Öt perces szabály a fogászatban

A június 1-ével hatályba lépett kormányrendelet – a járóbeteg ellátásban 2006-ban bevezetett „5 perces szabályhoz" hasonlóan – a fogászati ellátásban is a minőségi munkát és a rendelkezésre álló források racionális felhasználását hivatott védeni.

A rendelet lényege az, hogy minden egyes fogászati beavatkozáshoz meghatározásra került a – a szakma által javasolt – minimális idő. Az OEP havi rendszerességgel vizsgálja, hogy a fogorvos által lejelentett esetek elvégezhetők voltak-e a szerződött rendelési időben. Azaz, ha egy tömés munkaideje minimum 20 perc, akkor, ha a fogorvos egy óra alatt 10 tömést számolt el, az OEP a 3 tömés felett elszámolt tételeket nem finanszírozza, hiszen ezek elvégzése a szakma szabályai szerint nem reális.

A fenti tények tükrében Horváth Zsolt, fideszes képviselő tévesen állította azt, hogy az OEP a 30 óra/hét feletti teljesítéseket nem finanszírozza. A valóság ezzel szemben az, hogy az OEP a rendelési idő és az elszámolt ellátás arányát vizsgálja havi szinten.
Az OEP nyilvántartásai szerint a szolgáltatók mindössze 6-7 százaléka esetében fordult elő, hogy irreálisan sok beavatkozást jelentettek egy-egy hónapban, azaz az OEP-pel jelenleg szerződésben álló mintegy 3900 fogászati szolgálat közül kevesebb, mint 300 praxis lépte át a 100 százalékos határt. Köztük vannak olyanok, melyek 200-300 százalékkal nagyobb teljesítményt jelentettek, mint amennyit havonta reálisan elvégezhettek volna. Ez azt is jelenti, hogy ezek a praxisok pl. 1 perc alatt végeznek el egy gyökérkezelést, 5 percnél kevesebbet fordítanak egy tömésre, de a fogkő eltávolításra is kevesebbet fordítanak 5 percnél egy beteg esetében.

A fideszes politikus szerint, aki ezt a rendeletet megalkotta, már régen dolgozott fogorvosi körzetben. A minisztériumnak azonban nincs tudomása arról, hogy a MOK alelnöke, a szakmai kollégium elnöke, az Országos Stomatológiai Intézet igazgatója, vagy a Semmelweis Egyetem rektor-helyettese ne dolgozna a fogorvosi szakmában. A kormányrendeletben meghatározott minimum idők azonban – többek között – ezeknek a szakembereknek a javaslata alapján kerültek meghatározásra.

Finanszírozási szempontból sem beszélhetünk a fogászati szakma ellehetetlenüléséről, hiszen épp az idei évben nőtt a fogorvosi praxisok finanszírozása havi 103 millió forinttal, azaz 1.2 milliárd forinttal éves szinten. A minimumidővel kapcsolatos rendelkezések is azt eredményezik, hogy a 100%-os határon belül dolgozó fogorvosi praxisok – az összes praxis 93-94%-a – díjazása emelkedni fog a kassza zárt jellegéből adódóan.

Álláspontunk, hogy a rendelkezés a minőségi munkát és szabályos elszámolást benyújtó orvosoknak is kedvező, hiszen a fogászati ellátásra szánt kassza zárt. Akik, eddig irreálisan sok beavatkozást jelentettek az egészségbiztosítónak, azok a közös forrásból indokolatlanul nagyobb részhez jutottak.

Horváth Zsolttal ellentétben a tárca határozott álláspontja, hogy a betegeknek nem a nagy tömegben, gyorsan elvégzett beavatkozások szolgálják az érdekeit, hanem a minőségi munka, amelyre a fogorvos rászánta a szakmailag szükséges időt.

Ez a rendelkezés a biztosítottak minőségi ellátásait és a járulékkal való felelős gazdálkodást biztosítja. 

                                          Egészségügyi Minisztérium Sajtóiroda