Gyökeres átalakítás előtt a rákdiagnosztika

- A beteg először nem az onkológussal találkozik. A családorvosok számára ezért különösen fontos, hogy a klinikai onkológia fejlődésével, a daganatképződés hátterében álló genetikai változásokkal tisztában legyenek ahhoz, hogy meg tudják nyugtatni a beteget és megfelelően tovább tudják irányítani őket. Csak rajtuk keresztül juthat minden magyar rákbeteg a megfelelő ellátáshoz. Hosszú távon akkor remélhetünk sikert a rák elleni küzdelmünkben, ha a magyar egészségügyben is elterjed az a szemlélet, hogy a különböző szubdiszciplínák művelőinek össze kell fogniuk - mondta el a Magyar Onkológusok Társasága új elnöke, Oláh Edit professzor a Medical Tribune-nak adott interjúban.

Az elnökasszony kiemelte, hogy az ezredfordulóra sikerült tisztázni, aminek még a nyolcvanas években is csak marginális szerepet tulajdonítottak: a rák a gének betegsége. Az onkogének felfedezéséért Michael Bishop és Harold Varmus 1989-ben kapta meg a Nobel-díjat. Azóta rengeteg bizonyíték gyűlt össze, a fejlődés a diagnosztikától a prognosztikáig mindent magával ragadott. A daganatképződésben szerepet játszó gének és az azokat érintő változások felismerésével végül arra is lehetőség nyílott, hogy kiválasszuk a gyógyszerek molekuláris célpontjait. A jövő tehát az egyénre szabott kezeléseké.

Ugyanakkor a genetikai betegség a sejtek szintjén érvényes. A környezeti tényezők rákkeltő szerepe nem változott, a betegségek nagy részét magunk okozzuk, pontosabban a civilizáció az egészségtelen életmóddal, a piszkos levegővel és hadd ne soroljam tovább. Az előrelépés az, hogy ma már tudjuk: ezek a hatások is a géneket, a DNS-t károsítják. Azok a sejtek alakulnak át daganatsejtekké, amelyekben az ehhez szükséges mennyiségben alakultak ki DNS-hibák. A daganattípusok 5-10 százalékában - például vastagbélráknál, emlőráknál - ezek a génhibák öröklődhetnek, de a daganatok további 90-95 százaléka is genetikai betegség, csak itt a DNS-hibákat a születés után "szedjük össze".