Reform: ami magán, legyen állami, ami állami, legyen magán!

Hogyan lehetséges, hogy a magyar egészségügyben egyszerre üres a kórházi ágyak 30-45 százaléka és közben több mint negyvenezer ember van várólistán? Hogyan keletkezhetett rekordmennyiségű, 150 milliárd forint kifizetetlen számla egy évtizeddel azután, hogy lényegében az összes kórházat államosították? Miért csak Lázár János városa marad ki a megyében a nagy centralizációból, ha az egyébként olyan remek intézkedés? - teszi fel a kérdést a válaszonline.hu.

Az utóbbi évtizedek legnagyobb kórházi egészségügyi átalakítása folyik, ám a betegek inkább azt észlelik, hogy kiszorulnak az ellátásból. Az orvosok és nővérek energiáit példátlan átszervezések kötik le, ami állami, azt privatizálják, ami privát, azt államosítják, amit lehet, azt elveszik az önkormányzatoktól, és továbbra is a legfőbb gyógymódnak a centralizációt tekintik. Az egészségügy átalakításának története – ezúttal a tulajdonformák változásának szempontjából figyelve.

Minden idők talán legnehezebb olyan évét zárta a magyar egészségügy, amikor nem kellett külső behatásra (Covid, háború) reagálnia. A betegek három okból is úgy érezhették, hogy megnehezedett az életük: 

1. Tovább nőttek a várólisták, több mint negyvenezren várnak ellátásra, kétszer annyian, mint a pandémia előtt. A sor pedig egyre nő.
2. A kórházak sosem voltak ilyen eladósodottak, és a mostanában megérkező 90 milliárdos állami konszolidáció sem tudta megszüntetni a feszültséget. Mindez kihat a betegellátásra is.
3. A korábbi években a magánegészségügy lépett be ott, ahol az állami nem tudott megfelelő időben vagy minőségben szolgáltatni. 2023-ban több jel is arra utal, hogy a biztosítottak egyre kevéssé képesek duplán finanszírozni a saját ellátásukat (egyrészt járulékból, másrészt készpénzben a magánklinikákon). Csökkent a fizetőképes kereslet: több magánintézmény bevezette, hogy hitelre műti meg a betegeit. Egyes helyek a fapados légitársaságokhoz hasonlóan úgynevezett dinamikus árazást vezettek be, hogy a kevéssé keresett orvosok és időpontok felé tereljék a pénzügyi nehézségekkel küzdő betegeiket. Több korábban eltervezett befektetést lassítottak, és – az elmúlt évek terjeszkedése után – bezárt egy vidéki magánszülészet, a szegedi Maternity, mert nem volt elég nagy a forgalma. 

Mindez a magyar egészségügy eddigi talán legkomolyabb reformja közepette történt, ami egyszerre több síkon is zajlik, Budapestről egyelőre kevéssé érzékelhető módon: 

1. Erőteljes centralizáció folyik az „egy (vár)megye, egy kórház” elv jegyében. Az elképzelés lényege, hogy a megyei kórházak, orvosi egyetemek teljes ellátási spektrumot kínálnak. A kisebb városi kórházak elveszítik önállóságukat, számos funkciójuk leépül, osztályok szűnnek meg, a megmaradók pedig átalakulnak. Mindezt nem pusztán a kormány akarja így, sok helyen az orvos- és nővérhiány kényszeríti ki az átalakítást. Leglátványosabb a változás a sebészet területén, mert egyre több kisebb intézmény kizárólag egynapos sebészeti beavatkozásokat végez, a súlyosabb eseteket pedig a megyei intézménybe irányítják. Párhuzamosan ezzel az eddigi 500-féle beavatkozás helyett 800-ra bővült a hosszabb bennfekvés nélkül elvégezhető és az egészségbiztosító (Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő – NEAK) által finanszírozott ellátás. Mindez fontos és előrevivő lépés, segít egy fontos és megkésett technológiai váltást, sajnos azonban döccenőkkel zajlik.

A vidéki betegek nem észlelik, hogy a centrumkórházak tárt karokkal fogadnák őket – az utánuk érkező kifizetetlen számlák miatt.

A sebészet tb-finanszírozása ugyanis 18, az aneszteziológiai és intenzívterápiás ellátásé pedig 32 százalékkal marad el az átlagos költségeiktől. Történelmi jelentőségű lépés, hogy a kormány igyekszik az idén 30 éves teljesítményfinanszírozási rendszer ilyen torzításait megváltoztatni, ám a korrekció még éveket vesz igénybe.

2. Az egészségügyiek ellenállását a tulajdonformák átalakításával próbálják megtörni: 

• ami eddig magán volt, azt államosítják;
• ami eddig állami volt, ott magánszolgáltatót vonnak be;
• ami eddig önkormányzati volt, ott az állam veszi át a feladatot.

Ennek megfelelően ezekben a hónapokban emberek ezreinek változik meg a munkáltatója a magyar egészségügyben. 

Van még egy fontos jellemző: néhány esetben ami eddig magán volt, az ezután is magán lesz, csak éppen a szolgáltató változik, lecserélik a piaci szereplőket. A NER megérkezett a kórházfenntartásba.

Nézzük tehát sorban, mi minden zajlik a háttérben, amitől a beteg gyakran azt érzi, sem energia, sem pénz nem marad a legfontosabbra: a gyógyításra. 

További részletek a cikkben.