A császármetszés az életért van, de túlbecsülni, és megfelelő indikáció nélkül, csupán kényelmi okból alkalmazni veszélyes lehet.
A császármetszés kontra természetes szülés évek óta folyó vitájában igyekezett némi „rendet vágni" dr. Ugocsai Gyula vitaindítójában a Magyar Nőorvos Társaság Északnyugat-Magyarországi Szekciójának VII. Tudományos Konferenciáján, amelyet pénteken rendeztek Dunaújvárosban. A négy szekcióban zajló tanácskozás a szülészet-nőgyógyászat műtéttanával foglalkozott, köztük a császármetszés javallatával és szövődményeivel.
Szakmai dogma-e, hogy lehetőség szerint minden embernek per vias naturales kell és célszerű megszületnie, csak azért, mert az a „természetes", ennél fogva mindenek felett álló út? Biztos, hogy a mára rutinműtétté vált császármetszés csak végszükségben vagy „megfelelő" javallattal alkalmazható? – tette fel a kérdéseket a témával elmélyülten foglalkozó szakorvos. Általánosságban követhető elvként fogalmazta meg: a szülésnek természetes úton kell történnie, ám ha a császármetszésnek megfelelő indikációja van, a műtéttel nem szabad késlekedni. Mint gyakorló orvos, kifejtette: az édesanya az életét is odaadná a magzatért, ezért az orvosnak koránt sem egyszerű feladata, hogy korlátozza ezt a hihetetlen önfeláldozást, és egészséges egyensúlyt teremtsen az anyai és magzati érdek között.
A szülészetben is megkérdőjeleződtek a hagyományos értékek – mint például a vajúdás, ami az anyaság beteljesülése – véleménye szerint, erre utal, hogy világszerte jelentősen megnőtt a császármetszések száma. Magyarázata lehet ennek az is, hogy az orvosok félnek a műhibaperektől, és inkább választják sectio caesarea-t, mintsem ennek hiánya miatt meghurcolják őket. Az erős jogi fenyegetettséget számokkal is alátámasztotta: évente körülbelül háromszáz per folyik, a kártérítés összege eléri a 75 millió forintot. A szülészeti hivatás defenzívába szorult, és úgy véli, hogy valamivel több császármetszés történik a szükségesnél, de az arányok meghatározására – ami örök vita – nem vállalkozott. A további okok közé tartozik még a terápiás nihilizmus elkerülése az orvos részéről, valamint az orvosi munka strukturáltsága miatti időzavar: nehéz összeegyeztetni például egy szülés lelkiismeretes követését az aktuális osztályos feladatok ellátásával.
Érdekes adatokat sorolt fel: míg Magyarországon a hetvenek években az anyáknak még csak 6 százaléka szült művi úton, 1989-ben már 10 százalékuk, míg 2000-ben már 20, jelenleg pedig 29 százalékos a császárfrekvencia, amely eltéréseket mutat kórházanként (például Dunaújvárosban 22, Győrben 28, Sopronban 27 százalék, de 2006-ban az Egészségbiztosítási Felügyelet jelentésében hat olyan kórház szerepelt, ahol negyven százaléknál is magasabb volt az arány). A földrajzi elhelyezkedés szerint egyes országok között hatalmas a különbség: például a braziloknál minden második baba sc-vel születik, ott ugyanis ez már szinte presztízskérdés, míg a skandináv országokban a legalacsonyabb, alig 15 százalék.
A nők körében nőtt az elektív császármetszés népszerűsége, több okból is: egyrészt a műtét anyai veszélyei a töredékére csökkentek, a természetes szüléssel ellentétben előre tervezhető, jól programozható. A média is óhatatlanul propagálja, hírt adva a „sztárokról", akik közül sokan szülnek császármetszéssel. A hátterében pedig megtalálható a tokofóbia, vagyis beteges félelem a fájdalomtól – sok orvos ezt ugyanolyan jogos műtéti okként tartja számon, mint például a magzat és az anya életét veszélyeztető idő előtti lepényleválást.
Kóros esetben a hüvelyi szülésnek is lehetnek szövődményei, ezek megelőzésére számtalan eszköze van az orvostudománynak. Ha viszont minden rendben van, vajúdás közben sem merülnek fel nehézségek, a szülés folyhat a maga módján, a maga természetes ütemében, és ilyenkor csak ritkán okoz maradandó károsodást. A medencefenék izmainak megnyúlására lehet számítani, ám ezek jellemzően átmeneti gondok, és dr. Ugocsai Gyula szerint megalázó feltételezés, hogy nem javul ez az állapot.
A szakmai tanácskozás további előadói – akik főként a soproni, győri, székesfehérvári, veszprémi kórházból érkeztek, de volt előadó a Semmelweis Egyetemről is – vizsgálták többek között az elhízás és császármetszések összefüggéseit, a VBAC-ot, vagyis a császár utáni természetes szülés lehetőségét, gyakoriságát, a thrombophiliák szerepét, az endoszkópia helyzetét, illetve a méhnyak- és petefészekrák műtéti kezelésének gyakorlatáról tanácskoztak.
A házigazdaként a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház főigazgatója, dr. Máté-Kasza László és a Dunaújváros polgármestere, dr. Kálmán András köszöntötte a vendégeket, szakmai részről Pál Attila professzor, a nőorvos társaság elnöke, valamint Gardó Sándor professzor, az északnyugati szekció elnöke szólt a jelenlévőkhöz. A szervező pedig a dunaújvárosi kórház nőgyógyászati osztálya volt, amelynek vezetője, dr. Bazsa Sándor szakmai elismerésnek minősítette a konferencia rendezésének lehetőségét.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!