Katéterezésről, koszorúérfestésről – őszintén

A koszorúérfestés diagnosztikus eljárás, melynek lényege a szívizomzatot ellátó erek – a koszorúerek- ábrázolása röntgen felvételen. Faágszerűen jelennek meg az oszló arteriák a festék, vagyis a röntgen kontrasztanyag segitségével. Szűkületek, elzáródások válnak láthatóvá és mindez lehetővé teszi azt, hogy megtervezzük a beteg számára legoptimálisabb kezelést.

Általában 3 választási lehetőség adódik: műtéttel lehet javitani a megromlott keringést, katheteres értágitással is jó eredmény érhető el, végül sikeres lehet a gyógyszeres kezelés is. Az orvos nem öncélúan választ e 3 lehetőség közül. Szigorú szakmai szabályok szerint dönt, és javasolja a legoptimálisabb megoldást , melyet azonban természetesen a beteggel is egyeztetnie kell. A szakmai szabályok ma már nemzetközileg elfogadott regulák, és több tizezer-százezer beteg kezelésének orvosi tapasztalatain alapulnak.

A koszorúér festésre koszorúér betegség gyanúja, vagy diagnosisa miatt kerül sor. A vizsgálat röntgen vizsgáló helységben, maximalisan steril körülmények között történik. Egy átlagos vizsgálat 25-30 percig tart. A vizsgáló orvos érzésteleniti a lágyékhajlatban /rendszerint jobb oldalon/ a bőrt és az alatta lévő szöveteket, itt fut a comb arteria , melyet meg kell találnia, majd megszúrnia és ebbe egy vékony, steril műanyagcsövet – kathetert- bevezetnie. Az erek a szivből, az aortából oszlanak szét az egész szervezetbe, igy az erek /arteriák/ visszavezetnek a szívhez, ha méretüknél vékonyabb műanyagcsővel visszafelé követjük őket.

Az „út végén", az aorta billentyűk helyezkednek el, ezek tasakjából indul a bal ill. jobb koszorúér. A katheter végét ezekbe vezetjük be , majd a katheteren keresztül kontrasztanyagot fecskendezünk a koszorúérbe. Ez az anyag a röntgenen látható, követi a véráramlást és „kirajzolja" az eret : ahol szükület van, ott elkeskenyedik , ahol elzáródott az ér, ott elakad, és kollaterális, azaz kerülő úton folyik tovább. Mind máig a koszorúér festés az „arany standard" a koszorúér betegség diagnosztikájában. Téved aki arra gondol, hogy mindez fájdalmas. Az arteriák belső felszinén, az érbelhártyán ugyanis nincsenek érző idegvégződések, a katheter felvezetése nem tud fájni!

A leirt módszer mindemellett műtét nélküli, kezelési megoldásokat is kinál. Igy pl. már 25-30 évvel ezelőtt a szükületeket ballonos katheterrel kezdték tágitani. Ez olyan katheter, melynek végén kivülről felfújható ballon helyezkedik el. A szűkületbe vezetett ballon felfújt állapotban kitágitja a szükületet, mert megváltoztatja a szükületet alkotó massza alakját. Ez a módszer - sok siker mellett – azonban az esetek 20-30%-ban nem mutatkozott tartósnak. Az újraelzáródásokat azonban thrombosisgátló gyógyszerekkel, majd egy henger alakú, apró fémhálóval, az un. „stent"-tel sikerült csökkenteni.

A stent is a katheter segitségével jut el a festéssel kimutatott szűkületbe, itt lehet feszitett állapotban rögziteni úgy, hogy tartósan mintegy „kipeckelt" állapotban tartsa az eret. Korábban csak 1, később 2 koszorúéren látott szükület kezelésére is alkalmazták, ma már esetenként 3 ágon észlelt betegség is kezelhető műtét nélkül e módszerrel. A stentet az érbelhártya benövi, ahogyan a bőr felszinén lévő sebet előbb-utóbb hámsejtek boritják be. Ez a gyógyulás természetes folyamata. Ritkán azonban az érbelhártya „túlnövi" a stentet, burjánzása – melyet maga a stent indukál – a koszorúér elzáródását okozhatja pár hónappal a beavatkozás után. Ma már az érbelhártya burjánzását megakadályozó gyógyszeres stentek / un. DES stentek/ is felhasználásra kerülnek, melyek helyben gátolják az érbelhártya kóros burjánzását. Ezekkel a stentekkel gyakorlatilag nincs újraelzáródás.

A koszorúér festés, katheterezés, majd a fent leirt eljárások átalakitották a kardiológiai therápiát. Ma már a koszorúér festés mindennapos, rutin eljárás, a katheter segitségével végzett therápiás eljárások száma pedig megközeliti, eléri, sőt a legfejlettebb országokban meghaladja a koszorúér műtétek számát. Sikeres beavatkozás után a beteg néhány napon belül hazamehet. Még infarctus után is, ha a mellkasi fájdalom jelentkezése után 2-3 órán belül koszorúér festésre és a beteg koszorúér katheteres megnyitására sor kerül.
Bizom abban, hogy a leirtak segitenek a jobb megismerésben, a félelmek eloszlatásában, és több rászoruló lesz partnere a kardiológusok nagyszerű munkájának.

Dr. Káli András