Hegedűs Gyula: többszintű, forrásallokációs és protokoll-definiáló döntési mechanizmusra van szükség.
A magyar lakosság egészségi állapota rendkívül kedvezőtlen, az egészségügyi rendszerünk több szempontból is kaotikus állapotban van. Az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók megalázóan alacsony fizetésért állandó túlmunkára, és hálapénz elfogadására kényszerülnek, amellyel kapcsolatban rendszerszinten mára lényegében eltűnt minden morális korlát. Az orvosok elvándorlása soha nem látott mérteket ölt, miközben a kormányzat úgy tesz, mintha semmi probléma sem lenne – ad összefoglaló képet a mai állapotokról Hegedűs Gyula, az LMP (Lehet Más a Politika) szakpolitikusa.
Az egészségügyi intézményekben kontrollálatlan folyamatokban nemegyszer privatizációt eredményező átalakítások zajlanak. Az Európai Unió pénzügyi támogatásait átgondolatlanul költik el olyan beruházásokra, amelyek alig-alig támogatják az ellátók közötti együttműködésére épülő hatékonyságjavulást. Az egészségügy léket kapott hajóként, érdemi irányítás nélkül sodródik, és csak idő kérdése, hogy mikor süllyed el az eddiginél is látványosabban.
Célunk, hogy egy fenntartható társadalomban egy finanszírozás szempontjából is fenntartható egészségügyi rendszer működjön. Meg kívánjuk őrizni az egységes, szolidaritás-elvű társadalombiztosítás rendszerét, meg kívánjuk őrizni a köztulajdon meghatározó jellegét a szolgáltató hálózat döntő hányadánál.
Az egészségügyi rendszer a súlyos működési zavarai miatt pénzügyi konszolidálásra szorul, a működőképesség megőrzése és a munkaerő-elvándorlás megállítása céljából. Becslések szerint ehhez 500 milliárd forint többletforrás biztosítására lenne szükség, aminek legalább a felét, azaz 250 milliárd forintot a következő négy esztendőben a rendszerbe pumpálunk. Ennek fedezetét a korrupció visszaszorításában, a későbbi évek gazdasági növekedésében (2012-től) és a rendszerben lévő hatékonysági tartalékok felszabadításában látjuk.
Többletforrást azonban csak úgy szabad az egészségügybe juttatni, ha ez nem egyszeri, „tűzoltó" megoldás, hanem a rendszer fenntarthatóvá tételét eredményezi. A hatékonysági tartalékok mobilizálása érdekében jelentős feladatokat és lehetőségeket látunk a forrásallokáció és az ellátások optimalizálása, az intézményi struktúra, gyógyszerpiac, és emberi erőforrással való gazdálkodás konkrét területén.
Az egészségügyi rendszer fenntarthatóságának feltétele, hogy kialakítsuk és megerősítsük az egybiztosítós rendszerben is a biztosítói funkciók érvényesülését. Ki kell alakítani az erős egészségügyi fogyasztóvédelmet, az ellátások megfelelőségének és minőségének a szolgáltatóktól független ellenőrzését és a rendszer folyamatos hatékonysági kontrolját. Közérdek fűződik a szakmailag indokolt takarékossághoz! Többszintű, forrásallokációs és protokoll-definiáló döntési mechanizmusra van szükség.
Az ehhez fűződő feladatokat szerintünk az Egészségbiztosítási Felügyelet erőteljes fejlesztésével létrehozott, területi elven szervezett, kiterjedt és erős állami minőségbiztosítási, szakmai és pénzügyi ellenőrzési és betegút-szervezési rendszerhez kell telepíteni. Fel kívánjuk használni a korábban bevezetett, az ellátási szintek közötti jobb koordinációt célzó, innovatív magyar megoldások tapasztalatait. Minden, a hatékonyabb ellátás eredményeképpen felszabaduló forrást, vissza kívánunk forgatni az egészségügybe.
Szolgáltatói oldalon meg akarjuk őrizni a közösségi tulajdon és irányítás dominanciáját, azonban a magántőke bevonását az egészségügyi ellátásba az innovációt igénylő ellátások, jellemzően az új high tech területén, jó megoldásnak tartjuk. Mindazonáltal szükségesnek látjuk az ellátási terület szabályozásának felülvizsgálatát.
Átlátható módon meg kell határozni a társadalombiztosítási szolgáltatáscsomagot. A társadalmi egyeztetés alapján kialakított szolgáltatáscsomagon kívül eső szolgáltatások finanszírozására felülvizsgáljuk, és átalakítjuk a kiegészítő egészségbiztosítási konstrukciók keretrendszerét.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!