Pszichoanalítikusok a tagadásról, szembenézésről

A tagadás és az elhallgatás, a szembenézés és a feldolgozás a pszichoanalízis alapvető koncepciói. Mindennapi gyakorlatunkban érzékeljük az egyéni és társadalmi szintű tagadás, elhallgatás személyiségfejlődésre tett mélyreható káros következményeit és azt is, milyen nehéz szembenézni a túlterhelő életeseményekkel és feldolgozni azokat. Súlyos traumatikus események az egyén életében, családjában, vagy tágabb környezetében (amelyek természetesen visszahatnak az egyénre) megakasztják az egészséges fejlődést, mert a velük való szembenézés, a történtek feldolgozása az adott időben meghaladja az egyén lelki apparátusának teljesítőképességét.

Ha azonban az egyéni, vagy a társadalmi traumák feldolgozása később is elmarad, akkor az áldozatban és az elkövetőben egyaránt patológiás lelki folyamatok indulnak meg. Olyan archaikus lelki elhárítások lépnek életbe, vagy kerülnek előtérbe, amelyek következményeként elmosódik a belső és a külső világ közötti határ, a valóság értékelése töredékesen, pillanatnyi érvényű mozaikok alapján történik, illetve annak helyét értéktelen, bűnös és/vagy idealizált, hősi alakok foglalják el.

A terápiás miliő lehetőséget teremt arra, hogy a trauma következtében elakadt fejlődés folytatódjon, az archaikus elhárítások helyét érettebbek vegyék át. Ennek következtében a világ értékelése realisztikussá válik, ami lehetővé teszi az érett védekezést és a szükségletek adaptív képviselését. Ez a reális világ sajnos nem mindig optimális, még csak nem is mindig elviselhető, de a formálódó személyiség egyre inkább képes arra, hogy megbirkózzon vele, akár a harcot, akár a menekülést választja. Ez igaz mind az egyén, mind a csoport, mind a társadalom esetében.

Konferenciánkon olyan kérdésekre is keressük a választ, hogy miként lehetséges, vagy egyáltalán lehetséges-e a pszichoanalízis során szembenézni az olyan helyzetekkel, és feldolgozni azokat, ahol a páciens szorongása tagadhatatlanul a terapeutát is elérő problematika – például egzisztenciális fenyegetettség – következménye - írják a szervezők. 

Meddig terjed a terapeuta empátiája, ha saját értékeitől nagyon eltérő ideológiai nézetekkel, előítéletekkel találkozik a terápia során? Hol a titoktartás határa, ha a terapeuta családon, iskolán belüli erőszakról, vagy egyéb súlyos visszaélésről szerez tudomást? Ezekkel a témákkal foglalkozik idén a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület 19. konferenciája október 5- 6-án, a helyszín: Hotel Mercure Buda (Budapest, I. Krisztina krt. 41-43.)

Programbizottság: Juhász Angéla, Pető Katalin, Vincze Anna
Szervezők: Mészáros Viktória, Felházi Anett, Gyomlai Éva, Korbuly Ágnes, Sinkovics Andrea

Végleges program