Ha nagy is a szegénység, de legalább kiszámíthatóvá vált a finanszírozás.
– Likviditás szempontjából jól jött az injekció, hiszen a többi kórházhoz hasonló helyzetben vagyunk. A már korábban bevezetett nagyon szigorú gazdálkodásnak köszönhetően 2009 december végéig kifizettük a fennálló szállítói állományt, így nincs lejárt szállítói tartozásunk. Az éves zárás hatszázmillió forintos mínusznál lesz, ez a megyei kórházak átlagához viszonyítva jónak mondható – tájékoztatta lapunkat az ügyvezető. – 2010-ben tízszázalékos tvk-elvonással kell számolnunk, ami a 2009-ben eredetileg tervezett bevételeinkhez képest havi 60-70 millió forintos forráskiesést jelent. Megjegyzem: ha nagy is a szegénység, de legalább most kiszámítható a finanszírozás, így tudjuk, mi várható, hogyan tervezzünk.
A Kenézy kórház az egyetlen megyei kórház, amely nem súlyponti intézmény: 844 aktív ággyal, és a szigorú létszámgazdálkodás miatt csak 1500 dolgozóval. Ráadásul kevés feladatot szerveztek ki, így például még takarítást is saját dolgozóik végzik. Emiatt ez a létszám nagyon minimálisnak tekinthető, így érthető, hogy izgalommal várja a menedzsment, miként tudnak eleget tenni a minimumfeltételeknek.
A költségvetési pénzből meghatározott és szigorúan betartandó keretet kapnak az osztályok, amelyeknek az aktív ellátást kivéve úgy kell megszervezniük a betegforgalmat és annak összetételét, hogy elég legyen a rendelkezésükre álló összeg, árulja el, hogyan osztják el a forrásokat.
– Nem súlyponti, mégis megyei intézményként a kiemelt kórházakra jellemzően fogadnunk kell a régió traumatológiai eseteit. Ez számunkra nagy szakmai megtiszteltetés, de nagy teher is – teszi hozzá –, mivel számos háttérellátást is biztosítanunk kell, ugyanakkor például az intenzív osztályon csak húsz ágyunk van, ami kevés a régióra szóló traumatológiai ellátáshoz. Ezzel a feladattal függ össze, hogy nálunk magas, egyharmados az akut betegek aránya, emiatt kevesebb a tervezhető műtét.
Nemcsak az egészségügyre jutó pénzek nagyságával, de az elosztás módjával sem elégedett dr. Lampé Zsolt: „az intézmények nem az ellátási területüknek megfelelően létszámarányosan kapják a finanszírozást, hanem a régi báziselvre épült rendben, így két, de akár háromszoros különbség is mutatkozik egy-egy intézmény finanszírozásában. Ha egy intézmény szakmailag jó, akkor odaáramlanak a betegek, ám nem lehet őket ellátni, mert meg van szabva az ellátó tvk-ja, amelynek túllépése a szolgáltató vesztesége."
Rossz gyakorlatnak tartja azt is, hogy bár önkormányzati tulajdonú holdinghoz tartoznak és hangsúlyozottan közfeladatot látnak el, mégsem számíthatnak bizonyos állami forrásokra, szemben a költségvetési intézményekkel. Ilyen volt például a dolgozók 13. havi bére, most pedig a keresetkiegészítésük. „Újból és újból tárgyalnunk kell az illetékes minisztériumokkal a hátrányos megkülönböztetés kivédése céljából, de szerencsére egyre többen vagyunk, s előbb-utóbb talán sikerül eredményt elérnünk" – ad hangot reményeinek.