Gyermek - és serdülőkori depresszió

Az általános és jellegzetes tünetek kiegészülnek néhány sajátos életkori jellegzetességgel.

A jelenleg elfogadott nézet szerint a depresszió bármely életszakaszban, így a gyermek és serdülőkorban is előforduló betegség, amely általános és jellegzetes tünetekkel írható körül, kiegészülve néhány sajátos életkori jellegzetességgel. A fiataloknál jelentkező depresszió nem írható le pusztán a lehangoltsággal, szomorúsággal, és nem írható pusztán a serdülőket jellemző gátlásosság számlájára sem.
Ugyanakkor a legnagyobb diagnosztikai nehézséget éppen az életszakasz normális lefolyásakor is előforduló viselkedésbeli változások elkülönítése jelenti.

A major depresszió tünetei megegyeznek a DSM-IV-ben leírtakkal, de hosszabb ideig kell fennállniuk, legalább egy éve húzódó disztímiás hangulat krónikussá válásáról, a tünetek elmélyüléséről van szó ebben az esetben. Különbséget jelent a sedűlőknél vezető tünetként jelentkező ingerültség, nyugtalanság, amely a felnőtteknél nem tartozik az alaptünetek közé.
Az előfordulási gyakoriságban különbség mutatkozik a két nem között, a lányok érzékenyebben reagálnak a családi feszültségekre, ebben az életkorban indul anorexiás karrierjük, amely mögött minden esetben depressziós előtörténet van. A kamaszkorban elkövetett öngyilkosságok megdöbbentően magas számúak, tehát minden esetben komolyan kell venni a jelzéseket.

A gyermekkori depresszió nem csak a visszahúzódó, szorongó viselkedésben nyilvánul meg, hanem a sok és változatos szomatikus tünetben. Hasfájás, végtag fájdalmak, fejfájás, gyakori éjszakai felriadás, enurézis, étvágytalanság jelzik a problémát. Nem könnyű megállapítani ebben az életkorban, hogy a hangulatzavar elsődleges, vagy másodlagos tünet-e, mivel a gyermekek többnyire nem képesek verbálisan beszámolni lelkiállapotukról, ezért, ha felmerül a depresszió diagnózis lehetősége, tanácsos gyermekpszichológus segítségét kérni.