Négy egészségpolitikus összehajolt

Menedzserképző Központ

A már ismert tételeknél több nem derült ki a pártok választási programjának egészségügyi fejezetéről, legfeljebb egy-egy kérdés részletesebb kifejtésére került sor a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának mai rendezvényén. Pusztai Erzsébet (MDF), Mikola István (Fidesz), Molnár Lajos (SZDSZ) és Rácz Jenő (MSZP) az intézmény hallgatói illetve a sajtó képviselői előtt válaszoltak a beszélgetést moderáló Sinkó Eszter – az menedzserképző főmunkatára – illetve az egymásnak feltett kérdésekre.

Az egyes programok gyors ismertetése során Pusztai Erzsébet kifejtette, hogy az egészségügyre, mint a gazdaság egyik fontos ágazatára illetve a legnagyobb szolgáltatóra tekint pártjuk, hozzátéve: be kell fejezni a vitát arról, hogy piacosítsák vagy visszaállamosítsák az egészségügyet. Szerinte azt a megoldást kell választani, amivel a betegek nyernek. Mikola István hosszabban szólt pártjának a gyógyszerpiacot érintő elképzeléseiről, ahol szerinte a legnagyobb paradigmaváltást kell végrehajtani, „jó" megállapodást kötve a gyártókkal, nagykereskedőkkel és patikusokkal. Ami a gyártókat illeti, a Fidesz miniszterelnök-helyettes jelöltjének megfogalmazása szerint a partnerek „… inkább a hosszú távú kiszámíthatóságban, mint az egyszeri nagy kaszálásban érdekeltek". Ennek megfelelően a Fidesz öt éves megállapodást, s valódi generikus programot kínál. Ez utóbbi segítségével – mint azt a beszélgetés egy későbbi pontján kifejtette – 63 milliárdot lehetne egyszerre megtakarítani. Ennek alátámasztásaként felemlítette, hogy míg nálunk 50-50 százalék a generikus és az originális készítmények forgalmi aránya, Franciaországban ez 90 százalék – a másolt molekulájú medicinák javára. Rácz Jenő felidézte, hogy az elmúlt négy évben 1300 milliárd forint többletforrást biztosítottak az ágazatnak. Így például – emlékeztetve a volt minisztert – az erőteljesen alulbecsült, 150 milliárdos gyógyszerkasszát kellett 2002 nyarának végén 46 majd valamivel később további 10 milliárd forinttal kipótolni. Rácz emlékeztetett arra az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által már többször ismertetett tényre, miszerint az emberek egészségügyi állapotáért mindössze 15 százalékban felelős maga az egészségügy. E 15 százalékba „fér bele" többek között a népegészségügyi illetve a sürgősségi program. Ez utóbbi célja: a mentők a hívástól számított 15 percen belül érkezzenek ki a helyszínre, s az ezt követő 45 percen belül kezdődjék meg a beteg szakszerű ellátása. Molnár Lajos szerint az ágazati problémák megoldásának kulcsa a verseny – a biztosítók és a szolgáltatók között.

Az egymásnak feltett kérdések során kiderült, egyikük sem gondolja drámainak a külföldön munkát vállaló hazai orvosok számának nagyságát. Molnár Lajos saját példájára hivatkozva – több évig külföldön dolgozott, majd itthon folytatta munkáját – inkább arra biztatta a fiatalokat, hogy néhány évig dolgozzanak külföldön, ismerjenek meg más rendszereket, módszereket is. Mikola szerint a migráció mederben tartása elképzelhetetlen a doktorokat szellemi szabadfoglalkozásúvá minősítő jogállási törvény nélkül. A hálapénzzel kapcsolatban az MDF és a szabad demokraták rendelkeznek kellően körülírt elgondolásokkal. Míg az utóbbiak a felszabaduló versenyben látják a megoldást a demokrata fórum programja az orvosoknál maradó vizitdíjjal oldaná meg e problémát. Abba mind a négyen megegyeztek, hogy az irányított betegellátás – illetve annak története – a magyar egészségügy állatorvosi lova. Pusztai, Molnár és Rácz nemcsak a rendszer hibáiról, hanem pozitívumairól is szólt, a Fidesz számára azonban – mivel Mikola szerint mindmáig nem történt meg a teljes kiértékelés – jelenlegi formájában elfogadhatatlan.