Csak nőknél előforduló depressziók

Külön diaganosztikai kategóriát jelentenek a női életszakaszokhoz társuló hangulatzavarok.

Premenstruációs diszfória /PMS/
Közismert, hogy a menstruációt megelőző napokban a nők nagy százaléka él át feszültséget, válik labilissá, ingerlékennyé, panaszkodik fejfájásról, derék és hasi fájdalmakról, és más változatos vegetativ tünetekről. A testi,lelki diszkomfortérzés olymértékben erős lehet, hogy a beteg orvosi segítségre szorul.

A tünetek igen változatosak, de mindenképpen a feszültség, labilitás, irritábilitás tekinthető az alapjelenségnek. Emellett dekoncentráltság, inszomnia, szenzitivitás, diszfória, jellegzetes testi tünetek, u.m. mell és hasfeszülés, émelygés, deréktáji fájdalmak gyakoriak. A tünetek a menstruációt megelőző hét- nyolc napban jelentkeznek, és a vérzés megindulásával enyhülnek,vagy teljesen meg is szünnek. Súlyosabb esetekben major depresszióra utaló tünetegyüttes mutatkozik: a személy hangulata sötét, sokat sír, nem képes ellátni a munkáját, visszavonul, elzárkózik. Ritkábban, de előfordul paradox PMS, amikor a tünetek éppen ellenkező képet mutatnak, a páciensen túlzott aktívitás, felpörgöttség uralkodik el a menzeszt megelőző napokban.
A terápiás lehetőségek közül elsőbbséget élveznek az életmódot befolyásoló módszerek. Nehéz ételek, alkohol, koffein, nikotin kerülése, fokozott hangsúly a testmozgáson, relaxációs technikák alkalmazása, stressz kerülése ajánlott. Súlyosabb esetekben a terápia megegyezik a depresszióéval.

Perinatális depresszió
A terhesség alatt végbemenő hormonális változások általában jótékonyan befolyásolják a depresszió kialakulásának lehetőségét még olyan személyeknél is, akik hajlamosak diszfóriára. A terhesség első, illetve utolsó harmada az a szakasz, amely ebből a szempontból veszélyeztető lehet különösen neurotikus alapszemélyiség esetén.

 
Az első trimeszterben a hangulati labilitás, túlérzékenység, interperszonális zavarok jelezhetik a depresszió minor formáját, vagy szubdepressziv állapotot. Természetesen nem kívánt terhesség, titkolt terhesség, egzisztenciális, vagy családi krízis esetén súlyos depresszió is kialakulhat.

Posztnatális depresszió /PND/
Két hétnél tovább tartó és a szülést követő 30 napban kialakuló major depresszió tüneteit mutató állapotot jelent. Előfordulási gyakorisága 10-15 %, és igen nagy a valószínűsége a további szüléseknél. A DSM-IV meghatározása szerint nem különálló betegségről van szó, hanem major depressziórol, ami a szülést követő időszakban jelentkezik.

A depresszóra jellemző tünetek: fáradtság, energiátlanság, örömtelenség, amelyeket könnyű a kisbaba gondozásával járó fokozott megterhelés számlájára írni, kiegészülnek sajátos tartalmakkal. Az anya számára egyre terhesebb a gyerekkel való foglalatosság, önvádlások gyötrik, úgy érzi, rossza anya, belebukott a feladatba. A mikromán gondolatok oly mértékben felerősödhetnek, hogy a beteg mind önmagára, mind a kisbabára nézve veszélyessé válik: homicid és sziucid gondolatok uralják el. Igen súlyos esetekben téveszmék, hallucinációk, pszichotikus tünetek, öngyilkossági kísérlet fordul elő. Sajnos a környezet csak ilyenkor fordul szakorvoshoz, mivel a megelőző jelzéseket betudják a csecsemőgondozás negativ, de normális következményeinek. A fel nem ismert anyai depresszió kihat az egész családra, károsítja az anya-gyermek kapcsolatot, és következményekkel jár a késöbbi fejlődés szempontjából is.

A szülés utáni depresszióban egyes tünetek hangsúlyosabban, vagy gyakrabban vannak jelen, ezért figyelmeztető jelzések lehetnek:
-alvászavar
-táplálkozási zavar
-funkcionálási képtelenség
-visszahúzódás, szociális izoláció
-a gyermekhez való viszony negativ változása
-memóriazavarok
-szétszórtság, zavarodottság, aggodalmaskodás
-önvádlás

Általában elmondható, hogy a szülés, és az azt követő időszak pszichés szempontból igen sérülékeny intervallum, megszaporodnak a pszichiátriai ellátást igénylő események. Fellobbannak régebbi pszichés betegségek, PMD betegek súlyosan visszaesnek, előzmény nélkül is kialakulhat pszichotikus állapot, amelynél a valódi diagnózist csak a hosszmetszeti kép mutatja meg. Az esetek egy része a hangulatzavarok körébe tartozik, tehát bipoláris zavar, míg a másik fele a szkizofreniform kórképekkel áll összefüggésben.
Az állapot szakorvosi ellátást igényel!!

Perimenopauzális depresszió
A női lét másik kritikus életszakasza a menopauza körüli időszak. Ebben az életszakaszban gyakoriak a kisebb-nagyobb mélységű hangulatzavarok, a major depresszió sem ritka, ugyanakkor a klinikai tapasztalatok és kutatások azt mutatják, hogy a menopauza önmagában nem oka a major depressziónak. Ebben az életszakaszban a nők kritikus pszichoszociális kihívásokkal találják szemben magukat: a női szerepek átalakulása, „üres fészek" jelenség, a reprodukciós képesség elvesztése, szexuális örömképesség csökkenése, amelyek a hormonális változásokkal, az öregedéssel járó esetleges betegségekkel együtt komoly pszichés megterhelést jelentenek, és gyakran eredményeznek depresszót. Ebben az időszakban 30%-kal megnő a nők esélye major depresszió kialakulására, ami 60 év után visszaesik a 44 éves korig jellemző 7-8 %-ra.