Számít a rang? Mi az hogy?! Nagyon is!

A Scientific American lapszemléje szerint az emberi agynak ugyanaz a része aktiválódik, ha a pénzről vagy társadalmi státuszról van szó, sőt valószínű, hogy itt, a corpus striatumban ezek rangsorolásáról is döntések születnek. A Neuron c. szaklap ismertetett közleménye igazolni látszik, hogy a mondott agyrész a társadalmi pozíciónak tulajdonít nagyobb jelentőséget.

A tételt többek közt Caroline Zink, az amerikai Nemzeti Mentálhigiénés Intézet (NIMH, Bethesda, Maryland) kutatója magyarázza a lapban, és állítja, hogy a „státusz-követelmény még akkor is óriási befolyással bír cselekvéseinkre, ha éppenséggel nincs közvetlen versenytársunk".

Zink csapata a NIMH-nél – akárcsak a velük kooperáló japán team (Pszichológiai Tudományok Nemzeti Intézete, NIPS) – különböző módszerekkel megállapította, hogy a szociális értékeket is a corpus striatumban kezeljük, amelyről eddig azt tudták, hogy egyebek mellett pénzzel, egészen pontosan a (jutalomként is értékelhető) bevételekkel foglalkozik. Ez, mondják a kutatók, kulcsfontosságú, mert bizonyítja, hogy agyunk (= mi magunk) a reputációt – hasonlóan a készpénzhez – jövedelem-félének tekinti, amelyet, amikor a döntés hoz, illetve az optimális megoldást keresi, érdemes a mérleg másik serpenyőbe vetnie.

Azt persze Zinkék és japán kollégáik is tudták, hogy „az jó hírért névért, s az szép tisztességért" az emberek „mindent hátra hadnak" – vagyis hogy jó érzést okoz – , ám tudományos bizonyíték nem volt erre.

A japán kutatásvezető, Norihiro Sadato neurofiziológus professzor és csoportja mágneses rezonanciaszkennerrel figyelte a két különböző feladatot végző kísérleti alanyok agyát. Az első körben a résztvevők egyszerű játékot játszottak: három kártyából kellett húzniuk – a „nyerő" kártya kihúzása pénznyereménnyel járt. (L. „itt a piros, hol a piros").

A második körben kutatók a „kiértékelő" szerepében minősítették az alanyokat az utóbbiak által kitöltött személyiségtesztek alapján. Az értékelők azt tapasztalták, hogy a striatum az elismerő és kritikus megállapítások nyomán egyaránt aktivizálódott, viszont az előjel nélküli kijelentésekre nem reagált.

Ami a hazárdjátékot illeti: a nyereségek és a veszteségek felajzották ezt az agyi területet, de ha arányukat tekintve kiegyenlítették egymást, a próbálkozók agyi aktivitása alacsonyabb szintre csökkent. Sadato feltételezi, hogy sikert és pénzbevételt ugyanaz a „valutakezelő rendszer" minősíti, azaz képes lehet az egymáshoz képest való mérlegelésükre is.

Az amerikaiak 72 kísérleti alanyt szkenneltek : ezek egy számítógépes játékban próbáltak pénzt nyerni. A játék során olykor tájékoztatást kaptak, hogy a többi játékos hogy boldogul – igaz, hogy az információk nem a valóságnak, hanem a kísérlet céljainak feleltek meg. A kutatók koholtak egy közös rangsort a valóságos és a többi, légből kapott játékosokból: utóbbiak az igaziaknál jobb és rosszabb helyezéseket egyaránt kaptak.
A tabellán elfoglalt előkelőbb hely nem járt nagyobb nyereségekkel, de a nagyobb pénzek nyerői előreléptek a rangsorban.

„Megállapítottuk, hogy az agy igen élénken reagál a többi játékosra, különösképpen pedig a státuszukra" – közölte Zink a SciAm.com-mal. „Nem vártunk ilyen egyértelmű reakciót, és kiderült, hogy a hierarchia akkor is erősen foglalkoztatja őket, ha semmiféle kihatással nincsen a nyerhető összegek nagyságára."

A corpus striatum éppúgy „beindult", ha előreléptek, mint amikor pénzt nyertek, és nem ez volt az egyetlen jele, hogy foglalkoztatja őket a többiek közt elfoglalt pozíciójuk: ha náluknál jobban teljesítő konkurrensek képeit mutatták nekik, homloklebenyük középső, másokat értékelő része is aktivizálódott.

Ugyanekkor az érzelmi szenvedésért felelős agyrészek, például az amygdala is jelzett, és ez már a terápiás hasznosítás irányába mutat. A kutatási eredmények gyakorlati jelentőségét Thomas Insel, a NIMH igazgatója abban látja, hogy az agynak a hierarchiában elfoglalt hellyel kapcsolatos reakciói bizonyos új, stressz-csökkentő terápiák kidolgozását segíthetik.