Az önkormányzatok nem mindig elég elkötelezettek, vagy más megoldást keresnek az OALI főigazgatója szerint.
Már nemcsak a zsákutcás, kistelepüléseken okoz problémát a tartósan betöltetlen háziorvosi praxis, hanem például a városokat, így Dunaújvárost is „elérte" a gond. A Duna-parti városban több mint egy éve helyettesítéssel látják el az egyik praxist, az állás betöltésére kiírt pályázatra ugyanis eddig senki sem jelentkezett. Dunaújváros példája jól mutatja, milyen gondok jelentkeznek a tartósan betöltetlen háziorvosi körzetek miatt, mennyire másként látják az érintettek a megoldást.
Az önkormányzat többféleképpen próbálja rendezni a helyzetet, amire egyre jobban sarkallja az érintett lakosság és a terület önkormányzati képviselője – mindannyian végre megnyugtató, végleges megoldás szeretnének a háziorvosi ellátásban az állandó helyettesítéssel szemben.
Eddig több elképzelés született a városházán. Az egyik szerint szerződést kötnének az Országos Alapellátási Intézettel (OALI), ám miután ez önkormányzati kiadással is jár (például egy rendelő felszerelése a minimumfeltételeknek megfelelően), nem igazán látják támogathatónak a település anyagi helyzete miatt. Továbbá bizonytalannak látszik, hogy az önkormányzat részére szükséges időpontban – 2010. szeptember 1-től – valóban rendelkezésre tud-e bocsátani orvost az intézet.
A másik szerint felosztanák a háziorvosi körzetet (25-ből 24 lenne), ezzel mentesülne az önkormányzat a kiadások alól. A szakiroda a megfelelő ellátás érdekében elkerülhetetlennek tartja ezt a lépést, ám a háziorvosok egészen másképp gondolják.
A felosztás ellen tiltakoznak a háziorvosok
Egyszerű, de nagyon barátságtalan lépésnek tartaná a körzet felosztását dr. Mészáros Ibolya, háziorvosi szakfelügyelő főorvos. A több beteg ellátását a jelenlegi finanszírozási szisztéma ugyanis nem segíti, hanem egyenesen bünteti. Utal arra, hogy hamarosan más praxisok betöltése is főfájást fog okozni az önkormányzatnak, hiszen az országos átlaghoz hasonlóan, Újvárosban is idősödik a háziorvosi kar, ezért hosszú távú tervet kellene készíteni.
Ugyancsak tiltakozik a tervezett lépés ellen dr. Janus Ágota és dr. Radványi Rezső, a Dunaújvárosi Vállalkozó Háziorvosok (DVHE) két társelnöke. A megnövekedő esetszámok nem teszik lehetővé az OEP és a páciensek felől érkező egyre nagyobb minőségi elvárások teljesítését, állítják, és külön kiemelik, hogy a praxisok árbevétele csökken az aránytalanul megnövekedett munka ellenére a degresszív finanszírozás miatt. Egyik legjobb változatnak tartják az OALI-val kötendő szerződést, ami szerintük növeli az esélyét annak, hogy az ideszerződő orvos megszereti a helyet, és itt marad.
Nem vált sikeressé a praxisprogram
A tartósan üres körzetek betöltésének segítésére hozták létre 2006-ban az Országos Alapellátási Intézet (OALI) praxisprogramját. Az OALI az Egészségpénztárral finanszírozási szerződést köt az átlagos praxis bevétel 140 százalékára, ebből fizeti a közalkalmazottjaként, kiemelt bérért dolgozó háziorvost – vázolja a program lényegét dr. Balogh Sándor, az OALI főigazgatója. Azok az orvosok, akik a praxisprogramban kerülnek a körzetbe, már rendelkeznek az egészségügy területén szerzett gyakorlattal, de nincs még háziorvostani szakvizsgájuk vagy licensz vizsgájuk. Az orvosok, amellett, hogy az adott körzet háziorvosi feladatait ellátják, egyéni képzési terv szerint – az OALI irányításával, az egyetemek szoros szakmai kontrollja mellett – szerzik meg a szakvizsgájukat. A szakvizsga megszerzése előtt, az orvosok szakmai felügyelet (mentor) mellett dolgoznak.
A képzés, beleértve a mentor díját is, a rendelő teljes működtetési költsége, a nővér és adminisztrátor fizetése is ebből a finanszírozásból valósul meg. Az OALI ezen felül vállalja még a biztosítási díj fizetését és a közalkalmazottaknak járó egyéb juttatásokat (például utazási költség, étkezési jegy stb.) Legkésőbb hat év elteltével a szakorvosi vizsgát követően az önálló működés biztosítottá válik az orvos számára, sőt: ezzel a szakmai és gazdasági háttérrel esély van arra, hogy végleg a településen maradjon.
Az ígéretesnek tűnő praxisprogram – amely csak minimális terhet jelent az önkormányzatoknak – mégsem lett igazán sikeres, az elmúlt évek alatt mindössze hatvanegy orvost tudtak elhelyezni (közülük tízen le is szakvizsgáztak, ők ki is léptek a rendszerből). A főigazgató tapasztalatai szerint az önkormányzatok nem mindig érdekeltek és elkötelezettek a probléma megoldása iránt, vagy más megoldással próbálkoznak.
A praxisváltást kellene segíteni
A főigazgató úgy véli, az önkormányzatnak érdekében kell álljon a stabil ellátás biztosítása, de a helyhatóság szeretné, ha megmaradna a beleszólási joga is. Az OALI-val kötött szerződés ugyanakkor bizonyos fokú önkormányzati érdekvesztéssel járhat, hiszen az orvos foglalkoztatójává az OALI válik.
A tartósan üres körzetek száma jelenleg százra tehető, negyed részükből gyermekorvos hiányzik – tájékoztatása szerint. A tartósan betöltetlen praxisok egyharmada életképtelen, mert ezer alatti a betegszám, így soha nem lesz a működéshez elegendő bevétele. Az összes üres körzet 150 körül mozog.
A háziorvosi praxisok betöltésére, az utánpótlás biztosítására nyilván nem nyújthat teljes megoldást a praxisprogram. Balogh Sándor szerint éppen ezért a praxisváltást kell segíteni: aki el akarja adni – mert például nyugdíjba vonul –, az el tudja adni az őt váltani készülő új kollégának. Hiányzik a strukturális és logisztikai szervezettség. Bár papíron sok minden megvan, ám az életben mégsem működik: például a helyettesítő orvos ötven kilométerre él, ilyen távolságból nem lehet rendesen biztosítani az ellátást.
A főigazgató egyébként a dunaújvárosiaknak azt ajánlotta, keressenek olyan szakorvost, aki ki akar jönni körzetbe. Ez az út is csak korlátozott lehetőséget nyújt az önkormányzatok számára, hiszen nincs tömeges szabad orvosi munkaerő, miközben lassan tömeges igény mutatkozik az orvosokra.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!