Válsághelyzet: sem szakápoló, sem orvos nem marad az állami egészségügyi ellátó rendszerben.
Lehet-e etikusan munkaerőt toborozni a szegényebb országokból, mutatkozik-e valamilyen készség az Unió részéről, hogy kárpótolja a szakembereket adó donorországokat? – vetődött fel sok már kérdés között az Egészségügyi Emberi Erőforrás Fórum első országos konferenciáján, amelyet a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központja szervezett az Egészségügyi Minisztérium és az Európai Bizottság támogatásával szerdán. Mint dr. Eke Edit, a központ szakértője megnyitójában jelezte, a fórumot minden évben szeretnék összehívni. A szándékot az egyik elődadó, Gilles Dussault professzor azért is üdvözölte, mert állítása szerint a párbeszédnek sajnos nincs tradíciója még az Unióban sem.
Válság és okai
Itthon nyolc éve érzékelték először egy kórházi vizsgálat kapcsán, hogy gond van emberi erőforrással, majd sorra érkeztek a figyelmeztető jelzések – állította dr. Szócska Miklós, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatója a konferencián. A közeljövőre katasztrofális válságot jósolt, amennyiben a tendenciák nem változnak: sem szakápoló, sem orvos nem marad az állami egészségügyi ellátó rendszerben.
Számos tényező okozza a most kialakuló válságot: a fokozott stressz, a nagy felelősséggel járó munka, az ügyeletek, amelyek alapterheltségnek minősíthetők, s amelyre rárakódik még a társadalmi megbecsültség hiánya, a demotiváltság, a pszichés feszültség egy egyébként is feszült társadalmi környezetben. „A napi erőfeszítéseimet semmibe veszi a társadalom, de bulvármédia rögtön kiragadja a negatívumokat" – utalt az általuk tapasztalható általános hangulatra.
A szakma presztízsének növelését és az elvándorlás csökkenését hathatós komplex intézkedésekkel kell elérni, a megoldások keresése a szakkonferencia fő feladata volt. Óvott attól, hogy könnyű politikai előnyszerzésre használja fel bárki is az egészségügy politikailag egyébként is szenzitív területét.
A igazgató által felvázoltak szerint a mai rendszerben súlyosan sérül a betegellátás esélyegyenlősége, minősége, és ezzel a beteg gyógyulási esélye. Öregedő orvostársadalom, öregedő, egyre több betegséggel küszködő társadalom – ecsetelte a helyzetet, hozzátéve: intenzívebb ellátásra lenne szükség, miközben az egészségügyben csökken az „erő". A fiskális politikát és a döntéshozókat meg kell győzni az egészségügy prioritásáról, el kell fogadtatni, hogy kiemelten kell kezelni a területet, hiszen ez hosszabb távon gazdasági kérdés is. A globálisan jelentkező humánerőforrás válságban ki vagyunk szolgáltatva a nemzetközi helyzetnek: a fejlettebb államok velünk ellentétben céltudatosan és tervszerűen foglalkoznak a kérdéssel, van foglalkoztatáspolitikájuk, vannak válaszaik a kérdésekre.
Pályázat, monitoring, pozitív diszkrimináció
A szaktárca téma iránti hozzáállását is érzékeltetve az ülésen végig jelen volt a nemrég hivatalába lépett dr. Medgyaszai Melinda szakállamtitkár, aki szerint most a legfontosabb feladat, hogy a helyzet mielőbbi orvoslása érdekében felmérjék pontosan az egészségügy helyzetét, ezért kialakítanak egy monitoring rendszert, amely lényegében tartalmazza, hol, ki milyen szakképesítéssel dolgozik. A parlament támogatja a tervet, így eu-s forrás is igényelhető a rendszer kialakításához. Emellett még a nyáron meghirdetnek olyan pályázatokat, amelyekkel a humánstratégiai befektetéseket, képzéseket lehet indítani. A lakosság érdekében az alapellátást kulcskérdésnek minősítette, jelezve, hogy az egészségügy „porosz hierarchiájában" nincs a helyén a háziorvoslás, és akár a pozitív diszkriminációt is be kell vetni az esélyegyenlőség biztosítása érdekében, mert „mozdulni nem lehet a háziorvos nélkül".
A migráció kérdése volt az egyik fő vezérfonala a konferenciának: a szakállamtitkár szerint nem pótolható pusztán a képzési számok emelésével a szakemberhiány, hiszen minél több embert képeznek az intézmények, annál többen akarnak majd külföldre menni. „Gazdagabb országokat szolgálunk saját erőnkből" – mutatott rá a gondok anyagi gyökerére azzal, hogy természetesen az EU alapelveit sem lehet megsérteni a szabad munkaerő-vándorlás korlátozásával.
Gazdag országokat támogatunk
A képzésben már a „gazdag" országok sem képesek önellátásra berendezkedni, a leggazdagabbak egyike, az USA is gondokkal küzd, nem beszélve a WHO által 2006-ban megnevezett ötvenhét, válságban lévő országgal, derült ki kanadai származású Gilles Dussault professzor (a lisszaboni egyetem tanszékvezetője) szavaiból. Ráadásul a fejlettebbek még például toborzással is erősítik az elszívó hatást a gyengébbek rovására. Elizabeth Kidd, az Európai Bizottság Egészségügyi Igazgatóságának tagja utalt arra, hogy például az angliai toborzásoknál igyekeztek etikusan eljárni, amikor az Egyesült Királyságban próbálták a munkaerőhiány miatt kialakult krízist megoldani.
A mobilitás megnőtt az Unióban: főként a fiatalok, akik nyelveket beszélnek, váltanak, ami ugyan jó, ám ára van: nem tudják őket hazahívni, hogy tapasztalataikat otthon kamatoztassák. A „donorországok" kárpótlásának kérdését dr. Varga Piroska, az ELTE programvezetője vetette fel azzal, hogy a támogatás az Unió készségén múlik, hiszen lényegében a fejlettebbek részéről egy tőkebevonás történik a gyengébbek rovására. Miután változás nem várható a közeljövőben, a kompenzáció járható út lenne.
Ha nem is ötvenszázalékos mértékben, de a szakdolgozók körében az átlagosnál gyorsabb bérfelzárkóztatást ígért Kökény Mihály, a parlament egészségügyi bizottságának elnöke, s a javadalmazásban a tudás és teljesítmény elvét szorgalmazta. Azonban amikor hozzátette, hogy a kompetenciaszintek meghatározása elengedhetetlen, és mindez a közalkalmazotti lét alkonyát jelenti – mondhatni, felszisszent a hallgatóság, majd az egyik hozzászóló arról beszélt, hogy az egri kórházban súlyos válság van, a februárban botrányos körülmények között született önkormányzati döntés ellenére a dolgozók nem akarnak Hospinvestnek dolgozni, közalkalmazottak akarnak maradni. Bár a hozzászólót figyelmeztették, hogy nem egyedi esetek megbeszélésére hívták össze a fórumot, dr. Szócska Miklós érzékeltette: rendkívül erős gazdasági, néhol politikai nyomás nehezedik az önkormányzatokra, amelyeknek valahogy kezelniük kell a helyzetet. „Ki kell érlelni az egyeztetési formákat, hogy ne fajuljon el a helyzet", tette hozzá.
A munkaerőhiány nem jelentheti azt, hogy „lefelé viszik" a struktúrát, fogalmazta meg aggodalmát Éger István, a MOK elnöke, aki leszögezte: komoly anyagi ráfordítás nélkül nem lehet megoldani a gondokat, s érzékeltette, hogy hazánk esetében a GDP-ráfordítás feleakkora, mint a fejlettebb országokban.
A beteg magatartásának megváltozására mutatott rá még többek között dr. Varga Piroska, jelezve, hogy egyre inkább fogyasztóvá válik a páciens. A szükségletek és igények elválnak egymástól, egyre többet várnak az egészségügyben dolgozóktól. Az orvos is és a beteg is nyugatra veti tekintetét, és kinti színvonalat várja el itthon, miközben a rendszer erre alkalmatlan. Talán az erőforrások koncentrációja jelenthet megoldást, alapként értelmezve a szükségleteket dr. Szócska Miklós szerint.
Hogy nem lokális gondról van szó, azt újfent érzékeltette Elizabeth Kidd, aki vázolta a "Vitaanyag az egészségügyi munkaerőről" ("Green Paper on Health Workforce") címmel készített emberi erőforrás stratégiát. A dokumentum főbb megállapításai összecsengenek a magyar gondokkal: az elöregedő társadalomban egyre kevesebben választják az egészségügyi pályát, megnőtt a mobilitás, megnőtt a képzési rendszer megújításának, egységesítésének igénye. Mint mondta, az Unió szakmai tanácsokat adhat, segíthet a monitoring rendszer kialakításában, megoszthatja a tapasztalatokat, de kész recepteket nem tud adni senkinek: az egyes országoknak maguknak kell kialakítaniuk saját igényüknek megfelelően a stratégiájukat.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!