Bár fogy a magyar, a maradék egyre nehezebb, viszont elégedettebbek vagyunk a gyógyítóinkkal.
A KSH lakossági egészségfelmérésének most közzétett adatai szerint a 15 év feletti lakosság több mint felének (53,7%) a kívánatosnál magasabb a testsúlya, minden ötödik felnőtt pedig, egyenesen elhízott. Az önbevalláson alapuló értékek szerint a nők körében valamivel kevesebb az elhízottak, illetve a túlsúlyosak aránya, mindkét kategóriában a férfiak vezetnek.
A korcsoportos vizsgálatok alapján jól látható, hogy a férfiak elhízása viszonylag fiatal életkorban kezdődik: a 18– 34 évesek körében a túlsúlyos férfiak aránya mintegy kétszerese a nőkének. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a fiatal nők közül csak minden ötödik számít túlsúlyosnak vagy elhízottnak, ugyanakkor a középkorúaknak már több mint fele, míg a legidősebb korosztályba tartozóknak kétharmada.
A férfiaknál nincs ilyen jelentős eltérés az életkori csoportok között: a középkorúak és az idősek közül egyaránt minden hetedik ember fogyókúrázhatna, az ideális alak elérése érdekében. Az előző egészségfelmérések (OLEF2000, OLEF2003) adataival való összevetés azt mutatja, hogy a férfiak körében a fiataloknál nem figyelhető meg lényeges változás 2000 óta, ugyanakkor a középkorúaknál és az időseknél egyaránt nőtt a túlsúlyosak és elhízottak együttes aránya. A nők körében viszont csak a legidősebbek esetében következett be számottevő emelkedés – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal irányításával 2009 őszén lefolytatott, nemzetközileg standardizált Európai lakossági egészségfelmérésből (ELEF), melynek keretében a 15 éves és idősebb népességet vizsgálták.
Egészségmegőrzés - betegségmegelőzés
Az egészségfelmérés előzetes adatai szerint a lakosság egészségi állapota az elmúlt évtized második felében kismértékű javulást mutat, egyre több ember számára kezd fontossá válni az egészségtudatosság, a prevenció, az egészségmegőrzés.
A válaszok nyomán kiderült, hogy a felnőtt lakosság túlnyomó többsége elégedett az egészségi állapotával vagy legalábbis megfelelőnek tartja azt. Mind a nők, mind a férfiak körében eléri, illetve meghaladja az 50%-ot azoknak az aránya, akik jónak vagy nagyon jónak vélik egészségüket. Rossz vagy nagyon rossz egészségről a nők 17, a férfiak közel 12%-a számolt be. A válaszadók többsége egyetért azzal, hogy a biológiai adottságokon kívül főleg a hozzáálláson, az egészség megőrzésére tett erőfeszítéseinken múlik egészségünk. A férfiak 77,2%-a így vélekedik, a nők ennél valamivel pesszimistábbak: egynegyedük érzi úgy, hogy csak keveset vagy semmit sem tehet egészségéért.
Az adatok azt mutatják, hogy a lakosság nagy része rendszeresen részt vesz szűrővizsgálatokon, ellenőrizteti vérnyomását, vércukor- és koleszterinszintjét. Mintegy 95–96%-os azoknak az aránya, akiknek a vérnyomását már mérte egészségügyi dolgozó, és ezen belül közel 75% azoké, akikét egy éven belül ellenőrizték. Összességében a lakosság 65%-a volt koleszterinszint-mérésen élete során, ebből közel 70%-os arányban vannak azok, akik egy éven belül. A nők részvételi aránya néhány százalékkal magasabb, mint a férfiaké.
A nőknek mindössze 51%-a vett részt mammográfiás vizsgálaton, 19%-uk az elmúlt évben, 22%-uk kevesebb, mint három éve, és 10,5%-uk három évnél is régebben. Minthogy ezt a szűrővizsgálatot a 45 év felettieknek ajánlják elsősorban, a részvételi arány a 45–64 éves korcsoportban kiemelkedő, majd lecsökken. A 45–64 éves nők kétharmada egy vagy két éven belül volt ilyen vizsgálaton, 18%-uk ennél régebben. A vizsgált korosztály 16%-a még soha nem vett részt emlőrák-szűrővizsgálaton, bár ez az arány jelentősen javult az utóbbi években, a 2003-as felmérésben még 30% körüli volt.
A méhnyakrák-szűrési célú citológiai vizsgálaton a 45–64 éves korú nők 84%-a vett részt, 60%-uk három éven belül járt orvosnál. Legtöbben (közel 80%) a háziorvos javaslatára, vagy országos, illetve helyi szűrőprogram keretében, megelőzésképpen vettek részt a vizsgálaton. A népesség 26%-a kapott influenza elleni védőoltást, 60%-uk egy éven belül, a nyugdíjasok körében megközelíti a 80%-ot ez az arány.
Egészségügyi ellátások igénybevétele, elégedettség
A háziorvosi, fogorvosi, szakorvosi, kórházi ellátásokról általában a megkérdezettek 87–97%-a nyilvánított véleményt.
Háziorvosát a lakosság 76%-a rendszeresen, évente legalább egyszer felkeresi, a válaszadók 39%-a csak egyszer-kétszer, a többiek ennél gyakrabban (a betegek évente átlagosan 8 alkalommal jelennek meg orvosuknál, míg 1994-ben 5-ször fordultak orvoshoz). A válaszadók legnagyobb mértékben a háziorvosaikkal vannak megelégedve (83% elégedett vagy nagyon elégedett és csak 5% elégedetlen), egy ötfokozatú skálát alapul véve 4,05-re értékelték a szolgáltatás minőségét.
Fogorvosát a többség legalább kétévente felkeresi. Egy éven belül fordult fogorvoshoz a lakosság 38%-a (a férfiak 35, a nők 40%-a), de több mint 20% azoknak az aránya, akik öt évnél is régebben jártak a fogászaton (1,3% soha nem találkozott fogorvossal). A férfiak 65, a nők 60%-a nem járt egy éven belül fogorvosnál. Ezek az arányok a 2003. évi egészségfelmérésben 66 és 57%-osak voltak.
Leggyakrabban anyagi okok miatt, illetve félelemből maradtak távol a betegek, de sokan reménykedtek abban is, hogy a probléma magától megoldódik, a fájdalom elmúlik. Fogorvosával a lakosság nagyrészt
elégedett, bár a felmérésben nem vizsgálták külön a magánpraxisban
dolgozókat és az állami egészségügyben tevékenykedőket, bizonyára
jelentős eltérések húzódnak meg a 3,87-es átlag mögött.
A kórházi ellátást az elmúlt egy éven belül a válaszadók 14,3%-a vette igénybe fekvő betegként, legalább egy éjszakát a kórházban töltve. Egynapos ellátásban (amikor nem kellett a kórházban aludnia) 9%-uk részesült, egyharmaduknál erre egy éven belül többször is sor került. Az is előfordult, hogy nem került kórházba a betegek 4%-a, bár az orvos ezt javasolta. A legtöbben (25%) időhiány miatt halasztották el a szükséges orvosi kezelést, egyötödük félt a beavatkozástól, egytizedük pedig a várólista hossza miatt nem tudta igénybe venni a szolgáltatást. Csupán a negyedik helyen említették az elmaradt kórházi ápolás indoklásául azt, hogy nem tudták megfizetni.
A kórházi ellátásokat csak a lakosságnak alig fele (48%) tartja jónak, 20%-uk kisebb-nagyobb mértékben elégedetlen. A férfiak és a nők közel hasonlóan vélekednek a kórházi ellátásról, összességében a legalacsonyabb értéket, 3,31-et adtak e kérdésre.
A felnőttek közel 60%-a keresett fel szakorvost az egy évre visszatekintve. Azok a betegek, akik valamiért mégsem jelentek meg a szakrendelésen (12%), bár szükségük lett volna rá, indokként elsőként szintén az időhiányt jelölték meg, másodikként a halogatást („várni akartam, hátha magától elmúlik"), majd a várólistát és az orvostól vagy a kezeléstől való félelmüket említették. A szakorvosokkal 64%-ban elégedettek, 12%-ban elégedetlenek voltak, 24%-uk közepesnek ítélte a szolgáltatást, ezzel 3,59-es átlagpontszámot ért el a járóbeteg-ellátás.