Nem a méret a lényeg

Vélhetőleg egyikünk sem vizslatja behatóan a Túró Rudi mennyiségi és kalória mutatóit, gyerekkorunkban is egyet ettünk (mondjuk) és most is egyre vagyunk hitelesítve. Pedig tény, hogy az először 1963-ban a hűtőpultba került édesség 20 gr-os volt és 70 kalóriát tartalmazott, míg ma a kicsiRudi 30, a korábban nem is létező „óriás" változat pedig 51 gr-os, ez utóbbi energiatartalma 173 kalória! A sor folytatható, akár az éttermi adagokkal, akár a nyomtatásban megjelenő receptekkel, melyek mennyiségi mutatói korábban hat adagra szóltak, ma ugyanabból négy adag étel készíthető. Ez azt jelenti, hogy még a jóhiszemű (nem árdrágító, marketinggel fogyasztásra ösztönző) adagolás is nagyobb, mint volt évekkel ezelőtt.

Ez a növekedési trend szép lassan beérett: míg 1970-ben átlagosan 609 kg élelmiszert fogyasztott egy ember évente, 2000-ben már 702 kg volt az egy főre eső éves adag, amely – a KSH adatai szerint - 2006-ra további négy kilóval nőtt. Elmondható tehát, hogy évente 400 kg étellel többet cipelünk haza egy négytagú családnak– ismertette a megdöbbentő adatokat Lelovics Zsuzsanna dietetikus, a szakmai szövetség tudományos bizottságának elnöke.

Ma már közhely, hogy egyre nő a túlsúlyosak aránya, ahogyan az elhízással összefüggő egészségügyi és civil költségek is nőnek, egész iparágak élnek meg abból, hogy XXL-es orvosi műszereket, műtőasztalokat, bútorokat gyártanak. Igaz, ennek csak egyik, de fontos oka az élelmiszerek kiszerelésének, adagjának növekedése. Ráadásul – derült ki egy hazai vizsgálatból, - az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy tulajdonképpen mekkorák is a megvásárolt adagok.

Akad néhány üdítő (helyenként dühítő) kivétel is – teszi hozzá azonnal a szakember, így például az egykilósnak gondolt vekni ma már csak hetven dekás és a megszokottan 200 g-os tejfölös pohárban is csak 175 g van. Sőt, a pizzák kifejezetten összementek mára a fogyasztói szokások változása miatt. Míg korábban a vastag tésztán alig valami volt a divat, ma már több a feltét, a tészta vékonyabb, egyszóval a korong kisebb, de vastagabb.

Csak magunkat okolhatjuk, ha bedőlünk az ilyen-olyan akcióknak, árleszállításoknak, a „három egy csomagban típusú", többletfogyasztásra csábító megoldásoknak, melyeket ráadásul úgy adnak el nekünk, mintha velünk tennének jót: pl. többet tesznek ugyanabba a csomagba, mert így a csomagolási költség változatlan, mi viszont hazavisszük, s ugyanannyi idő alatt fogyasztjuk el a többet, mint tennénk azt a kevesebbel. Ugyancsak jó példák erre, no meg a szavak erejére a mozikban kapható üdítőital adagok, a „kicsi" 5 dl, a közepes 8 dl, márpedig, ha szomjas az ember, aligha kér önként kicsit.

Egy hazai felmérésben kíváncsiak voltak arra, egyáltalán észrevettük-e az adagnövelést?

A megkérdezettek 42 százaléka válaszolta, hogy nagyobbak lettek az élelmiszer-kereskedelemben kapható adagok, ugyanakkor 20 százalék szerint összementek, további 29 százalék nem érzékelt változást. Ez azt jelenti, hogy a tények ellenére ma többen vannak, akik nincsenek tudatában a változásnak, így vélhetően nem is veszik figyelembe azt.

A kérdésre – mitől függ, mekkora adagot eszik – a többség (41%) az éhsége erősségét nevezte meg irányadónak, ám 17 százalék annyit fogyaszt, amennyi a csomagban van, további 8 százalékot pedig az elétett étel-ital nagysága befolyásol. A válaszadók 34 százaléka annyit eszik, amennyit „általában szokott". A dietetikus értékelése szerint tehát kisebbségben vannak az optimális fogyasztók, a többséget kívülről, vagy beidegződései vezérlik.

A vásárolt, csomagolt vagy tányéron lévő adag és az elfogyasztott mennyiség összefüggését sok kutatás igazolta már, többek között egy érdekes kísérlet, melyben a részt vevőktől megkérdezték a mozi büféjében, milyen méretű (hány literes) popcornt kérnek, de a csomagjukba többet tettek a kértnél. Így sikerült tudtukon kívül 44 százalékkal több pattogatott kukoricát megetetni velük, amit észre sem vettek.

A vendéglátásból is tud példát hozni a szakértő: a szakképzésben alaptankönyvnek számító szakácskönyv 35 évvel ezelőtti kiadása szerint a kiválasztott étel 1 csésze tésztaszószból, három húsgolyóból és kifőtt tésztából állt, egy adag előírt energiaértéke 500 kalória volt. A könyv átdolgozott változatának előírása alapján egészen tavalyig ugyanezt az ételt már 2 csésze tésztaszósszal, három húsgolyóval és több tésztával kellett tálalni, így a fogás 1050 kalóriás lett. Jó hír, hogy az uniós trendeknek megfelelően a tavalyi kiadásban már csökkentek az adagok és az energiatartalom is.

A feltartóztathatatlan elhízás-járvány megfékezésére ugyanis az Unió előírásban szabályozta a kereskedelemben, illetve vendéglátásban kínálható kiszereléseket és adagokat. Eszerint – bébiételekből a szabvány 200 gr-os helyett 175 gr-os lesz - tudtuk meg.

Addig is, sőt ettől függetlenül: nem a méret a lényeg, a trend létezik, de nem muszáj megadnunk magunkat. Ha legyőzzük beidegződéseinket és nem az adag, a látvány, hanem az éhségérzet vezérel minket, beérhetjük a kevesebbel. Ha pedig mégsem, akkor tudni kell, hogy – nem könnyen, de – ledolgozhatók.