SSRI: kinél hat és kinél nem? | Weborvos

Előre megjósolható, hogy az SSRI antidepresszívum kinél hat és kinél nem?

A kutatás lényege az volt, hogy a BDNF gén egypontos genetikai polimorfizmusa – amikor a 66-os kódon nem valint, hanem metionint kódol – egereknél stressz helyzetben fokozott szorongásos magatartással jár, amit a fluoxetin kezelés nem képes normalizálni.

Régebben ismert, hogy ez a polimorfizmus emberen már heterozigóta formában is a memóriát érintő agyi változásokkal (kisebb hippocampus térfogat) jár, ennek egyéb klinikai következményei azonban nem voltak egyértelműek. A kóros gén előfordulása meglehetősen gyakori, hisz az európai populációban 20-30%-os gyakorisággal mutatható ki.

A kutatók az embernél ismert, jellegzetes eltérést mutató gént egerekbe ültették, és ezeket az állatokat hasonlították össze vadon élő társaikkal. A megfelelő állatkísérletes stressz modellekben a kóros gént homozigótaként hordozó egereken nagyobb mértékű szorongásos magatartási jeleket, az állatok felfedező magatartásának, érdeklődésének nagyobb fokú csökkenését észlelték. Fluoxetin adagolását követően a vadon élő egereknél javult a felfedező magatartás, míg az érintett egyedeknél nem változott.

Ma elfogadott tény, hogy az antidepresszívumok klinikai hatásában szerepet játszik a BDNF hatásának fokozódása. A vizsgálat eredménye alapján feltételezhető, hogy a BDNF gén polimorfizmusa emberben is lényeges szerepet játszhat a szorongásra és depresszióra való hajlam kialakulásában, és a kóros gént hordozó emberektől valószínűleg nem várható, hogy az SSRI kezelésre megfelelően reagáljanak.

Az adatok új irányt szabhatnak a szorongás és depresszió gyógyszeres befolyásolásának kutatásában, olyan szerek irányában, amelyek a BDNF felszabadulását vagy annak hatását fokozzák.

Irodalom: Zhe-Yu Chen et al. Genetic variant BDNF (Val66Met) polimorphism alters anxiety-related behavior. Science 2006;314:140-143