• nátha
    • Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

      Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Ha hibáztunk, meg kell mondani a betegnek

Egészségpolitika Forrás: Weborvos Szerző:

A Betegbiztonsági Fórum ajánlása segíti a megfelelő kommunikációt, dokumentálást.

Betegbiztonsági koordinátorok segíthetik egy éven belül a kórházakban a súlyos, nemkívánatos események kezelését, egészen pontosan az ezekre vonatkozó ajánlás megvalósulását, jelentette be dr. Belicza Éva projektvezető a XVI. Betegbiztonsági Fórum december 8-i találkozóján a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában (SE EMK). Az eljárásrend olyan, a nemkívánatos eseményt követően felmerülő kérdésekre ad iránymutatást, mint például arra, mit kell tennie az ellátónak ilyen helyzetben, meg kell-e beszélni a beteggel, mi és hogyan történt vele az ellátás során, ki és hogyan mondja el ezt a betegnek/hozzátartozónak.

A Nem várt Események Kezelésére vonatkozó Eljárásrendet, vagyis NEKED ajánlásait a GYEMSZI és az SE EMK szakértői készítették el. Az eljárásrend tartalmazza a súlyos, nemkívánatos események listáját, a beteggel/hozzátartozóval történő kommunikációs javaslatokat, az intézményen belüli kommunikációra (lényeges eleme: nem a bűnbak keresés a cél, hanem közösen kitalálni, miként lehet megakadályozni hasonló esetek megtörténtét), valamint a külső kommunikációra (elsősorban média: legyen egy felkészített nyilatkozó az intézményben) vonatkozó ajánlásokat, illetve része a nemkívánatos események kivizsgálásának eljárásrendje is.

Ezek során a gyökérokok feltárása a cél, nem pedig az egyszemélyi felelős keresése, hiszen köztudott a szakértők körében, hogy a nemkívánatos események hátterében leginkább rendszerszintű okok állnak. A továbbiakban az ajánlás szerint jelentést kell készíteni a menedzsment tájékoztatására, hogy az megfelelő intézkedéseket hozzon a hasonló események elkerülésére. (Ez a jelentés nem része a betegdokumentációnak, mert nem a kezelésre vonatkozik, hanem az adott ellátó egység munkafolyamataira koncentrál.) Végezetül arra is ad ajánlást a NEKED, milyen levelet javasolt írni a folyamat lezárása után a betegnek/hozzátartozónak.

Mint Belicza Éva összegzésként hangsúlyozta, az ajánlás legfőbb célja egy olyan, a napi gyakorlatban jól használható eljárás kidolgozása, mely segíti az ellátókat a nem kívánatos eseményeket követő helyzetek kezelésében, a betegbiztonság javításában, a potenciális konfliktushelyzetek megelőzésében és enyhítésében, és támogatja a betegeket és hozzátartozókat a helyzet elfogadásában és kezelésében.

A résztvevőkkel folytatott beszélgetésből kiderült, hogy a kórházakban a kialakult gyakorlat szerint és a jogszabályoknak megfelelően a kezelőorvos beszéli meg a beteggel a történteket, de ennek tartalmát nem rögzítik, nincs szisztematikus jelentés, ami alapfeltétele lenne az elemzésnek. Más úgy vélekedett, hogy nemegyszer szőnyeg alá söprik ezeket a problémákat, amelyekből a szerencsés véletlennek köszönhetően nem lett tragédia. Az ajánlás kapcsán azt vetette fel az egyik résztvevő, hogy egyáltalán, van-e késztetés az intézmények dolgozóiban, vezetőiben arra, hogy a levonható tanulság miatt ezekkel foglalkozzanak. A panaszügyek kezelésére van eljárásrend, de ez nem tér ki a betegek bevonására, a kapcsolódó kommunikációra és a dokumentálás szempontjaira.

A beteggel történő, a nemkívánatos eseményt követő kommunikáció dr. Mester Lajos, az SZTE Magatartástudományi Intézet munkatársa szerint akkor lesz hatásos, ha adekvát a tárgyi tudás, a páciens pedig elégedett a kommunikációval. Fontos szempontként nevezte meg, hogy az egészségügyi személyzet mentálhigiénés állapota ne sérüljön. Ezzel kapcsolatban egy érdekes, a rezidenseik körében végzett felmérést hozott fel példaként: a rezidensek 80 százaléka vallotta, hogy két-három súlyos hibát követett már el munkája során; 70 százalékuk érezte úgy, hogy egy közepes hibát követett el az előző egy hónap során – vagyis bűnösnek érezték magukat, holott a hibák meghatározó része rendszerhiba volt.

Kiemelte az „enyhítő modell" szerepét a nem kívánatos eseményekhez kapcsolódó kommunikációban, és javasolta, hogy ezekben a helyzetekben „mindenkire szánjunk legalább tíz percet, ennyit mindenki megérdemel". Az információk átadásához hozzájárulást kell kérni a betegtől/hozzátartozótól. Nem magyarázkodni kell a szakember szerint, hanem tényeket kell közölni a nemkívánatos eseményeket követő kommunikációban, ezzel segítve a beteget a megértésben és a további teendők megbeszélésben.

A XVI. Betegbiztonsági Fórum résztvevői között élénk vita bontakozott ki a készülő ajánlással kapcsolatban. A tervezet véleményezése során beérkező észrevételek, szakértői vélemények alapján módosított anyagot a GYEMSZI és a NEVES Fórum oldalain érhetik majd el az érdeklődők.