Az időskori depresszió | Weborvos

A statisztikai adatok nem igazolják, mégis, az orvos több idős depresszióssal találkozik, mint fiatallal.

A szociális intézmények lakóinak majdnem 20 %-a mutat depressziv tüneteket, a kórházban ápolt öregek felénél jelentkezik hangulatzavar, az öngyilkossági veszélyeztetettség jelentősen megnő 60 év felett. Komoly problémát jelent a differenciáldiagnózis, mivel a komorbiditás igen nagy, és a tünetek gyakran átfedik egymást, ebből adódik a polipragmázia veszélye is.

Az öregedés sajátos biológiai, pszichológiai, szociális változásokkal jár, ezek mindegyike számos rizikiófaktort hordoz. Az egészségi állapot romlása, krónikus betegségek, általános elerőtlenedés kísérőjelenségeként léphetnek fel depressziv tünetek. Agyi vaszkuláris betegségek nyomán az esetek negyedében, Parkinson szindrómában a betegek 70 %-nál, demens betegeknél 20 % körül észleltek major, vagy enyhébb lefolyású depressziót az alapbetegség kísérőtüneteként. Különböző krónikus betegségek, ezek elhúzódó kezelése, daganatos megbetegedések, krónikus fájdalmak, gyakori hospitalizáció szintén kiválthatnak depressziót.

Az életkor előrehaladtával, a krónikus betegségek következtében megváltozik az egyén szociális státusza, az izoláció, fölöslegesség-érzés, kiszolgáltatottság, létbizonytalanság, kontaktusvesztés, az állandó diszkomfort érzés, a gyakori gyász, a barátok, az élettárs elvesztése, az élettér beszűkülése elősegíti a depresszió kialakulását.

Tünetek:

A differenciáldiagnosztikai nehézség fő oka az, hogy a depresszió alaptünetei, az örömképesség csökkenése, energiavesztés, az érdeklődés beszűkülése, visszavonulás, elcsendesedés az öregedéssel normális esetben is együtt jár, de ha a változás hirtelen következik be, a beteg teljesen elveszti érdeklődését még közvetlen környezete iránt is, szeretetkapcsolatai iránt közönyös, testileg leromlik, környezetét, ruházatát elhanyagolja, pesszimista, terhére van az élet, kifejezi, hogy legszívesebben meghalna, ilyen esetben mindenképpen gondolni kell a depresszióra.

Az előtérben többnyire testi panaszok állnak, mozgásszervi fájdalmak, a meglévő betegségekhez társuló fájdalmak, funkciózavarok, amelyeket gondosan ki kell vizsgálni. Az alvászavart el kell különíteni az idős korral együtt járó lecsökkent alvásigénytől. Az alvás nem pihentető, gyakori a hajnali ébredés.

A beteg gondolkodása sötét tónusú,az időskorra jellemző számvetés negativ eredményt hoz, életét elfecséreltnek érzi, esetleg a múlt eseményei lekifurdalással töltik el. Ezek a kognitiv változások sziucud gondolatokhoz vezetnek, ami gyakran be is következik.

A depresszió következtében a személyiség beszűkül, ezért gyakran merül fel a demencia gyanuja. A depressziós pszeudodemencia antidepresszáns hatására elmúlik, a beteg visszanyeri emlékezőképességét. Nem könnyű az elkülönítés, és bizonyos átfedések is lehetségesek, az esetek egy részében a pszeudodemencia hosszmetszetileg előrevetíti a valódi dementálódást.

Az időskori depresszióban a betegek motoros aktivitása fokozódik, nyugtalanok, ingerlékenyek, agitált képet mutatnak, amely gyakran megtévesztő és főleg megterhelő a környezet számára.

A vegetativ tünetek, fejfájás, izzadás, nyugtalanság, aggodalmaskodás, dekoncentráltság, gyomorgörcs, palpitáció szorongásra utalnak. A betegek többnyire visszautasítják a kontaktust, fal felé forfulnak, nem szívesen válaszolnak még az orvosnak sem. Ritkábban beszélnek öngyilkossági gondolataikról, de nagyobb gyakorisággal, és főleg elszántabban hajtják végre, mint más korosztályok.