Idegesítően zajosak a kórházak

Kutatások igazolják, hogy a sebek lassabban gyógyulnak, ha zajos környezetben van a beteg. De senkinek sem könnyű gyógyulni, ha nem érzi komfortosan magát.

A Johns Hopkins Egyetem kutatócsoportja saját intézményükben öt különböző helyen mérte a zajszintet: mindenütt legalább 20 decibellel magasabb volt az Egészségügyi Világszervezet által a fekvőbetegellátó intézményekre ajánlottnál.

A kórtermekben az alapzajt a légkondícionálók adják, ehhez jönnek a különféle orvosi berendezések, műszerek magas frekvenciájú figyelmeztető jelzései. (Amit az orvosok és az ápolószemélyzet egyébként - ezt egy másik kutatás bizonyítja - többnyire figyelmen kívül hagy...)

Az orvosok kénytelenek felemelni hangjukat, ha szót akarnak érteni egymással vagy a betegekkel - így a zaj fokozódik, sőt, könnyen félreértés is adódhat: kiabál velem az orvos...

Az Egészségügyi Világszervezet a nappali zajszintet 35 decibelben, az éjszakait 30-ban maximálta a kórházakra. Ez körülbelül az erőteljesebb suttogás szintje.

Ehhez képest ma általános a 60 decibel, ami a hangos beszéd zajának felel meg. De egynémely helyen a zaj a 70 decibelt is eléri - ez már olyan hangos, mint egy forgalmas utca.

A leghangosabbak a legbetegebbek kórtermei: az intenzív őrző helyiségek. A kutatók szerint a zaj éjszaka sem csökken jelentősebben, szinte észrevenni sem lehet a különbséget.
A lakásokban a szőnyeg, a kárpit elnyeli a zaj egy részét. Ezt a módszert itt nem lehet alkalmazni - nem fertőtleníthetők, és növelik a fertőzésveszélyt.

Némelyik kórterembe hangelnyelő mennyezeti burkolólapokat tervezett a kutatócsoport. De figyelmeztetnek, hogy ezzel korántsincs megoldva a probléma. Viszont, ha így megy tovább, kiabálva sem lehet majd kommunikálni a kórházakban.