Ne csak a testünkre, a lelkünkre is figyeljünk!

A vizelettartási problémák esetében elsősorban a nagy és általánosan elismert csoportokra (stresszinkontinencia, késztetéses stb.) szoktunk gondolni és az inkontinencia irodalma is főleg ezekre a zavarokra koncentrálódik. Nagyon ritka esetben kerül szóba a pszichogén jellegű inkontinencia, ami lelki zavarok hatására alakul ki. Ezek azonban nem is annyira ritkák, mint gondolnánk. Az Inko Klub Egyesület tájékoztató munkája mellet, szeretné felhívni a lakosság figyelmét, arra is, hogy milyen következményekkel jár, ha figyelmen kívül hagyjuk a lelki tünetek jelentkezését. Pszichés zavaraink mellé idővel szorongás társul, melyet mindenkor kísér egy emocionális zavar is, kialakítva ezzel a depressziót, ami egyes kutatások szerint 6-25% arányban van jelen hazánkban. Így hát mégsem oktalan azt gondolnunk, hogy az inkontinencia ezen formája kellő figyelmet érdemel. Már azért sem, mert van megoldás!

Bizonyára mindenkivel előfordult, hogy heves emocionális állapotban (fergeteges nevetés) pár csepp vizeletet önkéntelenül ürít, de nem egyszer nagyobb mennyiség is távozik. Azt is tapasztalhatjuk, hogy erős stressz helyzetben, izgalmak esetén – pl. vizsgára várakozva - gyakrabban kell a hólyagot kiüríteni, mint általában, sőt a vizelet elcseppenés sem ritka. Persze ezek az esetek csupán arra utalnak, hogy szervi bántalmon kívül is lehet inkontinenciáról beszélni.

Mindannyian úgy jövünk a világra, hogy nem tudjuk kontrollálni vizeletürítésünket, és csak hosszas gyakorlás (szoktatás) után tudunk uralkodni a test ezen ingere felett. Látjuk azonban, hogy gyermekkorban elszenvedett lelki zavarok hatására gyakran még iskoláskorban is ritkábban vagy sűrűbben jelentkezik az inkontinencia, legtöbbször az éjjeli ágybavizelés (enurezis nocturna) formájában. Nem egyszer még a fiatal felnőtt kor életminőségét romló jelensége is lehet, mindaddig, míg a pszyche valami más neurotikus tünetet „nem választ". Ebből is láthatjuk, hogy pszichogén tényezők nagyon is szerepet játszhatnak e tünet keletkezésében.

Ha a betegek végül rászánják magukat és szembe néznek a problémával a pszichotherápia hamar megoldja a beteg számára roppant kínos tünetet. Ilyenkor persze az alapbetegség részeként kell tekinteni az inkontinenciát és a pszichotherápiának ehhez a tünethez is illeszkednie kell.

Szerencsére ezekben az esetekben nincs szükség gyógyszeres, vagy sebészi megoldásra, sőt még kiegészítő eszközöket sem kell igénybe venni. Egyszerűen csak beszélni kell róla, őszintén és kendőzetlenül. Férfiaknak és nőknek egyaránt, mert a pszichogen inkontinencia nemcsak a nőket, hanem a férfiakat is érinti, egyforma számban. Nem számít sem a kor, sem a társadalmi osztály, ebben a csoportban egyenlőség van.

Minél hamarabb törjük át a hallgatás tabuját, annál könnyebb a segítség és annál rövidebb ideig cipelünk magunkkal egy olyan titkot, amelyik rontja az életünk minőségét, beleszól az életünkbe, és kihat az interperszonális kapcsolatokra is.