A depressziós epizód és a mánia | Weborvos

A depressziós epizód és a mánia

Közzétéve: 2003. 12. 08. 08:15 -

• 6 perc olvasás

A jelenleg használatos klasszifikációs rendszer /DSM-IV/ az emelkedett, vagy irritábilis hangulatot tekintik a mánia vezető tünetének, ami mellé társul még 3-4 egyéb tünet.


Atípusos depresszió esetén a tüneti kép előterében a szorongás, illetve fóbiás mozzanatok állnak. A vegetativ jelenségek fordítottak, túlevés, túlalvás, túlérzékenység észlelhető, a napszaki ingadozás szintén fordított, vagyis a beteg reggel érzi jobban magát. Az energiavesztés, és az anhedónia itt is megvan.
Depressziós stupor esetén a beteg nem beszél, nem kel fel az ágyból, nem hajt végre mozgást, nem étkezik, de az etetést nem utasítja vissza. A katatóniás tünetek nem jeleznek mindig szkizofréniát, előfordulhat depressziós epizódként is.


A depressziós epizód diagnózis felállításakor a következő szempontokat kell mérlegelni:
1.
Veszteséget követő hangulatváltozás. Gyász esetén a személy hasonló hangulati változást, visszavonulási készséget, az örömképesség csökkenését mutatja, de önértékelése nem változik meg. Az idő függvényében levertsége, érzelmi esékenysége csökken, majd fokozatosan visszanyeri a haláleset előtti attitűdjét. Egzisztenciális válság, pl. munkahely elvesztése kiválthat depressziót, ilyenkor a személy önbecsülése is károsodik.
2. A pszichiátriai zavarok többségéhez társul depressziv tünetegyüttes. A szkizofrénia szinte minden esetben depressziós tünetekkel indul, az evészavarok, kényszeres-fóbiás betegségek, némely személyiségzavar társult betegsége a depresszió Gyakran csak a hosszmetszeti kép, vagy az alapos exploráció, heteroamanézis döntheti el, hogy mivel állunk szemben. A depressziós stuport el kell különíteni a katatón szkizofréniától, organikus hátterű állapottól, valamint a disszociativ stuportól.
3. Alkoholhoz, droghoz, minden szerfüggőséghez gyakran társul depresszió kísérő jelenségként.
4. Minden esetben tisztázni kell a szomatikus hátteret, mivel számos testi betegséghez társul hangulatzavar. Az organikus agyi betegségek közül leggyakrabban a Parkinson kór, demenciák, cerebrovaszkuláris szindróma, daganatos betegségek járnak együtt depresszióval. Különösen idősebb korban nem könnyű differenciálni.A hangulatzavarról: depressziós esetek és tünetek

A mánia
A mániás beteg legjellemzőbb tünete a felhangoltság. A fizikális és a szellemi tevékenység felgyorsul. Villámgyors asszociációk, expanzió, gyors döntések, zaklatottság, irritábilitás, a realitásérzék csökkenése, a gátlások megszűnése jellemzi. A beteg nem képes figyelembe venni másokat, türelmetlen, dekoncentrált, felelőtlen, befolyásolhatatlan. Szubjektive kitűnően érzi magát, szexuális energiáját, tetterejét, munkaképességét határtalannak érzi, euforikus érzés uralja. Betegségbelátása nincs.


A valóságban a figyelmi koncentráció lazulása miatt teljesítménye csökken, kapcsolataiban konfliktuózus, anyagilag deficites, felelőtlen döntései bajt bajra halmoznak. Nem veszi figyelembe a társadalmi normákat, elemi alkalmazkodásra sem képes, lépten-nyomon összeütközésbe kerül a szabályokkal, gyakran a jogrenddel. Környezete számára igen nagy megterhelést jelent a viselkedése.


Mániás állapotban a pszichomotilitás felgyorsul. A mozdulatok gyorsak, kapkodóak, a beszéd úgyszintén, a gondolatok igen sebesen váltják egymást gyakran a gondolatrohanásig fokozódva. Gátlástalanul, hangosan, gyorsan és állandóan beszél, nincs türelme párbeszédre. Megváltozik az öltözködés, színes, fiatalos, feltűnő öltözékben jelenik meg, ami az állapot romlásával zilálttá, bizarrá válhat. A mániás beteg nem tűri az ellentmondást, kisiklik a korlátok közül, akadályozás esetén agresszív kitörés, néha tettlegesség fordul elő. Súlyos esetben a beteg rövid idő alatt elherdálja vagyonát, adósságokba veri magát, teljesíthetetlen szerződéseket köt.


A vegetatív tünetek közül első helyen a lecsökkent alvásigényt kell említeni. A beteg kora hajnalban fent van telve energiával, másokra tekintet nélkül zajos tevékenységbe kezd. Megnövekedett étvággyal mohón és sokat eszik. Szexuális energiája fokozott, gátlástalanul és felelőtlenül lép kapcsolatra alkalmi partnerekkel.


Ő maga kitűnően érzi magát, tele van ötletekkel, tervekkel, amelyek gyorsan változnak, energiáit, képességeit határtalannak érzi, annál jobban szenved a környezete viselkedésétől. Miután nem érzi magát betegnek, nem is fordul orvoshoz, többnyire ezt a hozzátartozók teszik meg, vagy botrányba keveredve olyan zavarosan viselkedik, hogy szakorvost hívnak hozzá.


A mániás állapot pszichiátriai szakellátást igényel. Enyhébb tüneteket mutat a hypománia, amelynek vezető tünete szintén az euforikus felhangoltság, örömérzés, megnövekedett munkakedv és szociális aktivitás, de a személy nem lépi át a társadalmi viselkedés szabályait, teljesítménye nem károsodik, cselekedetei a realitáson belül maradnak. A környezet észleli ilyenkor is a megváltozottságot, de többnyire nem tekintik zavarónak.
A mánia és a hypománia megkülönböztetése a tünetek és a szociális károsodás mértékének alapján történik.


A jelenleg használatos klasszifikációs rendszer /DSM-IV/ az emelkedett, vagy irritábilis hangulatot tekintik a mánia vezető tünetének, ami mellé társul még 3-4 egyéb tünet. Feltétel, hogy ez az állapot legalább egy hete folyamatosan fennálljon.
Kevert affektiv állapot /diszfóriás mánia/ esetén a depresszió és a mánia tünetei egy időben jelentkeznek. A zaklatott, túl aktív, felgyorsult, beszédkényszeres beteg depressziós tartalmakról számol be. Nyugtalan, dühös, irritált, összeférhetetlen, gyakran vádaskodó, esetleg paranoid, labilis személy, megszállott, de nem euforiás. A betegek nem ritkán visszaélnek alkohollal, droggal, koffeinnel, ami téves diagnózist eredményezhet.


A mániás epizód differenciáldiagnózisa
A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a betegek többnyire akkor kerülnek orvoshoz, amikor már kialakult az inkoherencia, a személyiség szétesettsége. Az irritáltság agresszivitássá fokozódik, a beszédkényszer szósalátákat eredményez, a külső bizarr, elhanyagolt, a betegnek megalomán téveszméi vannak. Ebben a stádiumban az előzményeket nem ismerve a beteg szkizofrénnek imponál. A mániás beteg gátlástalansága, szabályszegése hasonló az antiszociális személyiségzavarhoz. A kényszerbetegek szünet nélküli rituális aktivitása összetéveszthető a mániás beteg hiperaktivitásával.
A diszkódrogok használata, az amphetamin-intoxikáció tünetei nagymértékben megegyeznek a mániával, de csak addig tartanak, amíg a drog a szervezetben van.


Betegséglefolyás
Attól függően, hogy a depressziós epizódot, vagy epizódokat tarkítják-e mániás, vagy hypomán időszakok, unipoláris, vagy bipoláris hangulatzavarról beszélünk.
A depresszió előfordulhat egyszeri jelenségként, életeseményhez kapcsolhatóan, életszakaszhoz, évszakhoz társulva, vagy rövidebb-hosszabb időszakaszonként ismétlődően.
Amennyiben a depresszió nem egy kritikus életeseményre, pl. halálra adott reakció, az első megjelenést követően az esetek 50%-ban várható ismétlődés. Minél többször él át a beteg depressziót élete során, annál nagyobb az esély az ismétlődésre, és a major depresszióban szenvedő betegek csupán l5 %-a olyan szerencsés, hogy nem ismétlődik meg többet a hangulatzavar.


Unipoláris depresszió
A korán felismert és kezelt depresszió személyiségkárosodás nélkül gyógyul, de az ismétlődő epizódok sok esetben maradványtüneteket hagynak maguk után, melyeket nemegyszer személyiségzavarként értékelnek. Ezek közül kiemelendő a beteg szociális gátoltsága, rigiditása, az önbizalom elvesztése, az érzelmi igénybevétel csökkenése, dependencia, visszavonulás. A vegetativ maradványtünetek közül kiemelendőek a különböző fájdalom-szindrómák, a szexuális érdeklődés hiánya, fáradékonyság.


Bipoláris hangulatzavar
Ilyenkor a depressziót váltva mániás, hypomán, vagy kevert epizódok is megjelennek. Idesoroljuk a visszatérő mániás epizódokat is, mivel a tapasztalat szerint a lecsengő mániát rendszerint depresszió követi. Az altipusokat aszerint különböztetjük meg, hogy mánia /I/, vagy hypománia/II/ váltakozik- e a depresszióval. A DSM-IV már egyetlen mániás epizód előfordulása esetén bipoláris hangulatzavart diagnosztizál.
A bipoláris depresszió az esetek döntő többségében váratlanul, kirobbanó mániás szakasszal kezdődik. Ha depresszió az első megjelenés, akkor évek telhetnek el, néha akár 10 év is, amíg megjelenik a mániás szakasz. Az idő múlásával az intervallumok csökkennek. Az előre nem jelezhető, gyors, néha drámai váltások dezorganizálják a szociális mezőt, rontják a munkateljesítményt, megterhelést jelentenek a családi kapcsolatok számára. Gyakran egzisztenciálisan kerül nehéz helyzetbe a család, vagy oly mértékben szétzilálódnak a kapcsolatok, hogy a beteg magára marad. A betegség megtámadja a tehetséget, intellektuális képességet, reményteljesen induló életpályát.


A gyógyult beteg gyakran kénytelen maradványtünetekkel együtt élni, de az igazi veszélyt a pszichoszociális károsodás jelenti. Míg az unipoláris depresszió reziduális tünetei között első helyen állnak az önképpel, önértékeléssel összefüggő deficites jelenségek, a bipoláris betegnél ez nem figyelhető meg.


Az időbeliség alapján megkülönböztethető a
-rövid, visszatérő depresszió, amely 3- 7 napig tart. Kiszámíthatatlan időszakaszonként ismétlődik, igen mély pontra képes lökni a beteget, komoly öngyilkossági veszélyhelyzetet jelent.
-rövid, ismétlődő mánia: 3-4 napig tartó hypománia
-rapid ciklus: egy éven belül legalább négy epizód
-ultradián ciklus: egy napon belüli gyors ciklusváltás
-szezonális hangulatzavar. Bizonyos évszakhoz kötött depresszió. Téli depressziónak is nevezik, mivel általában a napfényes órák csökkenésével jelentkezik, de létzezik tavaszi és őszi depresszió is.
-krónikus depresszió: legalább két évig folyamatosan fennálló tünetek.

Életszakaszokhoz köthető hangulatváltozások:
-időskori depresszió
-gyermek és serdülőkori depresszió
-premenstruális, perinatális, perimenopauzális depresszió
-krízis, gyász

Kövess minket!

depresszió mánia

Kapcsolódó cikkek