A depressziósok kezelése olcsóbb, mint a bipolárisoké

A bipoláris betegség prodromális tüneteinek felismerése és kezelése. Interjú Mark A. Frye-el.

A bipoláris betegség eredeti meghatározása szerint a betegség lényege az egymást váltó mániás és depressziós tünetek hirtelen kialakulása, míg az epizódok közötti időszakban a hangulat normalizálódik, és a károsodás legfeljebb minimális mértékű. Újabban azonban igazolódott, hogy prodromális tünetként már jóval a betegség kialakulása előtt megjelenhet hangulati labilitás, enyhe, krónikus jellegű depresszió, tartós funkcionális, pszichoszociális károsodás.

Bár a bipoláris betegség gyakran a mániás tünetek kialakulása miatt válik nyilvánvalóvá, de a depressziós tünetek általában jobban zavarják a beteget (a mániás tünetek pedig inkább a környezet számára nagyon zavaróak)! A kórházi kezelés igen gyakran az akut mániás epizód következménye, de az utóbbi időben egyre gyakrabban a major depressziós epizódot ismerik fel először. A depresszió mind pszichiátriai, mind általános orvosi szempontból jelentős kárt okoz (alvászavar, étvágyzavar, fogyás vagy hízás, kognitív funkciók romlása), és súlyosan rontja a munkaképességet.

Kiderült, hogy a bipoláris betegek depressziója során nagyobb mértékben veszik igénybe az egészségügyi rendszert (költség!), mert tüneteik súlyosabbak és más jellegűek lehetnek az unipoláris depresszióhoz viszonyítva.

A bipoláris betegség tényleges klinikai kialakulását megelőző prodromális tünetek lényege, hogy nem érik el a betegség diagnosztikus kritériumait. Az egyik leggyakoribb prodromális forma a ciklotímia, amelyet gyakran követ bipoláris I betegség. A ciklotímia a tapasztalatok szerint jól reagál lítiumra. A másik gyakori prodromális állapot a szubszindrómális bipoláris depresszió. Ide tartozik pl. ha a depressziós tünetek fennállása nem éri el a két hetet (ami a dpressziós epizód diagnózisához szükséges), a klinikai állapot azonban azonnali kezelést indokolhat, hisz kedvező esetben az idejekorán elkezdett kezeléssel akár meg is előzhető a mániás fázist követő depressziós epizód kialakulása. A szubszindrómális depresszió gyakorisága, és az ebben az időszakban is kialakuló funkciózavar miatt feltétlenül indokolt már ebben a fázisban megkezdeni a kezelést. Sajnos jelenleg nem tudjuk megmondani, hogy ebben a stádiumban a hangulatstabilizáló, az antidepresszívum vagy mindkettő együtt biztosítja-e a legjobb eredményt. Azt viszont kontrollált vizsgálatok igazolták, hogy a nagyobb dózisú lítium, a divalproát és a lamotrigin a bipoláris betegség depressziós fázisának megelőzésében is hatásos. A hangulatstabilizáló hatástalansága esetén antidepresszívummal kell kiegészíteni a kezelést. Azt is igazolták, hogy a lamotrigin késlelteti a szubszindrómális stádiumból a klinikai depresszió kialakulását, míg a lítium bizonyítottan a szubszindrómális hipománia vagy kevert állapot átmenetét klinikailag manifesztálódó állapotba. Ezek az adatok megerősítik, hogy a lítium kedvezőbb a mánia, míg a lamotrigin a bipoláris depresszió megelőzésében.

A klinikai állapot kezelése során is alapvető törekvés, hogy minél több esetben érjünk el tartós remissziót. Ha ugyanis szubszindrómális tünetek maradnak vissza, az tulajdonképp már a következő klinikai fázis prodromájának tekinthető. A szakértő véleménye szerint a szubszindromális tünetek kezelése általában csak kombinált gyógyszeres kezeléssel oldható meg. Arra azonban még nincs kielégítő válasz, hogy mi az ideális kombináció.
Az antidepresszívumok adásáról bipoláris betegségben sok ellentétes véleményt fogalmaztak meg a szakirodalomban. Az azonban ma egyértelmű, hogy rövid távon előnyösek lehetnek. Egy nagy összehasonlító vizsgálatban a sertralin, a venlafaxin és a bupropion egyaránt az esetek átlagosan 40%-ában volt hatásos.
A szakértő véleménye szerint a szubszindromális bipoláris tünetek esetén a pszichoszociális intervenciók, a pszichoedukáció, a kognitív-magatartásterápia és a szociális-ritmus terápia is hatékonyak lehet. Minden pszichosziciális intevenciónak célszerűen tartalmaznia kell olyan elemeket, amelyek segítik, hogy a beteg minél pontosabban betartsa a gyógyszerszedésre vonatkozó előírásokat, csökkentse a lehetséges stresszhatásokat, és elősegítse a minél rendszeresebb alvás-ébrenlét ciklust.