Figyelemzavar és hiperaktivitás

Becslések szerint az iskoláskorú gyermekek 3-5 százaléka küzd figyelemzavarral.

Az ADHD háttere, kialakulása:
Az ADHD alapvetően fejlődési zavar. Ez azt jelenti, hogy a problémák már születéskor fennállnak és valamilyen módon az egész élet során jelen vannak. Kialakulásának pontos oka ismeretlen, de az már bizonyosnak tűnik, hogy genetikailag is meghatározott, örökölhető zavarnak tűnik. Korai kutatások emellett felvetették a születés körüli agykárosodás lehetőségét is az okok között.

Az ADHD-s betegek, valamint a homloklebeny-sérültek tünetei közti hasonlóság irányította a kutatók figyelmét arra, hogy az ADHD valószínűleg köthető valamely specifikus központi idegrendszeri érintettséghez. Ezt a feltételezést, az ADHD-s betegek részletes neuropszichológiai, valamint agyi képalkotó vizsgálatai, alátámasztani látszanak.

A fent említett vizsgálatok alapján, az ADHD hátterében a figyelmi, a végrehajtó funkciók, és a memória zavara áll. A végrehajtó funkciók a célvezérelt viselkedés kivitelezését, végrehajtását, szabályozását jelentik:
(1) kognitív flexibilitás/ hajlékonyság: a változó környezet követelményeinek tükrében való gondolkodás;
(2) kezdeményezés: önállóan feladatok kezdése;
(3) interferencia kontroll: irreveláns ingerek kiszűrése, elnyomása, illetve információk előhívása a memóriából;
(4) tervezés, szervezés: célok felállítása, logikai sorrendben történő viselkedés-szervezés;
(5) válasz megelőzés: irreveláns információk visszatartása, viselkedés megfelelő időben történő leállítása;
( 6) önellenőrzés, ön-monitorozás: gondolatok, viselkedés ellenőrzése annak érdekében, hogy szükség esetén módosítani tudja;
(7) munka memória: információ megtartása, kezelése.

Az agyi képalkotó vizsgálatok az említett funkciókért felelős területek alulműködését mérték. ADHD-ban szenvedő felnőtt betegek esetében gyakran, a gyermekkorban talált agyi eltérés csökkenését valamint, a különböző figyelem- és munkamemória feladatok során, a kontroll személyekhez képest eltérő idegi aktivitás-mintázatot tártak fel, mintegy a defektusok talaján kialakult alternatív, kompenzatórikus aktivitási útvonalat.

Az ADHD tünetei:
Az ADHD-ra jellemző tünetek alapvetően három, úgynevezett „magtünet", a figyelemzavar, a hiperaktivitás és az impulzivitás köré csoportosulnak. A tünetek különböző arányú keveredése alapján három diagnosztikai alcsoportot lehet az ADHD-n belül megkülönböztetni: a főleg figyelemzavarral járó, a főleg hiperaktivitással-impulzivitással járó, és a kombinált formát, ahol mind a figyelemzavar, mind a hiperaktivitás,impulzivitás tünetei nagy számban, együttesen jelen vannak. A tünetek már kisgyermekkorban, rendszerint 7 éves kor előtt jelentkeznek. Sőt, sok édesanya jellemzi úgy ADHD-s gyermekét, hogy „már a hasában is állandóan hiperaktív volt, állandóan izgett-mozgott".

A figyelemzavar tünetei a következőkben nyilvánulhatnak meg:
- A gyermek nem képes feladatain, vagy akár a játéktevékenységen belül figyelmét tartósan koncentrálni, feladatait ezért általában nem, vagy csak nehezen – több nekifutásra – fejezi be és nem is kedveli, sőt, kerüli a tartós szellemi erőfeszítést igénylő feladatokat (ellenáll az iskolai órákon, házi feladat elvégzése stb.)
- Figyelme könnyen elterelhető, disztraktibilis. Bármilyen inger könnyen eltéríti figyelmét az épp aktuálisan végzett tevékenységről. Ez leginkább a végrehajtó funkciók gátlással kapcsolatos részeivel függ össze. A koncentráláshoz, a figyelem megtartásához szükség van arra, hogy az irreleváns ingerekre adott reakciót gátoljuk, ezzel biztosítva a folyamatos figyelem-tartást egy bizonyos tevékenységen.
- Nem képes megfelelően figyelni a részletekre, gondatlan hibákat vét az iskolai és egyéb tevékenységekben
- Nehézséget okoz a feladatok, tevékenységek megszervezése
- Gyakran nem figyel, ha szólnak hozzá
- Feledékeny a napi tevékenységekben, valamint szétszórt, dolgait gyakran elveszti.

A hiperaktivitás tünetei:
- Állandóan izeg-mozog, nyughatatlan
- nehezen tud ezért ülve maradni, gyakran elhagyja a helyét olyan helyzetekben, amikor az nem helyénvaló (például óra közben az osztályteremben)
- ha ülve is marad, babrál kezével-lábával, fészkelődik
- Állandó mozgásban van és igen gyakori, hogy olyan helyeken ugrál, mászik, rohangál, ahol az nem helyénvaló, akár veszélyes
- Általában nehézséget okoz az önálló, nyugodt játéktevékenység, vagy az abban való részvétel (például társasjáték, kártyázás, olvasás)
- Túlzott mennyiségű beszéd is jellemző

Az impulzivitás tünetei:
- Gyakori, hogy kimondja a választ, még mielőtt a kérdés befejeződött volna, valamint, hogy félbeszakít másokat akár játék, akár beszélgetés közben
- Nehézséget okoz a várakozás, általában mindig ő akar az első lenni

A fenti tünetek mellet az ADHD-s gyermekekre jellemző a csökkent önértékelés és ennek hátterében, a csökkent önreflexiós készség. Általában, mint „rossz gyereket" tartja nyilván környezete, ő pedig, ezt az ítéletet beépíti, de valójában kevés a rálátása arra, hogy tulajdonképpen mik is a problémák a viselkedésében.

Az ADHD felnőttkorban:
Amint azt már említettem, az ADHD fejlődési zavar. Ez azt jelenti elsősorban, hogy nem egy korábban jól működő funkció veszik el, hanem eredendően károsodottak bizonyos funkciók. Másodsorban azt jelenti, hogy tüneteik nem állandóak, időben, a kor előrehaladtával folyamatosan változnak, harmadszor pedig azt, hogy az ADHD megjelenése egy kontinuumon képzelhető el, ahol az ADHD-s gyerekek, a fenti tünetek számát és erősségét tekintve, illetve az ezek által megjelenő károsodások, problémák, funkciózavarok tekintetében, eltérnek kortársaiktól, valamilyen arányban.

Gyakran tapasztalható, hogy a tünetek csillapodnak, akár eltűnnek a felnőttkorra, ezért régebben az ADHD-t kizárólag a gyermekkor betegségeként tartották számon. Az 1970-es években merült fel először az ADHD-val kapcsolatosan, a felnőttkorra való áthúzódás lehetősége. A felnőttkori ADHD vizsgálata az elmúlt másfél évtizedben került a klinikai kutatások fókuszába. Előfordulásáról, pontos diagnosztikai kritériumaival kapcsolatban eddig kevés megbízható adat létezik. Ezek alapján azonban úgy tűnik, hogy egyrészről az ADHD felnőttkorban is igen gyakori probléma, kb. 1- 4 százalékban fordul elő, általában jelentős funkcióromlással, szociális károsodásokkal, valamint együttesen előforduló pszichiátriai zavarokkal jár. Ezek közül a leggyakoribb, a gyermekkorban már előre jelzett antiszociális személyiségzavar, valamint az alkohol- és drogfüggőség. Emellett azonban szintén jellemzőek az ADHD-val együttálló hangulat- és szorongásos zavarok.

Annak hátterében, hogy a felnőttkori ADHD sokáig ismeretlen volt, az állhat, hogy egyrészt a tünetek arányukban, minőségükben általában változáson mennek át, valamint a súlyos károsodások mellett is, gyakran mennyiségükben is csökkennek. Másodsorban pedig fontos tényező a felnőttkori ADHD jelentőségének késői felismerésében az, hogy az együttesen fennálló pszichiátriai zavarok tüneteivel az ADHD gyakran átfedést mutat.

A felnőttkori ADHD tüneteire jellemző először az, hogy gyakran a gyermekkori problémákat valamilyen kompenzáló módszerrel csökkentik, így például ismerve feledékenységüket és szétszórtságukat, kialakítják, hogy mindent felírjanak, ellenőrzési pontokat iktatnak az életükbe. Általában nem olyan foglalkozást, munkát választanak, ami tartós koncentrálást igényel. Másrészről a legtöbb esetben azonban bizonyos tünetek előtérbe kerülnek párhuzamosan más tünetek csökkenésével. A felnőttkori ADHD megjelenése is egy kontinuumon helyezhető el, ahol az egyik végponton olyan egyének helyezkednek el, akik jól kompenzálták gyermekkori problémájukat, még a másik végponton elhelyezkedők erre teljesen képtelenek voltak, és a járulékos, egyéb pszichiátriai problémákkal csak növekedtek nehézségeik.

A felnőttkori formára - a gyermekkori ADHD-val kapcsolatosan már részletezett tünetek mellett - jellemző tünetek:
- Alvászavar.
- A frusztrációs tűrésszint csökkenése és a frusztrációra adott túlzott reakciók.
- Érzelmi, hangulati labilitás.
- Robbanékonyság, gyakori indulatkitörések.
- Halogatás. Elvesztegetik idejüket, általában nehézséget okoz az időbeosztás.
- A mindennapi tevékenységek megszervezése nagy nehézségekbe ütközik.
- A következmények átgondolása nélkül, gyorsan és könnyen hoznak döntéseket elégtelen mennyiségű és/vagy - minőségű információ alapján
- Képtelenek arra, hogy cselekedeteiket türelemmel valósítsák meg, ilyenkor feszültté, indulatossá, ingerültté válnak
- Gyakran hamar kimondanak dolgokat, amiket később megbánnak, vagy nem megfelelő, nem odaillő megjegyzéseket tesznek.

Nehézséget jelent számukra észrevenni, hogy reakcióikkal irritációt válthatnak ki másokban, bár az évek során némi belátás alakulhat ki mások reakcióinak megfigyelésére és ennek alapján viselkedésük módosítására.

A felnőttkori ADHD-val küzdő egyének általában rosszabbul teljesítenek az iskolában, többször váltanak munkahelyet. Jellemző lehet az alacsonyabb önértékelés, kevésbé sikeres, többszörös házasságkötés, magasabb egészségi kockázat, valamint a nagyobb arányú kriminális magatartás, mint az ADHD-ban nem szenvedő személyekben.

Az ADHD kezelése:
Az ADHD kimenetele szempontjából elsődleges a betegség korai felismerése és adekvát kezelése. Elsőrendű fontosságú gyermekkorban a felismerést követően megfelelő pedagógiai, nevelési módszerek alkalmazása, (kiscsoportos oktatás, elfogadás, mindenképpen konzekvens határok között és elvek mentén történő nevelés), a szülők ismereteinek fejlesztése ezekkel, és a betegséggel kapcsolatban, a gyermek pszichoterápiás vezetése. Emellett a gyógyszeres terápia a legtöbb esetben elkerülhetetlen. A gyógyszeres kezelés az ADHD esetében (mind a gyermek-, mind a felnőttkoriban) tüneti kezelést jelent, nem oki terápiát. Azaz az ADHD-t ezek a gyógyszerek nem meggyógyítják, hanem a tünetek csökkenését képesek előidézni.

A média több alkalommal nagy port kavaró interjúkat mutatott be az ADHD gyógyszeres kezelésével kapcsolatban. Ennek hátterében az áll, hogy - a régebben, és több betegség esetén már sikeresen használt hangulatjavító-típusú gyógyszerek mellett -, az ADHD gyógyszeres terápiájának alapját amfetamin származék típusú gyógyszerek adják. A szülők gyakran tartanak ezektől a gyógyszerektől. A helyzet az, hogy az ADHD terápiájában alkalmazott gyógyszerek nem okoznak függőséget, nem szedálnak, sőt, pont a figyelemzavar és a hiperaktivitás – aktuális – korrekciójával, javítják a gyerekek károsodott teljesítményét. Súlyos és hosszútávon káros mellékhatással nem járnak. Ezzel kapcsolatban a vizsgálatok és kutatások folyamatosan és évtizedek óta folynak.

A felnőttek kezelése esetében szintén elsődleges a pszichoterápia, mely pszichoedukatív jellegű általában, azaz segít a problémák azonosításában, megismerésében, valamint készségfejlesztésben, ezek korrekciójához. Felnőttek esetében is szóba jön gyógyszeres terápia. A gyermekkorban alkalmazott, amfetamin származékok hatékonyak, de valamivel kevésbé, mint gyermekkorban. Léteznek, - bár alkalmazásuk még gyerekcipőben jár - más, újabb fejlesztésű, elsősorban a hangulatjavítók összetételéhez és hatásmechanizmusához hasonló működésű gyógyszerek is.

Itt nézhető meg a hiperaktiv.lap.hu témagyűjteménye