Vissza kell csábítanunk az orvoslátogatókat, a külföldre vándoroltakat, a szupermarketek pénztáraiban robotoló szakdolgozókat.
A piacnak kell kiegyenlíteni a törvényi szabályozás anomáliáiból fakadó rendezetlenséget az egészségügyben. A zavartalan, jó színvonalú működéshez azonban elengedhetetlen az egészségügyi dolgozók bérének egyszeri, azonnali, legalább 15-20 százalékos emelése. Garantálni kell továbbá a felzárkóztatási program 2013-ig történő kidolgozását – nyilatkozta a Weborvosnak dr. Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség elnöke, a siófoki kórház főigazgató főorvosa, akit az alkotmánybírósági döntést követően arról kérdeztünk: milyen mozgástérben és hogyan őrizhetik meg működőképességüket az egészségügyi intézmények?
- Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybírósági döntésnek nincs visszamenőleges hatálya, nem érinti a működő rendszert. Annyi bizonyos – ha rosszul indult is az egészségügy átalakítása –, valamit már lépni kellett. Hogy a megvalósítás törvényesen és eredményesen történt-e, az már vitatható. A Kórházszövetség a rendszer átalakítása nyomán kialakult ellátási egyenetlenségek miatt emelte fel a szavát, mert olyan helyeken is csökkentették az aktív ágyakat, ahol arra szükség lett volna, miközben másutt maradt a felesleges kapacitás.
- Somogyban is akadt erre példa?
- A siófoki kórház a korábbi 43 ágy helyett, mindössze 17 ágyat kapott az ideggyógyászati esetek ellátására. Súlyponti kórházként – elsősorban az ügyeletek miatt – ennyi ágyon képtelenség lett volna működtetni az osztályt. Létszámcsökkentéssel pedig elláthatatlanná vált volna a feladat. Belső, intézeten belüli átcsoportosításra azonban lehetőséget biztosított a miniszter asszony, így a szülészet-nőgyógyászat, a gyermekosztály, a fül-orr-gégészet és a szemészet aktív ágyainak segítségével harmincra sikerült emelni az ideggyógyászati ágyak számát.
Ugyancsak lehetetlen helyzetet teremtett, hogy a 23 siófoki krónikus ágyra a minisztérium a kórház teljes felvevő területére meghagyta az ellátási kötelezettséget, miközben az ötszörös ágyszámmal, de lényegesen kisebb területi ellátási kötelezettséggel működő marcali kórháznak nem volt elég krónikus betege. Korábban ugyanis a siófoki térség krónikus betegeit is ők látták el. Végül, a két város vezetésének megegyezésével rendeződtek a dolgok. A siófoki térség krónikus betegeit immár a marcali kórház fogadja, Siófokon pedig csak a város betegeit látjuk el. Ezeket a problémákat egy év alatt rendeztük, most pedig áprilisig kaptunk lehetőséget az intézeten belüli átcsoportosításokra.
- A jelenlegi kapacitáshoz van elegendő orvos, szakszemélyzet?
- Ez fogós kérdés, hiszen az ellátás teljes vertikumának új rendszerében a meglévő kapacitások Somogyban és országosan is további felülvizsgálatra szorulnak. A tendencia az, hogy a járóbetegeket a szakellátásban, az egynapos ellátásban vagy a nappali kórházakban fogadjuk. Ennek figyelembevételével, az alapellátási kompetenciák tisztázását követően kevesebb beteg kerülhet a járóbeteg-szakellátásba, illetve a fekvőbetegek közül is többen kerülhetnek át a járóbeteg-szakellátásba.
Nem az a gond tehát, hogy országosan még mindig túl sok az ágy, hanem az, hogy aránytalanul vannak elosztva. Amikor a járóbeteg-szakellátás már képes lesz átvenni a betegek egy részét, akkor másodlagos szemponttá válik a fekvőbeteg-ágyak esetleges csökkentése. A teljes struktúrát csak az átrendeződést követően érdemes ilyen szemszögből is áttekinteni.
- Somogyban miként alakul járóbeteg-szakellátás kiszélesítése?
- A tervek szerint, egy zöldmezős beruházással 2010-re készül el a kistérség járóbetegeinek korszerű ellátását biztosító szakellátó központ Tabon. Ennek működése csökkentheti a forgalmunkat, ami azonban nem jár jelentős bevételkieséssel. Országosan és helyileg is az a legnagyobb gond, hogy a jelenlegi orvosi és szakdogozói körrel nehezen biztosítható az ÁNTSZ minimumfeltétel- követelményeihez igazított létszám.
- Elképzelhető, hogy mindez országosan és Somogyban is egyes osztályok bezárásához vezethet?
- Igen, mert a feladatellátás akadályoztatása miatt megszűnhet a társadalombiztosítás által támogatott ellátás. Siófokon a jelenlegi létszámmal, ha szűkösen is, de fenntartható a működés. A nem finanszírozott szakterületeken szóba jöhet még a magánszolgáltatás működtetésbe történő bevonása.
- A közalkalmazotti jogviszony nem szab gátat a szabad munkaerő-áramlásnak?
- Nincs meghatározva, hogy milyen módon alkalmazhatók az orvosok; keverednek a foglalkoztatási formák. Elsősorban közalkalmazottként, de közreműködői szerződéssel vállalkozóként, vagy szabad szellemi foglalkozásúként is pótolhatják a hiányt, ha van miből fizetni őket. Intézetünkben már hagyomány, hogy a megnövekedett nyári forgalomban traumatológust, bőrgyógyászt, aneszteziológust hívunk segítségül.
Bármilyen módon – tb-finanszírozással vagy anélkül is – működhet egy kórház, de személyzet nélkül nem. Nincs más megoldás, csak a humán erőforrás biztosítására tett azonnali és hosszú távú intézkedés, amit csak a főhatóságtól remélhetünk. Vissza kell csábítanunk az orvoslátogatókat, a külföldre vándorolt szakembereket, a szupermarketek pénztáraiban robotoló szakdolgozókat.
- A több megyei intézetre kiterjedő konzorciális együttműködés segíthet-e valamit a gondok orvoslásában?
- Tekintettel arra, hogy Siófokhoz Székesfehérvár esik a legközelebb, az ottani izotóplaborral alakítottunk ki munkakapcsolatot. Nekünk ugyanis, a viszonylagosan alacsony esetszám miatt nem gazdaságos egy ilyen drágán működő labor fenntartása.
- Számos kórház küzd az eladósodással, Siófok még tartja magát. Mi a recept?
- Több összetevő függvénye a gazdálkodás egyensúlyban tartása. Mindenre, de legfőképp a bérekre nagyon oda kell figyelni. Nem lehet elengedni, mert az teszi ki a költségek zömét, ugyanakkor arra van a legnagyobb igény. Meg kell találni a legmegbízhatóbb beszállítókat és még az épület adottságai sem közömbösek.
- Nagyobb strukturális átalakításon gondolkodik-e a szakma, vagy marad az „én házam, az én váram"- formáció, melyben a túlélés érdekében mindenki azt csinál, amit tud?
- Úgy vélem, a piac rendezi ezeket a kérdéseket. Akinek kapacitásfeleslege van, annak le kell mondania róla, ahol pedig hiány van, ott a piac igényeinek megfelelően kell alakítani.
- Ebbe a folyamatba az intézetek közötti kapacitás adás-vétel gyakorlata is belefér?
- Törvényesen ez nem megoldható. A betegeket átirányíthatjuk egyik intézményből a másikba, de – főként a megközelíthetőségi gondok miatt - nem biztos, hogy élnének ezzel a lehetőséggel, s a finanszírozás átcsoportosítása sem egyszerű. A megoldás a fejkvóta szerinti leosztás lenne, vagyis a beteg vinné magával a fejkvótát, s akkor a fogadó intézmény sem menne tönkre. Ennek érdekében azonban - a személyiségi jogok korlátozása nélkül - a betegirányítást is rendezni kell.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!