A szervátültetés hazai gyakorlatáról

A hazai kórházak szervdonációval kapcsolatos tevékenységét vizsgálta az Egészségbiztosítási Felügyelet (EbF) az „Indikátorrendszer 2009" kérdőíves felmérés keretében, az eredményeket ma publikálta honlapján az EbF Transzplantációs céllal történő szervkivételek a fekvőbeteg-ellátásban címmel.

Az elemzés összeállítása során – a Szervkoordinációs Irodával együttműködve – az volt a célkitűzés, hogy a hazai és nemzetközi ajánlásokat alapul véve közérthető és átlátható módon készüljön tájékoztatás a terület hazai helyzetéről, rámutatva az erős és gyenge pontokra, a legfontosabb problémákra és a fejlesztési szükségletekre.

A téma fontosságát meghatározza mind nemzetközi, mind hazai szinten az egyre fokozódó szervátültetések iránti igény, aminek elsősorban az alkalmas szervek hiánya szab gátat. A modul kérdései arra keresték a választ, hogy a hazai kórházak donációs tevékenységének szervezettségi színvonala mennyire segíti elő a donorjelentések minél magasabb számát.

A Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság Szervdonációs Protokollja alapján „a donációra alkalmas betegcsoport alatt azon betegeket értjük, akiknél az intenzív osztályra érkezés előtt vagy az intenzív osztályon történő kezelés alatt olyan, az élettel összeegyeztethetetlen központi idegrendszeri károsodás alakul ki, amely agyhalállal társul vagy nagy valószínűséggel agyhalálhoz vezet".

Fontos megemlíteni, hogy nem minden kórház alkalmas erre a feladatra, hiszen a kezelt betegek köre változó.

Magyarországon nem írja elő jogszabály kötelezően a kórházak számára, hogy donort jelentsenek, azonban a Magyar Orvosi Kamara etikai kódexének 60. pontja szerint „az orvos erkölcsileg felelősséggel tartozik az általa ismeretlen, gondjaira nem bízott szervátültetésre váró betegért is, ezért etikailag kifogásolható, ha az orvos figyelmetlenség, nemtörődömség vagy más ok miatt a potenciális donornál az agyhalál megállapítását nem szorgalmazza."

Hazánkban a szerv kivételével és beültetésével kapcsolatos feladatok koordinációját az Országos Vérellátó Szolgálat keretein belül működő Szervkoordinációs Iroda látja el. Az Iroda kompetenciája, hogy megszervezze a szervkivételt: ide fut be az ország egész területéről minden donorjelentés (az iroda heti 7 napban, a nap 24 órájában működik).

Az iroda koordinátora, az iroda által felkért orvosszakértő és a szervet jelentő intézmény orvosa a megfelelő információk birtokában, valamint a Magyar Transzplantációs Társaság és a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság által közösen meghatározott szervelfogadási kritériumok alapján közösen ítélik meg, hogy az egyes szervek átültetésre alkalmasnak minősülnek-e.

Ezek után a szervátültetést végző centrumok eldöntik, hogy a transzplantációs várólistán van-e a várakozók között olyan recipiens (az a személy, akinek testébe más személyből eltávolított szervet, illetve szövetet ültetnek át gyógykezelés céljából), akinek megfelelő a beültetésre alkalmasnak ítélt szerv.

Míg az uniós listát tekintve Spanyolország vezet, hazánkban közepes az adakozási hajlandóság. Magyarország a donáció tekintetében a 16. helyen áll (PMP=14,7) a 26 adatközlő ország közül. Európában a legrosszabb arányt Bulgáriában regisztrálták (PMP=1,1). A közép-európai régió tagállamai közül hazánk csak Lengyelországot előzi meg az 1 millió lakosra jutó donációk számát tekintve.

A vizsgálat részletes eredménye