Csecsemő eutanázia

Az élethez, mégpedig a megfelelő /emberhez méltó/ élethez való jog a modern társadalmak alapvető szabálya. Más életét kioltani gyilkosság, még akkor is, ha ezt az áldozat kifejezetten kérte. Talán csak a szuicidium az egyetlen élet ellenes cselekedet, melyet a törvény – érthető okokból - nem büntet.

Az emberhez méltó élet meghosszabbitását szolgálja a modern orvostudomány is. A betegségek gyógyitsa, a szenvedés, a fájdalom megszüntetése terén újabbb és újabb adottságokat teremt. Gyógyszerek, műszerek, műtétek, és nem utolsó sorban a kutatási eredmények gyors, gyakorlati alkalmazása a szenvedés mentes és egyre hosszabb élet lehetőségét vizionálják. Ritkán azonban minden tudás és igyekezet ellenére tehetetlenek vagyunk – csak a szenvedés, vagy az emberhez nem méltó élet meghosszabbitására vagyunk képesek.

Az eutanázia az ilyen, emberhez méltatlan élet megszakitását jelenti. Passziv formája orvosilag, társadalometikailag vita tárgya, aktiv formáját a legtöbb ország jogrendje egyértelműen tiltja. Egy-egy országban /pl. Hollandia/ azonban „átlépték az árnyékot" és szigorúan szabályozott formáját akceptálták. Alkalmazhatók-e azonban a szigorú szabályok a csecsemőkre, akik sem gyakorlatilag, sem jogilag nem döntés- és cselekvőképesek? Lehet-e a szülő a csecsemő eutanázia aktiv szereplője ?

2000 augusztusában Hollandiában egy igen ritka, gyógyithatatlan anyagcsere betegségben és csont fejlődési zavarban szenvedő leány csecsemő született, akinek az életkilátását az orvosok maximum 30 hónapra becsülték. Szopni nem tudott, táplálása anyatejjel gyomorszondán keresztül történt. A szülők aggodalma, kilátástalan küzdelmük komoly lelki frusztrációt okozott. A csecsemő 7 hónapos korában az orvosok döntöttek: feladták a küzdelmet és a szülők hozzájárulásával beszüntették a bébi táplálását, majd morfin injekciót adtak. Egyetlen mély sóhajtás után a szenvedés megszünt, a bébi eltávozott…

Évente mintegy 15 súlyos, halálos betegségben szenvedő újszülött lát napvilágot Hollandiában, legtöbbjüknek gerinc fejlődési rendellenessége /spina bifida/ vagy kromoszóma abnormalitása van. A csecsemő eutanázia azonban eddig Hollandiában is illegális volt, és ha történtek is esetleg a fentihez hasonló példák, az orvosok tartottak a jogi következményektől. A helyzet azonban megváltozott és a törvényi szabályozás révén Hollandia a világ első országa lesz, ahol mind a felnőtt, mind a csecsemő eutanáziát engedélyezik /szigorúan szabályozott jogi keretek között /.

Az eutanáziát elutasitók tiltakoznak és arra hivják fel a figyelmet, hogy a „lejtő sikamlós", a szülők és doktorok könnyen visszaélhetnek a helyzettel. Akarat és döntésképtelen csecsemőkről döntenek – hivják fel a figyelmet. Az új szabályozást ugyanakkor sokan támogatják, köztük gyermekorvosok is, pl. az északhollandiai Groningeni Orvosegyetem Gyermekklinikájának igazgatója / Prof. E. Verhagen/

A társadalmi megitélés tehát bivalens. Kérdés az is, hogy más országok, sokkal konzervativabb erkölcs és ösztönrendszerrel hogyan fogják elfogadni vagy elutasitani a holland kezdeményezést. Hollandia lépett és csak a jövőben fogjuk megtudni, hogy előre vagy hátra .
Forrás: The Times of India