A depresszió a belgyógyászatban

A diagnózist nehezíti, hogy a testi betegség tünetei elfedik a depressziót.

 
A diagnózist nehezíti, hogy a tünetek gyakran nehezen különíthetők el a szomatikus betegségtől, vagy átfedést mutatnak, és a testi betegség tünetei elfedik a depressziót. A felismerésben nagy jelentősége van a kognitív tüneteknek: a mikromán tartalmak, önvádlás, sírósság, pesszimizmus, szociális visszavonulás jelzi a depressziós meglétét.

Terápia
A depresszió kezelésében, csakúgy, mint a többi pszichiátriai betegségben a biológiai, és a pszichoterápiák együttes alkalmazása hoz eredményt. Elsőrendű fontosságú a beteg együttműködési készségének a felébresztése, a család felvilágosítása a betegség természetéről, és a kooperáció szükségességéről.

Ha gyógyszeres kezelés mellett döntünk, nagyszámú SSRI, SNRI között választhatunk. Jó azonban pszichiáter segítségét igénybe venni. Gyakran a szorongás csillapítása is fontos feladat, valamint az alvás rendezése, amennyiben alvászavar is szerepel a panaszok között.

Fontosabb azonban a beteg meghallgatása, megfelelő pszichoterápiás stratégia felállítása. Ha a tavaszi-őszi depresszióra ( szezonalitásra ) van gyanú, fényterápiát végezhetünk.
Mindegyik esetében azonban pszichiáterrel konzultáljunk.