Olyan súlyos munkaerőhiánnyal küszködik az egészségügyi ellátás, hogy az már a betegellátást veszélyezteti.
Több országos szakmai és érdekvédő szervezet különböző fórumokon adta közre, hogy álláspontjuk szerint egyre súlyosabb válságba sodródik az egészségügy a munkaerőhiány miatt. Sürgős beavatkozásra, átfogó stratégiára van szükség a szervezetek szerint, s ezen cél jegyében június 18-án megrendezik az I. Egészségügyi Emberi Erőforrás Fórumot a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjával közösen és az Európai Bizottság támogatásával.
A szakmai fórumot megelőzve tegnap délután háttérbeszélgetésre invitálták a sajtó munkatársait azzal a szándékkal, hogy elemezzék az egészségügyi humánerőforrással kapcsolatos helyzetet, meghatározzák a beavatkozási lehetőségeket rövid- és hosszabb távon, rámutassanak a legégetőbb problémákra, s ezzel is segítsék a megoldás-orientált júniusi fórum legfőbb célját: egy átfogó egészségügyi humán erőforrás stratégia megszületését.
Globális méretű krízis van, az egészségügyet sújtó munkaerőhiány nemcsak Magyarországot érinti, hanem az Európai Uniót, ugyanakkor a nyugat elszívó hatása különösen nehéz helyzetbe hozza hazánkat – mutatott rá az Európát érintő problémára dr. Szócska Miklós, a menedzserképző központ igazgatója.
Már nem mi vagyunk a környező országokból érkező egészségügyi munkavállalók célpontjai, így a keleti munkaerő-utánpótlás megszűnt, tette hozzá Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség elnöke, aki szerint a krízis a hiányszakmákkal kezdődött, azonban ma már szinte nincs olyan szakterület, amelyben ne lenne hiány.
Először a szakorvosok kerültek képbe, aztán egyre inkább az ápolónők, az egyéb szakdolgozók, de álláspontja szerint nem lehet külön kezelni a kérdést, hiszen hiába van szakorvos, ha nincs személyzet: egymás nélkül nem létezhetnek. A kórházi minimumfeltételek ellenőrzésekor már világosan látszott, hogy nincs megfelelő számú szakember, ám az igazi szembesülést az eu-s munkaidő-normatívák bevezetése hozta. „Ha valaki azt állítja, hogy jelenleg a foglalkoztatás teljes mértékben a jogszabályoknak megfelelően történik, az téved vagy hazudik", szögezte le.
Javaslata szerint az egyre fenyegetőbb munkaerőhiányt első lépésként úgy lehet csökkenteni, hogy minden rendelkezésre álló erőt visszahoznak a pályára, vagyis: vissza kell csábítani az orvoslátogatókat, akik között legalább ezer orvos van, a pályaelhagyókat, akiknek a száma néhány százra tehető a becslések szerint, és a külföldön munkát vállalóknak is vonzó feltéteket kell itthon kínálni. Mindez nem megy forrás nélkül, legfeljebb az összeg nagyságán lehet vitatkozni.
A konvergencia kritérium miatt a közszféra bére meghatározott, és a kollégákban nincs elég elszántság, inkább kitérő utakat választanak, fogalmazta meg véleményét Éger István, a MOK elnöke, aki szerint kormányzati szinten a magánszolgáltatókat preferálják, és a közszférából igyekeznek „kinyomni" az embereket.
Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozók Kamara a harminckilenc súlyponti kórház körében végzett felmérésről szólt, mely szerint a létszámhiány 3500-4000 dolgozóra tehető. A teljes intézményi körre kivetítve akár nyolcezer ember is hiányozhat a becslések szerint. Ekkora hiányt azonban már csak válságmenedzseléssel lehet kezelni, vagyis azonnali és hathatós intézkedésekkel az elnök szerint, aki hosszú távon életpályamodell kialakítását is szorgalmazta, akár eu-s források bevonásával.
Ha a kedvezőtlen tendencia nem változik, akkor az egészségügyi ellátásból szociális lesz, állította Füstös Márta, a Semmelweis Egyetem vezető-főnővér helyettese, ugyanis arra mindig lesz ember, aki az ágytálat kivigye, de egyre súlyosabb hiány mutatkozik a szakdolgozók (műtősnő, anesztéziás nővér, dietetikus) körében.
A fizetésemelés kívánatos mértékére végül többszöri újságírói kérdésre Balogh Zoltán adott választ: legalább 10-15 százalékos fizetésrendezés kell, és a magasabb béremelést az elkövetkező évekre is garantálni szükséges. A résztvevők mindannyian egyetértettek abban, hogy kiemelt figyelem illeti meg az egészségügyet, ugyanis vissza kell állítani a pálya vonzerejét, a gyógyító munka presztízsét.
Hogy milyen fizetéseket várnak például a kezdő orvosok? Erre dr. Eke Edit, a mendzserközpont szakértője válaszolt egy 3500 kérdőíves kutatás ismeretében. A rezidensek nettó 200, a szakorvos-jelöltek 300, a szakorvosok 400 ezer forintot szeretnének. Ezzel szemben 93, 90, illetve 100 ezer nettót keresnek átlag a csoportokban. A szakértő szerint fel kellene mérni, mibe kerül az orvosok, szakorvosok képzése, mibe kerülnek a pályaelhagyók. Úgy vélte, a béremelés még mindig nem lenne arányos a veszteségekkel. (Mint dr. Szócska Miklós megjegyezte, a rezidensképzés évente kétmilliárd forintba kerül.)
A társadalmi megbecsültséget igyekeztek vizsgálni egy másik kérdéscsoportban: a válaszadó rezidensek 72 százaléka újból az egészségügyi pályát választaná, de 28 százalékuk nem – s ez magas számadat, aggodalomra ad okot. Mások szerint érdemes lenne a középkorúak körében is elvégezni a felmérést, szerintük ennél is rosszabb eredmény születne.
A megoldásokat kutatva külön foglalkoztak a résztvevők a képzéssel: mint Balogh Zoltán rávilágított, drámaian csökkent az egészségügyi képzésben résztvevők száma (2001-hez képest 40 százalékra), éppen ezért vonzóvá kell tenni az oktatást anyagi támogatással, ösztöndíj-rendszerrel. Ennek kapcsán többen felvetették, hogy miért kellett megszüntetni a hagyományos ápolóképzést, amikor érettségivel együtt szakképesítést is kapott a diák. Most érettségi után még három évet kell tanulni valakinek, hogy ápoló lehessen. Ezt a három évet mindenképpen rövidíteni kell, és így is eleget tudnak tenni az EU képzési direktíváknak. Szóba került a nők részmunkaidős foglalkoztatása, amellyel megőrizhetnék egy-egy hiányterületen a szakdolgozókat, valamint az integráció fontossága, hiszen a pályára visszatérni akaróknak számos nehézséggel kell megküzdeniük (például nem fogadják el a külföldön töltött idejüket).
Felvetődött a kapacitások felülvizsgálatának igénye, valamint az, hogy az egészségügy struktúráját módosítani kell a területi arányoknak megfelelően, több helyen ugyanis nem érik el az intézmények a tvk-jukat. „Nekünk is van teendők, nekünk is lehet spórolnunk", állította dr. Varga Ferenc. Azonban egy szűkebb struktúrához sem lenne elegendő a jelenlegi létszám, ugyanis mint Vízvári László, az Egészségügyi Továbbképző Intézet igazgatójának szavaiból kiderült, nem jelenik meg a szűkebb struktúrában a létszám. Példaként említette a mentés és a betegszállítás különválását: 1200 betegszállítással foglalkozó ember 90 százalékának semmiféle szakvégzettsége nincs, ugyanis a szabaddá vált mentőápolók zömében pályaelhagyók lettek, nem jelentek meg a betegszállításban.
A beszélgetést dr. Szócska Miklós foglalta össze: a képzés visszaesett, az utánpótlás leapadt, korán halnak az egészségügyesek… Minden negatív hatás összeadódott, s ez egyre rosszabb irányba viszi a rendszert. A cselekvés nem halogatható, azonnali és hathatós intézkedésekre van szükség, mert a fenntarthatóság az utolsókat rúgja, s ennek gazdasági következményei is lesznek. Olyan helyzetben van az egészségügy, hogy akár társadalmi konfliktusok is felvállalhatóak a rendszer javítása érdekében, fogalmazott az igazgató.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!