Államosítás: hallgattassék meg a másik fél is!

Bár már csak hetek-hónapok kérdése, és az egészségügynek alapvetően új struktúrában, új tulajdonviszonyok között kell működnie, még mindig számos pont homályos, az érintettek pedig nem tudják a kérdéseikre a választ. Például: hogyan államosítják a 160 magyar kórház körülbelül 10 százalékát kitevő azon intézményeket, amelyek gazdasági társasági formában működnek? Megvan-e a forrás az államosításra, hiszen bizonyított, hogy egyik tulajdonviszonyról a másikra történő átállás sok idő- és anyagi veszteséggel jár együtt? Hogyan pótolja majd az állam azokat a fejlesztéseket, amelyeket a korábbi tulajdonosok, az önkormányzatok „tettek bele" a kórházaikba? Ilyen és hasonló kérdésekkel foglalkozott a Magyar Kórházak és Rendelőintézetek Szövetségének pénteki "Fórum az államosításról - hallgattassék meg a másik fél is" című rendezvénye.

A Magyar Kórházak és Rendelőintézetek Szövetsége Egyesület elnöke, dr. Pusztai Dezső arról beszélt, hogy struktúraváltás volt, jelenleg is van, és lesz is! Városi kórházak példáján mutatta be, hogy hogyan alakult ez az utóbbi öt évben. Példaként említette Nagykőröst, hol az intézmény rehabilitációs szakkórházzá alakult, Kapuvárt, Sárvárt, ahol rehabilitáció központokká váltak a kórházak, Pásztót, ahol az egynapos sebészet, ápolás, krónikus ellátás, rehabilitáció a meghatározó. A szövetség vezetője azonban azt is hangsúlyozta, hogy a struktúraváltás, illetve államosítás sokkal bonyolultabb annál, mint egy egyszerű tulajdonosváltás. Ha nem tervezik meg alaposan, nincs szabályozás, szervezetfejlesztés, képzés mellérendelve, ha spontán módon történik, akkor az nem struktúraváltás, hanem bedőlés. Felhívta arra is a figyelmet, hogy óvatosnak kell lenni, hiszen hiába jó egy szándék, politikai és egyéni szempontok eltorzíthatják az eredményt.

Szentes Tamás főpolgármester-helyettes bemutatta, hogyan alakult a főváros 12 kórházának gazdasági és szakmai helyzete az utóbbi néhány évben. Tavaly év végén úgy tűnt, a budapesti intézmények egyenesbe kerülnek, hiszen tartozásaik lecsökkentek, sőt 3,5 milliárd forint tartalék is képződött. Mindez lehetőséget biztosíthatott volna a fővárosi kórházaknak, ez a lehetőség azonban a tartalékokkal együtt idén júliusra teljesen elolvadt. A helyettes városvezető szerint a fővárosban az egészségügyi ellátás koordinációja elégtelen és pazarló, ezért is szükséges a változás. Az államosítás mellett szól, hogy kiiktatódnak a partikuláris érdekek, és egységes szempont alapján kezelik az ellátórendszer megfelelő (területi alapú) szegmensét. Szentes Tamás is elismerte, hogy probléma lehet például a duális finanszírozással, az államosítás szintjének megválasztásával, a decentralizált irányítás megvalósításával.

Nem rejtette véka alá, hogy nem ért egyet az államosítással Sinkó Eszter, az Orvos-szakmai Kollégium Egészség-gazdaságtani és Egészségügyi Menedzsment Tanácsának elnöke. Arra hívta fel a figyelmet, hogy nemzetközi tapasztalatok is azt bizonyítják:  rendkívül sok pénre és időre van szükség a tulajdonviszonyok közötti átálláshoz, most viszont ezek a feltételek nem adottak. Kétségtelen, az állami tulajdon mellett szóló érv, hogy egyszerűbben kivitelezhető a célvezéreltség, a célorientáltság. Könnyebben valósíthatóak meg a központi tervek, egyszerűbben számon kérhetőek a központi irányelvek, könnyebben kizárható a helyi lobbik indokolatlan érvényesülése. Félő azonban, hogy az állami tulajdon rugalmatlanabb működést, nagyobb bürokráciát eredményez. Ezen kívül az államosítás ellen szól a puhább költségvetési korlát, és az is, hogy kisebb a lehetőség a helyi lakosok kontrolljára, arra, hogy képviseletük érvényesülhessen.

Sinkó Eszter kiemelte azt is, hogy az államosítással elveszhetnek azok a fejlesztési források, amelyeket eddig az önkormányzatok, mint tulajdonosok közvetlenül az egészségügyre költöttek. Példaként említette, hogy ez az összeg 2007-ben a 117 milliárd forint volt.