Drogok, droghasználók 3.

A drogok használatával összefüggő, azok, illetve megvonásuk okozta pszchés és szomatikus zavarok és terápiájuk.

1. a drog használatával összefüggő állapot / dependencia, abúzus/.

2. a drog okozta pszichés és szomatikus zavarok / intoxikáció, megvonás következményei, a szer által kiváltott zavartság, delírium, a tartós használat következtében kialakuló mentális, hangulat és alvászavar, szexuális diszfunkció/.

Az alábbi táblázat a DSM-IV szerint jelzi az egyes szerek közös jellemzőit, az eltéréseket, a lehetséges diagnózisokat.

1.táblázat. A pszichoaktív szerek egyes csoportjaival kapcsolatos diagnózisok

2. táblázat. Pszichoaktív szer okozta zavarok

kep nagyban

Pszichoaktiv szer használat zavarai
Dependencia

Függőségről beszélünk,
1. ha tolerancia alakul ki a szerrel kapcsolatban, vagyis ha azonos hatás elérése érdekében egyre nagyobb adagokban kell a szervezetbe juttatni az anyagot, illetve azonos adag mellet nem jön létre a kívánt hatás.

2. Ha a személy nem jut hozzá a megfelelő szerhez, jellegzetes megvonásos tünetegyüttes alakul ki, amely a szer, vagy a közel azonos hatóanyagú készítmény bevételével csökken, vagy megszűnik.

3. A függésben lévő beteg jellegzetes személyiségváltozáson esik át, életmódja, szociális tere átalakul, minden a szükséges mennyiségű szer megszerzésének rendelődik alá. Ami kalandnak, epizódnak indult, fokozatosan átveszi az uralmat a személy fölött.

4. Egyre gyakrabban, és egyre nagyobb adagokban szedi a szert.

5. Állandó kívánság, és kísérletek az abbahagyásra. Általában sokáig tagadják a függőséget, azzal áltatják önmagukat, hogy képesek lennének a szer elhagyására, ha akarnák, de ez nem igaz, elvesztették a kontrollt.

6. A függésben lévő személy idejének jelentős részét azzal tölti, hogy hozzájusson az adagjához, megszerezze az erre való pénzt. Hajlandó igen nagy összegeket áldozni szenvedélyére, gyakran egzisztenciális krízisbe sodorva magát és családját.

7. Elhanyagolja addigi tevékenységét, kapcsolatait, súlyos esetben minden más iránt elveszti érdeklődését.

8. Bár tudatában van annak, hogy súlyosan károsítja az egészségét, ez nem tartja vissza a szerhasználattól.
A fenti ismérvek közül ha l2 hónapon belül legalább 3 megvan egyidejűleg, akkor a DSM-IV szerint szer dependenciáról beszélünk. A kábítószerfüggő személy remissziója szinte soha nem történik gyorsan és visszaesések nélkül. Minél hosszabb idő telik el szerhasználat nélkül, annál reményteljesebb a gyógyulás.

Abúzus
A szer használatának maladaptatív módja, amely jelentős klinikai károsodáshoz, szociális konfliktushoz, alkalmazkodási zavarhoz vezet.
1. A szerhasználat következtében a személy elhanyagolja feladatait, szociális szerepeiben megbízhatatlan / pl. „linkeskedés" az iskolában, munkahelyen/.

2. Szerhasználat olyan helyzetekben, amikor mind önmaga, mind környezete számára ez veszélyeztető /pl. autóvezetés/.

3. Szerhasználattal kapcsolatos jogi problémák /pl. összeütközés a rendfenntartókkal kritikátlan viselkedés miatt/.

4. Annak ellenére, hogy egyre több szociális, vagy interperszonális probléma támad olyan megnyilvánulások miatt, ami szer hatása alatt történt, a személy nem hagy fel az ismételt használattal.
Abúzus esetén a szer megvonása nem eredményez elvonási tüneteket.

Terápia
Az egészségügy látóterébe a következő esetekben kerül droghasználó páciens: 1. túladagolás, vagy egyéni érzékenység következtében kialakult intoxikáció. 2. tartós droghasználat, dependencia következtében kialakult szomatikus állapot. 3. elvonás.

Ad l. Az első esetben a beteg detoxikálása a feladat, és nem játszik szerepet annak eldöntése, hogy milyen pszichoaktív szer okozta a mérgezést. Különböző szerek hasonló, vagy azonos szindrómát okozhatnak, differenciálni azt szükséges, hogy az állapot nem magyarázható-e jobban más kiváltó okkal, nem felelnek-e meg valamely általános egészségi állapot kritériumainak.

Ad 2. A tartós droghasználat az eltelt idő függvényében nagymértékben károsítja, legyengíti a szervezetet, így fokozottan kiszolgáltatott a fertőzésekkel szemben. A károsodás elsősorban a központi idegrendszert, és a kardio-vaszkuláris rendszert érinti. A drogdependens paciens ritkán keresi fel orvosát panaszaival, de kerülhet olyan állapotba, amikor nem maga dönt, és orvost hívnak segítségül. Ebben az esetben nagy jelentőségű, hogy az orvos felismerje a szerfüggőséget, mivel az akaratlan megvonás megvonásos tüneteket provokál.

Ad 3. A szerhasználattól szabadulni akaró páciens maga kéri az elvonást. Ez pszichiáter szakorvosi feladat.