A gyermekkori bipoláris betegség rizikótényezői

A korai beavatkozás lehetősége csökkentheti a betegség későbbi kialakulásának, illetve súlyosbodásának veszélyét.

Fenti összefüggést nemrégiben igazolták 98 gyermek (28 egészséges, 37 bipoláris, 33 bipoláris + figyelemhiányos hiperaktivitásban szenvedő) vizsgálata alapján.
A vizsgálat szerint tehát a bipoláris betegség későbbi előfordulása elsősorban az elsőfokú rokonok bipoláris betegségével és a terhesség/szülés környéki fokozott rizikóval mutatott összefüggést, míg a fejsérülés, a súlyos testi betegség vagy a fejlődésbeli lemaradás nem állt kapcsolatban a betegség kialakulásával.

Számtalan előző tanulmány is igazolta a bipoláris betegség biológiai hátterét. Korszerű képalkotó eljárásokkal kimutatták az amygdala méretének csökkenését, a bazális ganglionok térfogatának növekedését és a prefrontális kéreg szürkeállományának megfogyatkozását. Genetikai szempontból az agyi eredetű idegnövekedési faktort (BDNF) kódoló gén polimorfizmusát igazolták bipoláris betegségben.

A szerzők kiemelték, hogy az igazolt rizikótényezők egyáltalán nem tekinthetők specifikusnak a bipoláris betegség szempontjából, mert ugyanezek a tényezők hasonlóan előre jelezhetik pl. a figyelemhiányos hiperaktivitás vagy más pszichiátriai betegség gyakoribb előfordulását is. Ezt azonban inkább előnynek lehet tekinteni, hiszen ezáltal a fenti rizikótényezők csökkentése többféle későbbi betegség megelőzését is szolgálja. Az igazolt rizikótényezők fennállása esetén nagyobb figyelmet kell fordítani a korai pszichopatológiai jelek felismerésére, így a korai beavatkozás lehetősége csökkentheti a betegség későbbi kialakulásának, illetve súlyosbodásának veszélyét.

Irodalom:
Biological Psychiatry 2006;60: 936-941