• nátha
    • Kevés bosszantóbb dolog van a náthánál

      Kevés bosszantóbb dolog van a náthánál

    • Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

      Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Polgármesteri nyílt levél: mikor működhet az egynapos sebészet Újbudán?

      Polgármesteri nyílt levél: mikor működhet az egynapos sebészet Újbudán?

    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

Lopakodó gyilkos

Egészségmagazin Forrás: Weborvos

A foszfor alattomosan, napról napra építkezve rakódik le az érfalakban, az erekben, a bőrben, az ízületekben.

Ma Magyarországon 6200 dializált vesebeteg él, és tízezren lehetnek, akik bármikor művese kezelésre szorulhatnak. A dializált betegek egyik legnagyobb ellensége a foszfor, amely a szervezetben lerakodva, szinte tünetek nélkül öl. Egy foszfátmegkötő jelenthet megoldást valamennyi dializált betegnek.

Fából vaskarika, mondhatnánk. Adott egy elem, amely a legtöbb élelmiszerben jelen van, tehát akár akarjuk, akár nem, mindenképpen bekerül szervezetünkbe. Egy egészséges veséjű embernek nem okoz gondot a foszfor, illetve ennek sója, a foszfát, szervezete ugyanis a legtermészetesebb módon szabadul meg a nemkívánatos anyagtól: a vizelettel együtt távozik. A művese kezelésre szoruló betegek szervezetébe ugyanígy kerül be, külső beavatkozás nélkül azonban nem tudja kiüríteni. A foszfor alattomosan, napról napra építkezve, lerakódik az érfalakban, az erekben a bőrben, az ízületekben – komoly szív- és érrendszeri, valamint mozgásszervi megbetegedéseket okozva. Ételre azonban mindenkinek szüksége van, a dializált betegeknek pedig a szervezetet építő fehérjékre a leginkább, amelyek a legtöbb foszfátot tartalmazzák. A foszfát – jelenlegi tudásunk szerint - nem vonható ki az ételekből. Mi lehet hát a megoldás?

- A gyógyszeripar kísérletezésének köszönhetően egy foszfátmegkötő, amely nem engedi a foszfort lerakódni a szervezetben – magyarázza dr. Haris Ágnes, a Szent Margit Kórház nephrológiai osztályának főorvosa. – A krónikus, dializálásra szoruló vesebetegek szervezete nem képes arra, hogy kiürítse a méreganyagokat, így az oly veszélyes foszfátot sem, ezért kívülről kell ezt megoldani. Sajnos azért is nagyon veszélyes a foszfát, mert bár minden dializált beteg foszforszintjét havonta mérjük, és a magas foszforszintre, annak következményeire felhívjuk a betegek figyelmét – nem veszik eléggé komolyan. Leginkább azért nem, mert ez a magas érték nagyon sokáig semmilyen tünetet nem okoz. Azt kellene megérteniük a betegeknek, hogy a foszfor, mint láthatatlan, csendes gyilkos, túlságosan alattomosan pusztít a szervezetben. Mire tüneteket produkál, már lehet, hogy késő lesz. Csak a megelőzés, így a diéta és a foszfátmegkötők hozhatnak eredményt. A foszfátmegkötés lényege, hogy a gyógyszer nem engedi felszívódni a foszfort, így a bélben marad, majd a széklettel távozik. A régebbi, kalciumot tartalmazó foszfátmegkötőnek azonban sok mellékhatása volt, nem szerették a betegek. Szerencsére ma már létezik egy, Magyarországon is használt foszfátmegkötő, amely kalciummentes, tehát nem segíti elő a mészképződést, ugyanakkor szedése melléktüneteket nem okoz.

- Valóban sokáig kalciummal tartották karban a szervezet magas foszforszintjét – teszi hozzá Novák Károly, a Genzyme Europe B.V. munkatársa. – Ennek hatására azonban kalcium-foszfor csapadék alakult ki: a bevitt foszfort ugyan sikerült megkötni, de a kalcium nem ürült ki, ugyanúgy lerakódott a szervezetben, mint a foszfor. Óriási szükség volt tehát új gyógyszerre, nem felszívódó, fém- és kalciummentes foszfátmegkötőre. A Genzyme amerikai biotechnológiai cég fejlesztésének köszönhetően ez a gyógyszer megszületett, a dializált vesebetegek életkilátásait jelentős mértékben javítva.

A kérdésre, hogy az új foszfátmegkötő képes-e bizonyos káros érelmeszesedési, mozgásszervi, ízületi, anyagcsere folyamatokat megállítani, Novák Károly egyértelmű igennel felel. – Bizonyított tény, hogy a foszfor egyértelműen rossz hatást gyakorol a dializált vesebetegek szervezetére. (A megnövekedett foszforszint tünete lehet a már szinte elviselhetetlenül viszkető bőr és a véreres szemek.) A foszfátmegkötő lassítja az elindult folyamatokat és csökkenti a vérben kimutatható vérzsírok szintjét. Ugyanakkor sajnos, a már visszafordíthatatlan folyamatokat nem képes annullálni, de jelentős mértékben hozzájárulhat a szervezet általános állapotának javításához. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a betegek megértsék: nem csupán egy gyógyszerről van szó a sok közül – mert a dializáltaknak nagyon sok gyógyszert kell szedniük -, hanem egészségi állapotuk szempontjából, életkilátásiakat tekintve – meghatározó készítményről, amelynek szedését jobb, minél hamarabb elkezdeni.

A dializáltak közül sokan tudják: ha szervezetük legyengül, ha általános egészségi állapotuk nem kielégítő – kisebb az esélye az esetleges transzplantációnak. A diéta nagyon fontos valamennyi dializált betegnek, ehhez a dietetikusok, az orvosok segítséget adnak, de emellett a foszfátmegkötőknek – bármilyen kevés foszfor kerül is a szervezetbe – ugyancsak döntő szerepük van. A lerakódott foszfor ugyanis elősegíti az elhalálozást, nem kívánt egészségi problémákat okoz. Ha lehet ellene védekezni, miért ne tennénk?