Cukorbeteg nő: muszáj alkalmazkodni

Vannak olyan élethelyzetek, melyek a megszokotton túli alkalmazkodást követelnek a diabétesszel élőktől. Dr. Fövényi József főorvos ezeket a helyzeteket és a megoldási módokat vette sorba a Cukorbeteg Élet - Dr.Info Magazin legfrissebb számában.

Menstruációs ciklus
A fogamzásképes korban lévő nők számára a menstruáció nem képez ugyan speciális problémát, viszont messzemenően kihatással lehet anyagcsere vezetésükre. Általában a menzesz előtti 3-4 napon akár 5%-ot meghaladó mértékben nőhet az inzulin igény. Ezt néhány E étkezési inzulintöbblet adásával lehet kivédeni. Ritkábban szükség lehet a bázisinzulin adagjának 1-2 E-es megemelésére is.

A menzesz első napjától viszont a korábbi átlagra csökken vissza az inzulin igény. Problémát elsősorban a szabálytalan menstruációs ciklus jelenthet, mely lehetetlenné teszi annak felismerését, hogy pontosan mikor szükséges módosítani az inzulin adagolását.

Az esetek kis hányadában a fenti szabályszerűségek nem mutathatók ki, sőt az inzulinigény alakulása fordítottan is jelentkezhet a menstruációs ciklus kapcsán.

Terhességi – gesztációs – diabétesz
Terhességi diabéteszen a terhesség során, zömmel a 20–24. gesztációs hét folyamán fellépő szénhidrát anyagcserezavart értjük. Ennek a súlyossága sokszor nem haladja meg a csökkent glukóztolerancia fokát, mégis, ezt terhesség alatt cukorbetegségként kell értékelni, és eszerint szükséges kezelni. Ez az esetek több mint felében az intenzív inzulinkezelés valamely formájának – többnyire átmeneti, a szülésig tartó – alkalmazását jelenti.

Gesztációs diabéteszben akkor teremtünk optimális viszonyokat elsősorban a magzat, másodsorban az anya részére, ha az anya éhomi és étkezés előtti vércukrai 4,5–5,5 mmol/l között, az evést követő 60. percben pedig 6,7 mmol/l alatt maradnak. A HbA1c szint nem haladhatja meg a 6%-ot. Ez többnyire a főétkezések előtt alkalmazott néhány E gyorshatású inzulinnal biztosítható, az esetek bizonyos százalékában ezt még lefekvés előtt adott NPH inzulinnal szükséges kiegészíteni. A kezelés bevezetése és kontrollja teljes mértékben diabetológiai szakrendelés feladata. Hangsúlyozni kellene, hogy a fogamzóképes és gyermeket tervező 2-es típusú cukorbeteg nőt inzulinnal célszerű kezelni, s kerülni érdemes az OAD-terápia bevezetését. Az alkalmazási előirat szerint a metformin kontraindikált terhességben.

2-es típusú cukorbeteg nő terhessége
Mivel a 2-es típusú cukorbetegség kezdete a fiatalabb korosztály felé, a terhességek viszont egyre idősebb korra tolódnak, ezért folyamatosan nő a már vércukorcsökkentő fiatal nők száma. Fontos tudni, hogy a vércukorcsökkentő tabletták – a metformin kivételével – magzati károsodásokat okozhatnak, ezek szedését tehát már egy tervezett terhesség előtt 2-3 hónappal szükséges felfüggeszteni. (A jelenlegi alkalmazási előírat szerint, a metformin adása is ellenjavallt terhességben, bár irodalmi adatok szerint egyre gyakrabban adják tovább a metformint terhesség folyamán). Éppen ezért a vércukorcsökkentő tablettákkal kezelt fogamzó képes fiatal, gyermekvállalást tervező nőket célszeri inzulinkezelésre átállítani, melyet egy 2-es típusú cukorbeteg nő terhessége során már egyébként sem lehet kikerülni.

Az ilyen típusú terhességek során intenzív inzulinkezelés bevezetése szükséges, azonos vércukor céltartományokra törekedve, mint a gesztációs diabétesz során.

1-es típusú cukorbeteg nő terhessége
Mindenképpen célszerű (lenne) az ilyen terhességek tervezése és a fogamzás előtt 3 hónappal az inzulinkezelés és diéta szigorítása, párhuzamosan a vércukor mérések számának napi 6–8-ra emelésével abból a célból, hogy megközelítsék a 6%-os HbA1c szintet. Erre azért van szükség, mert a terhesség első hat hetében alakulnak ki a magzat szervei, és a magas vércukorszintek nagyon sokszor fejlődési rendellenességet eredményeznek.

A túl alacsony vércukor szintek viszont nem károsak a magzatra nézve. A már bekövetkezett terhesség során folytatandó inzulinkezelést illetően a hazai diabetológia nem egységes. Szakértők egy része úgy véli, hogy a bázis inzulin adását teljesen el kell hagyni, és napi 8–10 mérés mellett 7-8 alkalommal – tehát az éjszaka folyamán 2-3-szor is – gyorshatású inzulint szükséges adagolni, ezáltal csökkentve 6% alá a HbA1c szintjét.

Amióta az éjszakai és reggeli normális vércukorszinteket biztosító glargin inzulin terhességben történő alkalmazása megfontolás tárgyát képezheti – mivel káros magzati hatást eddig nem észleltek, bár bizonyító erejű nagy klinikai vizsgálatok sem állnak rendelkezésre – a másik álláspont szerint a korábbi intenzív inzulinkezelési rezsim folytatható, igaz, maximális mértékű szigorítással, szintén napi 8–10 vércukor önellenőrzéssel. Bizonyított, hogy ilyen módon is elérhetők a 6% alatti HbA1c szintek, és optimalizálhatók a magzat életkilátásai. Az 1-es típusú cukorbeteg nők terhességének kontrollálása, vezetése csak (a kevés számú) diabétesz centrumban végezhető el.

További cikkek a témában