Minél több faj hal ki, annál több a kórokozó

A fertőző megbetegedések növekedésének oka elsősorban abban rejlik, hogy számos állat és növény kihalásával olyan szervezetek tudnak elszaporodni, amelyek közvetve vagy közvetlenül kedveznek a kórokozók elterjedésének. A jelenség minden lehetséges patogén szervezetet érint, vírusokat, baktériumokat és gombákat egyaránt - írja a New York-i Bard Egyetem csapata a Nature című folyóiratban a Die Welt internetes kiadása (www.welt.de) szerint.

A biológiai sokféleséget elsősorban az utóbbi ötven évben érték súlyos veszteségek. A kutatók úgy vélik, hogy a kihalás jelenlegi üteme az elmúlt korszakokét száz- vagy akár ezerszeresével is meghaladja. Az elkövetkező ötven évben pedig feltehetően százszor annyi faj pusztul ki, mint napjainkban.

A kutatók által összesített adatok tanúsága szerint azok az állatok és növények, amelyek a leghamarabb halnak ki, gyakran egyfajta védőszerepet töltenek be a kórokozókkal szemben. Ennek oka lehet például, hogy csak egymást fertőzik meg, és csupán kevéssé vagy egyáltalán nem érintkeznek más fajokkal.

A túlélő, robusztus fajok ezzel ellentétben gyakran előkészítik a terepet a mikrobák számára, mert ők maguk például nem betegszenek meg, de vektorokként átadják azokat másoknak.

Ez az összefüggés számos ökoszisztémát érint: az Észak-Amerikában honos oposszum állománya például vészesen megcsappant az erdőirtások miatt, ennek hatására a fehérlábú egerek elszaporodtak, velük együtt pedig élősködőik, a feketelábú kullancsok is. Ezek ugyanakkor az emberre veszélyes Lyme-kórt kiváltó baktériumok vektorai.

A kutatók ezért szorgalmazzák, hogy a fertőzések féken tartása végett az emberiség őrizze meg a fennálló ökoszisztémákat, hogy a bennük élő fajok is fennmaradhassanak. "Ha tovább csökken a biológiai sokféleség, és egyre mérséklődik az ember és állat között fennálló akadály, ideális körülményeket hozunk létre a fertőző megbetegedések terjedésének" - figyelmeztettek.