Minden hetedik nőben fejlődik ki mellrák

Képünk illusztráció

Évente Európában mintegy 250 000 esetet, Magyarországon 2001-ben 6150 megbetegedést diagnosztizáltak. Az Európai Közösség országaiban évente összesen mintegy 52 000 haláleset történik, míg Magyarországon 2001-ben 2342 halálesetet regisztráltak. A számok mögé nézve kiderül, hogy az európai gyógyulási arány 80 százalékos, míg a magyarországi ennél kedvezőtlenebb, 60 százalékos. Dr. Nahm Krisztina radiológus főorvos, az Uzsoki Utcai Kórház és a HT Medical Center mammográfiás szűrőcentrumának vezetője a Weborvos érdeklődésére így tájékoztatott:

Minden hetedik nőben fejlődik ki élete során mellrák, kialakulását jelenleg nem tudják megakadályozni, de azt el lehet érni, hogy a nők jelentős többsége ne e betegség következtében hunyjon el. Magyarországon a 45-65 éves nők rendszeres mammográfiás szűrését miniszteri rendelet tette lehetővé 1998-tól. Korábban a Világbank által támogatott 10 magyarországi szűrőcentrumban a szűrésre behívott nőknek csak 30-40 százaléka jelent meg a vizsgálaton.

A mellrák előfordulási gyakorisága az 1940-es évek óta folyamatosan nő. Magyarországon 2002-ben 1 178112 45-65 éves nő kapott meghívólevelet mammográfiás szűrésre, 389 036-an jelentek meg, az adatbázis hibáját leszámítva a megjelenési arány 41 százalék. Műtétre javasoltunk 3901 nőt, 2955-öt megoperáltak, malignus szövettani eredménye volt 1921 főnek. Ebből DCIS (in situ rák) volt 207, invazív 1714, a 15 mm alatti rák 843 volt, 130 eset nyirokcsomó negatív volt (47 százalék) – 8 százalék sorsa ismeretlen. A magyarországi szűrési adatok a nemzetközi elvárásoknak megfelelnek. Szűréssel a halálozás 30, újabb adatok szerint 44 százalékkal csökkenthető.

A szűrésből felfedezett, panaszt nem okozó, 15 mm-nél kisebb, nyirokcsomó-negatív esetek gyógyulási aránya 90 százalék feletti, minél nagyobb a daganat, annál nagyobb a nyirokcsomó-áttét valószínűsége, ezzel arányosan egyre rosszabb a gyógyulás esélye.

A hazai emlőrákszűrés terén a legnagyobb gond a rossz megjelenési arány. A nők nem mennek el a szűrésre, nem veszik komolyan a mellrák kérdéskörét – ha nincs panaszuk, akkor minek menjenek?

A szűrőcentrumokat rendszeresen ellenőrzik, megfelelő szakmai kvalitású munkatársakat nehezen talál az ember. A betegek követése nehéz, nincs rákregiszter, ami könnyítené a munkánkat (a centrumoknak negyedévente kell a kiszűrt betegekről jelentést készíteni). Gyakori a betegek „vándorlása", ellenőriztetik a leleteket más intézetben, ezáltal a mammográfiák száma nem a szűrés bevezetését követően tervezett szintű, hanem egyre több terhet ró a társadalombiztosításra. Előfordul, hogy a rutinos, magas szakmai színvonalat képviselő szűrőcentrum leletét kevesebb rutinnal rendelkező intézetben felülbírálják, de erről az előző intézetet nem értesítik. Arra is van példa, hogy olyan helyen operáltatja magát a beteg, ahol nincsenek meg a korszerű emlősebészet technikai-személyi feltételei, a szakszerű patológiai feldolgozás lehetősége.

Sajnos ezen a területen is számolni kell az orvoshiánnyal, kevés a patológus, kevés a radiológus, a szabadságolások idején nehéz helyettest találni. A radiológus és patológus fizetése az EU-s tagállamokban 8-10 szerese a hazainak. Már megindult az elvándorlás, akik itthon szeretnének boldogulni, azok 2-3-4 munkahelyen dolgoznak, túlterheltek, megpróbálkoznak a kissé jobban fizető magánszférában elhelyezkedni.

A szakma elismertsége egyre rosszabb, bárki, bármikor beperelheti a szűrést végző orvosokat, nincs megfelelő érdekvédelem, az erre szakosodott ügyvédek segítségével 20-30 milliós kártérítéseket követelnek azoktól az orvosoktól, akiknek a havi jövedelme az állami szférában 25-30 éves munkaviszonnyal, ügyeleti ellátással nem éri el a 200 ezer forintot, „jobb" esetben kifizetik helyettük az őket foglalkoztató intézetek, kórházak, akik maguk is a gazdasági csőd szélén állnak.

A háziorvosok sokat segíthetnek a megjelenési arány növelésében. Amennyiben a területileg illetékes szűrőcentrummal felveszik a kapcsolatot, a centrum készséggel áll az egyéb emlőbetegségek diagnosztikájában is a háziorvos rendelkezésére. Pontosítani tudják az adatbázist, ők ismerik az általuk ellátott lakosság esetleges fokozott rizikófaktorát (ha nem elegendő a kétévenkénti szűrés a családban halmozottan előforduló mellrák miatt), tudniuk kell az intervallum-rákokról, az operált esetek sorsáról tájékoztathatják a centrumot. Nagyon fontos lenne az őszinte, egymás tiszteletén és bizalmán alapuló együttműködés. (A centrumok egyébként kötelezően tájékoztatják a háziorvosokat a megjelent betegeikről.)