Véralvadásgátló kezelés

Igaz ez a véralvadását gátló, kitűnő - a cumarint, pontosabban dicumarolt tartalmazó - gyógyszerre is, hiszen nagyon nagy adagban /csalétekbe keverve a cumarint/ patkányirtásra használt méreg. Csínján kell bánni vele !

Kinek van szüksége véralvadást gátló kezelésre? Normális körülmények között a vér csak akkor kezd megalvadni, ha pl. sérülés során kilép az érpályából. Ez a folyamat a vérzést csillapítja, megállítja, ezért fiziológiás. Kóros körülmények között azonban a vér az érpályán belül /szívben, arteriákban, vénákban / is megalvadhat, amit thrombosisnak nevezünk. Az alvadék helyben okoz keringési akadályt vagy továbbsodródva valahol máshol, mint embolia okoz betegséget vagy halált. Gyógyszeres kezelésre és megelőzésre ez utóbbi esetekben, thrombosis és embolia során vagy ezek megelőzésére van szükség! A szívüregek jelentős megnagyobbodása, a bal kamra elégtelen működése, a pitvarfibrillációnak nevezett ritmuszavar, bármilyen tartós ágynyugalomhoz kötött betegség is fokozza a thrombosis hajlamot, melyet sikeresen védhetünk ki alvadásgátló kezeléssel. Már hosszas egyhelyben ülés /pl. utazás során/ is a keringési sebesség lassulásával jár a lábvénákban, ez pedig vénás thrombosist okozhat. Lezajlott vénás thrombosis és az ebből származó tüdő embólia után szintén nagyobb az újabb thrombosis kialakulásának veszélye. A felsorolás távolról sem teljes.

Hogyan hat a véralvadásgátló gyógyszer? Gátolja a májban egy véralvadáshoz szükséges fehérje /prothrombin / termelését. Nem cél nagy adaggal teljesen megakadályozni, mert akkor
/a patkányméreghez hasonlóan/ spontán vérzés keletkezhet, de az sem jó, ha elégtelen dózisban adjuk, mert akkor nem véd, vagy nem véd eléggé a thrombosis ellen. Akkor járunk el helyesen, ha annyi gyógyszert adunk, hogy a máj által termelt prothrombin vérszintje kb. 20-30%-ra csökkenjen. A laboratoriumokban ez mérhető.

A különböző laboratóriumok prothrombin meghatározása azonban nem egységes, ezért ma már nem prothrombin vérszintet mérünk, hanem inkább nemzetközileg elfogadott standardot alkalmazunk. Ennek neve INR. Akkor jó az alvadásgátló kezelés, ha az INR 2,5-3,5 között van. Ha kevesebb, akkor nem eléggé hatékony a kezelés és a gyógyszer adagját növelni kell, ha pedig több, mint 3,5, vagy 4, akkor a spontán vérzés rizikója miatt csökkenteni kell az adagot.

A kezelés egyéni beállítást igényel, mert nagyok az egyéni különbségek, és folyamatos INR ellenőrzés is szükséges, mert étrendi és számos gyógyszek hatására a vér alvadékánysága /INR szint/ változhat.
Könnyen belátható ezek után, hogy a véralvadásgátló kezelés 3 szereplő szoros együttműködését teszi szükségessé:
A/ a betegét, aki beveszi a gyógyszert és 2-4 hetente elmegy a laboratoriumba INR meghatározásra /4 hétnél tovább nem halasztható!/,
B/ a kezelőorvosét, aki aznap, az INR eredmény ismeretében megbeszéli a beteggel , hogy mennyi legyen a következő 2-4 hétben a gyógyszer napi dózisa és
C/ a laboratóriumét , melynek segítsége nélkül nem lehetséges eredményes kezelés.

Bármennyire is bonyolult, talán fárasztó és sok odafigyelést igénylő is e kezelés, megéri, mert ez a kisebbik rossz! Kivédhetővé teszi a thrombosist, megelőzhetővé az emboliát. A nagyobbik rossz a thrombosis, és az embolia, melyek az egész életvitelt meghatározó súlyos betegséget, vagy nem ritkán a beteg halálát okozhatják.