A gyenge ellenőrzési szabályokban és az átfedésekben talált problémákat az ÁSZ.
Alapvetően betöltötték szerepüket az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás nyilvántartási rendszerei, tehát az általuk kezelt adatok alapján megfelelően meg lehet állapítani, milyen ellátás jár az egyes embereknek. Mindez az Állami Számvevőszék (ÁSZ) csütörtöki tájékoztatóján hangzott el, ahol beszámoltak arról az ellenőrzésükről, amelyben a társadalombiztosítási rendszerek nyilvántartásának működését vizsgálták.
Az ÁSZ vizsgálat célja az volt, hogy kiderítsék: a nyilvántartási rendszerek alapján pontosan megállapítható-e például, hogy kinek mekkora táppénz, nyugdíj vagy másfajta ellátás jár, illetve, hogy ki lehet-e szűrni az ezekre jogosulatlanokat? Az ellenőrzés fontosságát mutatja az, amire Makkai Mária, az ÁSZ felügyeleti vezetője hívta fel a figyelmet: az államháztartás kiadásainak egyharmadát érintik a tb rendszerek: az évi 15 ezer milliárd forintból ugyanis 1750 milliárdot képvisel az egészségbiztosítás és 2750-et a nyugdíjbiztosítás.
A szakember szerint csupán kisebb problémákat találtak a 2007-2010-re kiterjedő vizsgálat során. Így például azt, hogy sok volt a párhuzamosság a tb rendszer három szereplője, az OEP, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) és a NAV, illetve az akkor még APEH-nek nevezett adóhatóság nyilvántartásai között. Ezen kívül az informatikai rendszerek működése sem volt mindenben megfelelő. Így például az OEP-é elég elavult volt, és tartalék szerverrel sem rendelkeztek, ami egy esetleges leállásnál jelentős kockázatot jelenthet. Ráadásul hiába fejlesztette informatikáját mind három szereplő a vizsgált időszakban, a közös fejlesztés szóba se került.
Horváth Margit, a vizsgálatban szintén résztvevő felügyeleti vezető emlékeztetett arra, hogy 2007-2008-ban komoly fejlesztés zajlott az egészségbiztosításban. 630 ezer levelet küldtek ki akkor a foglalkoztatóknak, amelynek nyomán sikerült kitisztítani a rendszert. Ennek eredményeként harmadára csökkent a tb jogviszony nélküliek száma és kétszeresére nőtt a járulékfizetőké. Kiderült az is, hogy a legtöbb hiba sokszor az állami cégeknél volt, például a Magyar Államkincstárnál. Az egészségbiztosítási rendszernél a nyugdíjbiztosítási sokkal letisztultabb – mondta az ÁSZ szakembere, aki példaként említette, hogy a vizsgált időszakban az évi 350 ezer nyugdíj-megállapításból csupán 4-5 százalékot fellebbeztek meg. A panaszos és peres ügyek száma is viszonylag alacsony volt, az elindított eljárásoknak is csak 2,4 százalékát vesztette el a nyugdíjbiztosító.
Az ÁSZ vizsgálat azonban feltárt több, főleg ellenőrzési problémát is. Nincsenek például pontosan meghatározva a három nagy szereplő közötti adatáramlás adatátadás-minőségi kritériumai, de az sem, hogy vitás ügyeknél mi a szabálya a rendezésnek. Pedig a vizsgált időszakban az APEH (NAV) és az ONYF folyamatosan vitázott például azon, hogyan gyűjtsék a szolgálati idő meghatározásához is fontos adatokat. Ennek a vitának lett például áldozata az úgynevezett Nyenyi, az ONYF adatszolgáltatási íve, ami helyett az APEH kíván egy részletesebb adatlapot kibocsátani.
A vizsgálat alapján az ÁSZ többek között azt javasolja az emberi erőforrások miniszterének, hogy határozza meg az egyes szinteken az adatátadás, adatminőség feltételeit, s azokat a mutatószámokat is, amelyekkel mérni lehet a nyilvántartási rendszerek, fejlesztések eredményességét. Szerintük fontos lenne arról is intézkedni, hogy az ONYF a munkáltatóktól havonta, személyekre bontva megkapja a járulékbevallást, valamint szükség lenne arra is, hogy a NAV a foglalkoztatói adatbázisát folyamatosan átadja a másik két szereplőnek, az OEP-nek és az ONYF-nek. Mindezeket a lépéseket szolgálná, ha az informatikai rendszereiket a társadalombiztosítás szereplői összehangolnák.