Ha későn érkezik a gólya…

Az együttélési formák átalakulása, a biztos munkahely és az önálló egzisztencia megteremtésére való törekvés a gyermekvállalás időpontjának későbbre tolódását vonja maga után, s ez a terhesség és a szülés szempontjából is veszélyeket rejthet, melyek egy része azonban megelőzhető.

Bár a XX. század elején Magyarország Európa egyik leggyorsabban szaporodó országa volt, a ’70-es évek óta egyre csak fogyunk mi, magyarok. Pontosabban, nemcsak mi, a nyugat-európai társadalmakra jellemző demográfiai trendek hasonló képet festenek; a termékenység sok helyen nem éri el a reprodukciós szintet. Több tanulmány készült az okok feltérképezéséről s úgy tűnik, a változás hátterében - Magyarországon legalábbis -, nem a családcentrikus gondolkodásmód hiánya, sokkal inkább a társadalmi-gazdasági tényezők által generált változások; kapcsolatok bizonytalansága, és az anyagi nehézségek állnak. Minden esetre tény, hogy csökken a házasságok száma, erőteljesen emelkedik az először házasulók átlagos életkora, és nagymértékben kitolódott az első szülővé válás időpontja - olyannyira, hogy az utóbbi időben a harmincas éveiben járó nők korosztályában a leggyakoribb a szülés.

Hogy ez miért nem veszélytelen? Nos azért, mert a gyermekvállalásnak létezik egy optimális életkora, amely a nők 20-34 közötti életévei közé esik, ebben az időszakban jár a legkisebb egészségügyi kockázattal a gyermekvállalás mind az anyára, mind a gyermekére nézve.

Az évek múlásával egyrészt romlik a fogamzás esélye - minél idősebbek a petesejtek, annál hosszabb ideje vannak kitéve a környezeti ártalmak hatásainak, a férfiak spermiumszáma pedig évről évre 2%-kal csökken -, másfelől megnő a kromoszóma-rendellenességek (pl. Down-kór), a magasvérnyomás-betegség, a terhességi diabétesz és a vetélés kockázata.

Nemcsak a terhesség, hanem maga a szülés is nehezebb lehet, hiszen az idő előrehaladtával csökken az ízületek, szövetek rugalmassága, gyengülnek az izmok, ezért gyakoribbak a szülészeti beavatkozások.

Itt álljunk is meg egy pillanatra! Az egyik legvitatottabb és legsűrűbben alkalmazott beavatkozás a gátmetszés, melyet az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet 2004-es adatai szerint az első szülések 91,4 százalékánál, általánosságban pedig 77,4 százalékban végeztek Magyarországon, noha a beavatkozás maradandó egészségügyi problémákat okozhat; fertőzéssel, vérzés- és medencefenék-rendellenességekkel járhat együtt, fájdalmassá teheti a szexuális életet, és a végbél záróizmainak sérülése nyomán széklet- vagy vizelettartási képtelenség, inkontinencia léphet fel. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy vannak olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen a gátmetszés, például koraszülés, farfekvéses szülés, fogó- vagy vacuumszülés esetén.

A beavatkozásra általában akkor kerül sor, ha a hüvelyi szülés második, úgynevezett kitolási szakaszában nem tágul ki kellőképpen a hüvelybemenet, és a baba elakad. Ilyenkor a magzati károsodás, illetve a gátrepedés elkerülése érdekében az orvos bemetszi a hüvely alsó szakaszától a végbélnyílásig terjedő terület, a gátat. Mi tehát a gátmetszés indikációja? Az elégtelen mértékű tágulás, a gátizmok rugalmatlansága. Ha tehát sikerül ezeket kiküszöbölni, jó eséllyel elkerülhetjük a beavatkozást!

A gátrepedés előfordulása és a gátmetszés szükségessége klinikailag bizonyítottan csökkenthető a hüvely természetes síkosságát fokozó Dianatal szülészeti gél használatával, továbbá jelentős sikereket érhetünk el a szülés előtti hetekben alkalmazott gátmasszázzsal, a gátizmok erősítését célzó intim tornával, sőt, tudatos táplálkozással is; a fehérjében, vitaminokban gazdag étrend ugyanis segít megőrizni a szövetek rugalmasságát. Kellő odafigyeléssel és e tanácsok betartásával nemcsak a fiatal kismamák, hanem azok is megőrizhetik gátjuk épségét, akikhez később kopogtat be a gólya…