Kökény Mihály: Stratégiai kérdésekben meg kell egyezniük a mértékadó politikai és szakmai erőknek.
Támaszkodunk az elmúlt nyolc év tapasztalataira, hiszen sok fontos kérdésben előreléptünk, amiről hajlamosak a kampány hevében a riválisaink negatívan nyilatkozni. Uniós forrásból soha nem látott mértékű fejlesztések valósulnak meg. Gondolhatunk akár a mentőszolgálatra, akár a kistérségi járóbeteg-ellátásra vagy a 85 milliárd forintos póluskórházi modernizációra. Elindítottunk népegészségügyi programot, rendbe raktuk a gyógyszerpiacot.
Létrejött a betegjogi közalapítvány, az Egészségbiztosítási Felügyelet, új védőoltást vezettünk be a pneumococcus ellen. Tehát nagyon sok területen történtek pozitív változások, miközben hibáztunk is például a reformok ütemezésével vagy a szerkezetváltás rossz kompromisszumaival. Hozzátéve: előrébb lennénk, ha például a vizitdíj és az egészségpénztári rendszer nem vált volna a sekélyes populizmus áldozatává - sorolja az eddig megtett lépéseket Kökény Mihály, az MSZP szakpolitikusa.
Az egészségügyben nem lehet négyévente mindent újra kezdeni, ezért a legfontosabb, hogy mértékadó politikai-szakmai erők stratégiai kérdésekben megegyezzenek. Például ha a gazdaság növekedése lehetővé teszi, több pénzt kell juttatni az ágazatnak, de nem maradhat változatlan az ellátás struktúrája. Meg kell egyeznünk a népegészségügyi prioritásokban, meg kell határoznunk az egyéni felelősség körét, illetve azt, mit kell az államnak nyújtania. Meg kell állapodni: hogyan lehet mindezt érvényesíteni, hiszen az állam nem lehet senki helyett egészséges, s abban is, hogyan tudunk az ágazaton túlnyúló preventív programokat biztosítani a civil szféra, az önkormányzatok bevonásával - teszi hozzá.
A közegészségügyi és járványügyi biztonság megőrzése szintén fontos terület, az ÁNTSZ, a védőnői hálózat erősítése, a védőoltási rendszer korszerűsítése révén elismerve, hogy jól állunk a fertőző betegségek elleni küzdelemben. Elemezni kell az újinfluenza elleni védekezés eddigi tapasztalatait.
Az állam szerepét a tervezésben érdemes növelni, és érdemes lenne megállapodni arról is, hogy az önkormányzatok ellátási felelősségét rögzítő kétharmados szabályozás helyett sokkal rugalmasabb lehetőségeket kellene biztosítani: például egy súlyponti kórházat ne egyetlen önkormányzatnak legyen kötelessége fenntartani tulajdonosként, hanem legyen mód konzorciumok létrehozására. Ebben részt vehet az állam, más önkormányzat, önkormányzati társulások. Erősen depolitizálni kell a magánszektorról való gondolkodást, mert csak a szakmai racionalitásnak van helye. A magánbefektetésekre szabályozott módon egyes fejlesztések érdekében szükség van hosszabb távon is.
A továbbiakban is egységes, kötelező egészségbiztosítási rendszerben gondolkodunk, nemzeti kockázatközösségben. Hozzáteszem: a visszavont törvény utolsó változatában nem több-biztosítós, hanem többpénztáras rendszer szerepelt, kisebbségi magántulajdonnal. Fontos, hogy a biztosítónak nagyobb joga legyen az ellátás szervezésében, a szolgáltatók versenyeztetésében. Amit a biztosító nem finanszíroz, abban az öngondoskodásnak jut nagyobb szerep, de előtakarékosság formájában önkéntes pénztárakra, kiegészítő biztosításokra van szükség az ápolás, idősgondozás jobb minősége érdekében.
Ötéves bérfelzárkóztatási programot vállalunk a forrás megteremtésével, hogy elérjük: a magyar egészségügyi dolgozók átlagkeresete a nemzetgazdasági átlag másfélszerese legyen. A mi számításaink szerint évente 60-70 milliárd forint többletre van szükség.
A járóbeteg-ellátás irányába kell vinni a betegellátást, erősíteni és bővíteni kell a szolgáltatásokat. Ahol nem gazdaságos, nem fenntartható vagy nem indokolt egy-egy kórház vagy részleg, ott nem bezárásra, hanem profilváltásra lesz szükség, hiszen szociális területen komoly elhelyezési feszültségeink vannak.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!