Hangulatzavarok

A családorvoshoz gyakran fordulnak olyan nehezen fókuszálható, általános rossz közérzetet, lehangoltságot, fáradtságot megfogalmazó panasszal, melyet a beteg többnyire kimerülésnek, idegösszeroppanásnak nevez.

Néhány tipikus példa:
- 56 éves nőbeteg álmatlanságra panaszkodik, orvosától altatót kér. Hangja színtelen, erőtlen, mimikája szegényes, testtartása enervált, összességében boldogtalanságot tükröz. Az exploráció nem tár fel szomatikus problémát, és a beteg sem tesz említést egyéb kellemetlenségről, ugyanakkor megemlíti, hogy férje nemrégiben váratlanul meghalt, és tisztában van vele, hogy alvási nehézségei ezzel a vesztességgel függnek össze. Azt reméli, hogy valami jó altató megoldja a problémáját.

- 26 éves fiatal leány anyja kíséretében érkezik. A leány jószerivel nem szólal meg a vizsgálat alatt, helyette anyja mondja el panaszait: étvágytalanság, rohamos fogyás, este nem képes elaludni, reggel nem képes felkelni, feladatait elhanyagolja, elmagányosodott. Az exploráció a jelenlegi lehangoltságot megelőzően hyperaktív, felhangolt periódust tár fel. Az addig jól teljesítő lány a diplomázás előtt váratlanul otthagyta az egyetemet, havonta váltogatta a munkahelyeit, majd egyáltalán nem dolgozott többé. Kétes társaságba keveredett, szórakozóhelyekre járt, társasutazásra fizetett be, holott nem volt pénze, családi értéktárgyakat adott el, követhetetlen férfi kapcsolatokba bonyolódott. 3-4 hónapos pörgés után, amely időszak alatt magára haragította az egész családot, és számos ismerősét, fokozatosan elcsendesedett, majd belesüppedt a mostani mély szorongásos állapotba.

- 42 éves magas szociális státuszú férfi általános fáradtságról panaszkodik. Attól fél, hogy valamilyen betegség bujkál benne, kivizsgálást szeretne, hogy ismét olyan legyen, mint régen volt. Panaszi között felsorolja a depresszió jellegzetes tüneteit.

- 49 éves nő depresszióról panaszkodik. Ingerült, rosszkedvű, idegesítik az emberek, akik valamennyien irigyek és rosszakaratúak. Fél éve munkanélküli, nem talál állást, anyagi nehézségei vannak. Unokája jelenti a felüdülést számára, vele mindig vidám, soha nincs terhére. Belefáradt a kudarcokba, szeretné, ha leszázalékolnák.

 
Az egészséges ember hangulata külső és intrapszichés hatásokra egyaránt változik. Ezek a változások arányban állnak a kiváltó eseményekkel, a személy képes azokat kontrollálni. A hangulatzavarokra jellemző a megélt pszichés kellemetlenség, a szomatikus diszfunkció, és az interperszonális kapcsolatok zavara. A jelenleg használatos klasszifikációs rendszerek /DSM-IV, BNO-l0/ egybehangzóan az érzelmek zavarát, és a megváltozott aktivitást tekintik alapjelenségnek, a többi tünet másodlagos, és eseti.

Depresszió
Manapság igen elterjedt a depresszió kifejezés használata lehangoltság, vesztesség, kudarc, rosszkedv, bánat, általában minden negatív érzés megnevezésére. Ily módon elmosódik a határ a normális lehangoltság, és a klinikai értelemben vett depresszió között, amely olyan súlyos, orvosi értelemben vett betegség, ami az egész embert érinti, befolyásolja testi és lelki állapotát, legsúlyosabb formájában az életet fenyegeti.

A depresszió tünetei:
• anhedónia, azaz az örömképesség elvesztése. A beteg elveszti érdeklődését a játék, szórakozás, humor, kulináris élvezetek, szexualitás iránt. Örömteli eseményekre nem reagál, pozitív érzelmeket nem tükröz vissza.

• energiavesztés. A beteg fásult, tespedt, apatikus, alulmotivált. Feladatait elhanyagolja, képtelen rendet tartani, teljesítménye hanyatlik, nem bír elkezdeni vagy befejezni dolgokat.

• pesszimizmus: a gondolkodás és ítéletalkotás negatív színezetű. Jövőképe negatív, önértékelése deficites, önvádlások gyötrik, bünösségi érzés kínozza, úgy érzi, hogy
értéktelen, csak terhet jelent mindenki számára, leghelyesebb döntése az öngyilkosság lenne. Ez a negatív gondolkodási beállítódás befolyásolja az emlékezetet és a percepciót is: csak rossz dolgokra emlékezik, és csak negatív eseményeket vesz észre. Ami nem illik bele ebbe a sémába azt vagy nem percipiálja, vagy átértelmezi. Sokat foglakozik a halállal, elmúlással, öngyilkossággal.

• megváltozott pszichés tempó: a gátlás és szorongás következtében lelassul a gondolkodás, észlelés, reakció, a beszéd. A beteg a szavak között hosszú szüneteket tart, csak röviden válaszolgat. Az öltözködés tükrözi a sötét hangulatot, gyakran elhanyagolt, súlyos esetben a testi higiéne is elhanyagolt. A testtartás görnyedt, a fej csüggedt, a mimika szenvedést tükröző, nem tartja a szemkontaktust. A beteg nem képes megfelelően fenntartani szociális kapcsolatait, az aktivitás csökkenésével párhuzamosan beszűkülnek szociális kapcsolatai is.
Agitált depresszió esetében a pszichomotorium fokozódik: a beteg nyugtalan, zaklatott, kezét tördeli, sóhajtozik, lábát rázza, fel-le járkál.

• vegetativ tünetek: leggyakoribb az alvászavar, hiposzoknia, nyugtalan alvás, vagy hiperszomnia. Az étvágy csökken, vagy fokozódik, a testsúly ennek megfelelően változik. A szexuális érdeklődés és képesség csökken, nőknél amenorrhorea jelentkezhet. Gyakori a tünetek napszaki ingadozása.

• szomatikus tünetek: általános rossz közérzet, különböző szervekre vonatkozó panasz diszkomfort érzés formájában. Igen gyakoriak a gasztrointesztinális panaszok, úgy mint obstipáció, puffadás. Gerincfájdalmak, fejfájás jelentkezhet, a korábban meglévő betegség panaszai fokozódnak.

A jelenleg használatos klasszifikációs rendszerek a lehangoltságot, az örömképesség elvesztését, valamint az aktivitás csökkenését tekintik a depresszió alaptüneteinek. A diagnózis feltétele legalább két alaptünet megléte legalább két héten át folyamatosan.