MOK: több ezer kollégát várnak vissza

Három témában - a kamarai törvényről, a munkaerő krízisről és az egészséghez, egészségügyi ellátáshoz való alapjogról - tartott ma sajtótájékoztatót Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke a MOK székházában.

Elfogadták a kamarai törvény módosítását

Az egészségügyben működő kamarákról szóló törvény módosításával az Országgyűlés régi sebeket igyekezett orvosolni – ha nem is tökéletes eredménnyel. A változtatások valóban egyik leglényegesebb, ám nem egyedüli fontos eleme, hogy a gyógyításban 2011. április 1-től csak kamarai tag orvos vehet részt. Ezzel visszatérünk az Európa jelentős részén elfogadott természetes rendhez, amely Franciaországtól Németországon át Olaszországig, és csaknem valamennyi volt szocialista országot érintően kötelező kamarai tagságot ír elő.

A hivatásrendi köztestülethez tartozás nemcsak az – elsősorban a társadalom számára fontos – egységes etikai rendszer működtetése szempontjából bír jelentőséggel, és a független etikai testületek működése sem egyfajta orvosellenes „rögtönítélő" bíróságként tekintendő, hanem olyan grémiumként, amely adott esetben a helytelenül viselkedő orvost éppúgy megítélheti, mint ahogy joga és kötelessége az igaztalanul megvádolt gyógyítók megvédése is.

A kamarába több ezer kollégát várnak vissza, függetlenül attól, hogy miért és milyen körülmények között hagytak fel tagságukkal az elmúlt évek során. Arra törekszenek, hogy a tagfelvétel a lehető leggördülékenyebb legyen, bár nyilván bizonyos adminisztratív feltételek teljesülése nem mellőzhető.

A törvény szerint a belépésre 2011. április 1. és május 31. közötti időben kell mindenkinek sort kerítenie az orvosi tevékenysége végzésének helye szerint illetékes kamarai területi szervezetnél. A kamarai munkatársak felkészítése már folyik, várhatóan március utolsó hetétől valamennyi tudnivaló a Magyar Orvosi Kamara honlapjának mindenki számára elérhető felületén olvasható, a belépési dokumentum letölthető lesz. A beléptetési időszakban az ország számos pontján kamarai fórumot rendeznek, ahol az orvosok személyesen kaphatnak tájékoztatást valamennyi aktuális kamarai és egészségpolitikai kérdésben.

Meddig kezelhető a munkaerő krízis az egészségügyben, különösen a rohamosan növekvő orvos-elvándorlás?

A válasz nyilván végtelenül egyszerűnek tűnik: semeddig. A helyzet valójában ennél sokkal bonyolultabb, de tényként kell tudomásul venni, hogy az ország egyes területein már ma is olyan mértéket ölt az orvoshiány, amely időszakonként a közvetlen betegellátást veszélyezteti.

A rendszerben korábbi statisztika szerint több ezerre tehető a bőven nyugdíjkorhatár felett dolgozó orvosok száma, akikre a végtelenségig nem lehet számítani. A MOK fontosnak tartja, hogy az Országgyűlés Egészségügyi Bizottsága egy emberként érezve át a probléma nagyságát és megoldásának sürgető voltát, ellenzéki indítványnak helyt adva tárgysorozatba vette „Az egészségügyben szükséges bérrendezés első, bevezetendő lépéseiről" című OGY határozati javaslat tervezetét.

Nem feledve az idei költségvetés helyzetét, bíznak benne, hogy a javaslatnak érdemi folytatása lesz megfelelő anyagi prioritásképzéssel - lehető legrövidebb időn belül. Ellenkező esetben – ismerve a mára kifejezetten agresszívnek mondható külföldre történő munkaerő-csábítást és az elvándorlási tendencia dinamikáját - az egészségügyi humánerő krízis teljes katasztrófába fordulhat.

Nemcsak azért, mert egyes helyeken valóban nem lesz, aki gyógyítson, hanem azért is, mert – amint azt évek óta kitartóan, de mindeddig hiába jelezték és mondták – a még itthon és pályán maradókra olyan elviselhetetlen nyomás nehezedik, amely önmagában is kifejezetten káros a betegellátás biztonságára.

Az európai uniós munkaidő direktíva megváltoztatására irányuló egyre határozottabb nyomás az európai kormányok részéről – amely az egészségügyi munkavállalókra kifejezetten hátrányos következményekkel járna - pedig csak tovább fokozza a bizonytalanságot.

Az egészséghez és az egészségügyi ellátáshoz való jog, mint alkotmányos alapjog. Javaslat az Alkotmány tervezetéhez

Személyes konzultációt követően levéllel fordultak az Új Alkotmány Előkészítő Nemzeti Konzultációs Testület vezetőihez, annak érdekében, hogy a készülő új Alkotmányban az egészséghez, az egészségügyi ellátáshoz való jog, illetve az egészség megőrzésének személyes kötelezettsége egyértelmű hangsúlyt kapjon csakúgy, mint a társadalmi egészségbiztosítás szükséges intézményének – mint az egészségügyi ellátás hátterét biztosító nemzeti intézménynek – megnevezése és alkotmányos védelme.

Utóbbinak különös hangsúlyt adnak az elmúlt évek a társadalombiztosítást érintő támadási kísérletei (üzleti biztosítói rendszer, stb.), illetve az, ami a nyugdíjbiztosítás területén történt, a Kormányt a szükséges – a nyugdíjrendszer megvédését célzó – radikális intézkedésekre kényszerítve. Éppen e tapasztalatokra alapozva szükségesnek látják a társadalombiztosítás rendszerének olyan alkotmányos védelmét, ami a jövőben eleve lehetetlenné tesz minden a társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási) kassza magánosítására irányuló kísérletet.