosetika mellett már bioetikára is? – erről kérdezte a Szabad Föld dr. Szebik Imrét, a Semmelweis Egyetem (SE) Magatartástudományi Intézet tudományos munkatársát, aki orvos végzettsége mellett etikával foglalkozik.

– Az utóbbi évtizedekben az orvosbiológia fejlődése és az emberjogi mozgalmak is számos olyan kérdést vetettek fel, amelyekre a klasszikus orvosi szakmán belül már nehéz volt válaszolni. Így jogászokat, filozófusokat, teológusokat, pszichológusokat, szociológusokat is bevonnak a társadalmi vitába. Az abortusz kérdésében azt látjuk, hazánkban a '90-es évek óta az orvosnak joga van ahhoz, hogy deklaráltan ne végezzen művi terhességmegszakítást. Kivételt képez, ha az anya életveszélybe került, például méhen kívüli terhesség miatt. Az életmentés itt felülírja a szülészorvos lelkiismereti szabadságát.

Mikor dönthet úgy az orvos, hogy nem végez el egy beavatkozást, kezelést?

Többször megesett, hogy a szerintük „tétlenkedő" orvosra kezet emeltek az agresszív páciensek vagy azok rokonai. A gyógyító pedig joggal visszautasíthatja, ha olyan kezelésre próbálják – akár erőszakkal – rábírni, amelyet szakmailag nem tart indokoltnak.

Nem köteles olyan beteget sem ellátni, aki őt szidalmazza, becsmérli, hacsak nem pszichiátriai esetről van szó, akinél ez tünet.

Maga dönthet az orvos arról, ellássa- e a saját hozzátartozóit, szakmai vélemények szerint ugyanis nem mindig tesz jót, ha a gyógyító érzelmileg túlzottan érintett. Egy sor bioetikai kérdést vet fel a szervátültetés mellett a mesterséges megtermékenyítés és az embriókutatás is.

A teljes cikk itt olvasható.