A humánerőforrás kérdés megoldási lehetőségei

Ma már úgy a lakosság, mint a politika napról napra jobban érzi azt, amit a szakemberek évek óta mondanak: az egészségügy erőforrás-hiányos, de a „gyenge láncszem", a legnagyobb szűkösség nem a pénzeszköz hiánya - mert az elven a politika által re-allokálható -, hanem a humánerőforrás biztosíthatósága az egészségügy fenntarthatóságának leginkább sebezhető pontja. Érdemes mélyebben elgondolkodni azon, hogy miért is ilyen drámai a helyzet - veszi sorra az okokat és vázol megoldási lehetőségeket Kincses Gyula írása az Elitmed.hu-n.

A XX. század végén kialakult munkaerő (elsősorban orvos-) hiány nem magyar specialitás, és nem valamely kormányzati ballépés következménye. A hiánynak sokkal mélyebb és általánosabb okai vannak, amelyek az alábbiakban foglalhatók össze:
- A demográfiai változások és az orvostudomány fejlődése miatt bekövetkező szükséglet-növekedés folyamatosan növeli az ellátási igényt, és ezzel egészségügyben a HR igényt, azaz idővel a változatlan dolgozói (orvos-nővér) létszám is hiányként jelenik meg a szükséglet-növekedés miatt. A hiány egy része tehát relatív hiány, mert nem kieső munkaerőről van szó, hanem a munkaerő pótlást meghaladó szükséglet-növekedésről.
- Az egészségügyben a technológiai fejlődés - ellentétben más ágazatokkal - nem vált ki élőmunkát, ellenkezőleg: növeli a szakember-igényt, és sok esetben egy terület legjobban képzett szakembereit szívja el az új technológia, miközben a hagyományos technológia iránti igény is megmarad. (Leg eklatánsabb példa a képalkotás fejlődése, ahol az új technológiák megjelenése (UH, CT, MR, PET) csomó radiológust szívott el, miközben a hagyományos radiológia szerepe nem csökkent ezzel arányosan.
- Az ágazati irányítás és az egészségipar számos új területe orvosi képzettségű szakembereket igényel, és a piaci/ipari szektor (főleg a fiataloknak) lényegesen jobb kereseti lehetőséget, kiszámíthatóbb életpályát ígér, ezért jelentős az elszívó hatás (ágazaton belüli, de a gyógyításból kiemelő elszívó hatás).
- Az EU munkaidő direktíva számtalan helyen lehetetlenné tette az örökölt foglalkoztatási szokásokon alapuló folyamatos üzemet, ami újabb relatív munkaerő-hiányt okozott. A képzés rigiditása miatt az ágazat igen nagy késéssel reagál a munkaerő-piaci változásokra. (Az „Anyám én orvos szeretnék lenni" felkiáltástól kötelezően 10 olyan év telik el, amíg az orvossá válni kívánó ki van zárva az egészségügyi munkaerőpiacról, és ebbe a 10 évbe az előzőleg megszerzett tudások képzést rövidítően nem számíthatók be).
- A globális hiány miatt nagy a térségben a munkaerő elszívó hatás (nagyságrenddel jobb fizetés), így a gazdaságilag fejletlenebb térségekben a problémák még kiélezettebbek.

A fentiek végképp aláhúzzák a sürgős cselekvés szükségességét, mert az egészségügyben a HR kérdés rövid időn belül minden más (értelmes és szükséges) reform megvalósíthatóságának akadályává válhat, azaz hiába történik meg az egészségügyi ellátórendszer szerkezeti és működési ésszerűsítése, mert nem lesz, aki működtesse.

Javaslatok a teljes cikkben