Mitől ne lenne fapados a magyar egészségturizmus?

Úgy tűnik, jól látják az illetékesek, miért is „fapados" az egészségturizmus Magyarországon, holott lenne jóval nagyobb kereslet a hazai szolgáltatásokra már csak a közeli szomszédból, gondolhatunk például a szívesen költekező oroszokra vagy a csoportosan érkező osztrák, német nyugdíjasokra. Arra a kérdésre, hogy miért működik – maguk által jellemezve – „gmk-szerűen… fapadosan" a hazai ágazat, arra maguk adták meg a választ: hiányzik a szinergia. Nincs állami összefogás sem a támogatásban, sem a promócióban, hogy a nélkülözhetetlen koordinációról már ne is beszéljünk.

Gyerekcipőben járunk, miközben egyre erősebb a konkurencia (csehek, lengyelek), a már piacon lévők pedig foggal-körömmel védik érdekeiket. Így egyelőre csak álmodozhatunk olyan sikerekről, mint amit a Holt-tenger egészségturisztikai célú hasznosításával elértek a pszoriázisos betegek kezelésében: ma 30 millió dollárt hagynak ott a betegek. Mindez a Medical Tribune Illúziók és lehetőségek az egészségturizmusban címmel ma rendezett konferenciáján hangzott el, ahol Szócska Miklós államtitkár a szaktárca vízióját vázolta fel.

Hazánk joggal aspirál arra, hogy nemzetközi egészségipari szolgáltató, oktatási, technológiai, és kutatás-fejlesztési központ legyen. Ez azonban nagyon kemény, apró munkával jár, és illúziókba ringatja magát, aki rövid távon vár sikereket, fogalmazott Szócska Miklós. Az államtitkár kontrollált formában elképzelhetőnek tartja a külső forrásbevonást fejlesztési célra piaci szereplőkkel, amire azért is nagy szükség van, mert – mint mondta – „a 24. órában vagyunk a piacok megszerzésében, illetve a korábbiak visszaszerzésében".

Arról is beszélt, hogy hamarosan megkérdezik a kórházakat, milyen, az egészségturizmus fellendítésére alkalmas, értékesíthető szolgáltatásaik vannak – ezt szeretnék központilag kezelni, értékesíteni a jövő évtől, persze egyelőre limitált nagyságrendben. Úgy vélte, "jól be kell lőni" azokat a területeket, amelyeket érdemes fejleszteni Példaként máris megnevezte a szívtranszplantációt, amelyet a tőlünk keletre, délkeletre fekvő országok betegei számára tudnánk nyújtani, úgy, ahogy ma Bécs végzi a magyar betegek tüdőtranszplantációját az OEP finanszírozásával.

Lenne hová „nyújtóznunk", derült ki Horváth Gergely, a Magyar Turizmus Zrt. turisztikai vezérigazgató-helyettesének szavaiból, ugyanis a világon a harmadik legnagyobb iparág teljesítményét tekintve a turisztika, s 2022-re pedig vezetővé válhat az egészségturizmussal együtt. Ma már nem ritka, hogy orvosokat ültetnek be az utazási irodákba, akik el tudják mondani a betegnek, melyik kezelés, hely javasolt a páciensek gyógyítására. Az internet megkerülhetetlenné vált, erős szerepe van az online marketingnek és az ellátók jól felépített saját weboldalának. Megkerülhetetlenül erős a szájhagyomány is: ki tud ajánlani egy jó specialistát, professzort.

Fontos az is, hogy nem olcsóságban, hanem minőségben kell versenyeznünk: akkor a már említett orosz turisták megjelenése miatt talán nem fognak távozni a német vendégek a medencéből, még ha a kulturális különbségeket nem is lehet feloldani – ezt már Szegedi Andrea, a Magyar Turizmus Zrt. senior termékmenedzsere válaszolta a hazai tapasztalatot megfogalmazó felvetésre.

S ha már a híres magyar gyógyvíznél tartunk, vélhetően nem árt átgondolni a határon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló hazai szabályozást. A gyógyfürdők vezetői ugyanis attól tartanak, hogy a külföldi vendégeket is a magyar díjszabás szerint kell ellátniuk – ami beláthatatlan következményekkel járna. Ebben a témában a szaktárca illetékese egyeztetéseket ígért, mert mint kiderült, a jogszabály megszületése előtt ez a terület kimaradt a megbeszélésekből.